fbpx
Nyomj Entert

Képes-e egy technológiával felvértezett ruhadarab megnyugtatni minket? – Beszélgetés Iga Węglińskával

„I can’t feel a thing, I keep looking at my mood ring” (magyarul: „semmit nem érzek, mindig a hangulatgyűrűmre nézek”) – énekli Lorde az idén megjelent Mood Ring című számában, melyben szatírába burkolja napjaink wellness kultúrájának kritikáját. Visszagondolva valóban nevetséges, hogy a 2000-es években komolyan azt gondoltuk – legalábbis az első használatig – hogy a hőre színt váltó gyűrű képes megmutatni, éppen jókedvünk van-e vagy sem. Habár Iga Węglińska új darabjai mentesek mindenféle mágiától és komoly kutatásokra épülnek, mégis hasonló hatásmechanizmussal számolhatunk: a lengyel designer két olyan felsőrészt tervezett, amelyek az aktuális fiziológiai állapotunk szerint változtatják megjelenésüket. A tervezőt az Emotional Clothing prototípusokról kérdeztük.


A textil összekapcsolja az embert a környezetével – egy interfész, ami szavak nélkül kommunikál, és ami a tech fashion térhódításával egyre futurisztikusabb módokat talál az emberi test felfokozására, határainak kiterjesztésére. A textil és a technológia találkozásának feltérképezése a közép-kelet-európai tervezőket is foglalkoztatja: hazai terepen elég csak a hang, a tér és a textil metszéspontjait kereső EJTECH párosra vagy a soft interfészek tervezésével foglalkozó Lévai Zsófiára gondolnunk, de a régió többi országában is találunk kifejezetten izgalmas tech textile designereket. Ilyen például Iga Węglińska, a divat- és formatervezésben alkalmazható új technológiák lengyel úttörője, aki az öltözködés élményét és az új érzékelési módokat kutatja. Többnyire konceptuális munkákat készít, melyek a divat jövőbeli szerepeit és a tervezés-előállítás alternatív módjait mutatják be. Tervezett már például open source pulóvert, cipőt és gyűrűt, melyeket – akár otthon talált anyagok újrafelhasználásával – az instrukciók szerint könnyen elkészíthetünk mi is.

Gyakorlati és kutatói munkája mellett Iga Węglińska vezeti a stettini Művészeti Egyetem Fashion Design stúdióját is. Hallgatóit gyakran bátorítja arra, hogy a varrógépek mellőzésével, új technológiákkal, például 3D nyomtatással, lézervágással vagy CNC marással állítsák elő munkáikat. Elmondása szerint a fiatal tervezők az elején még gyakran bátortalanok, de a komfortzónából való kilépés általában olyan termékeket eredményez, amelyeket a hallgatók szívesen fejlesztenek tovább a későbbiekben is. Ahogyan az oktatásban, a lengyel tervező a gyakorlatban is sokszor ötvöz klasszikus anyagokat és tárgyalkotási módokat a 3D nyomtatás, CNC marás és lézervágás eredményeivel (jó példa erre a wabi sabi szemlélet által inspirált női cipősorozata).

A tervező legutóbbi projektje a doktori disszertációját kísérő mestermunkája, az Emotional Clothing. Hogyan lehet szélesíteni az öltözködés nyújtotta élmény spektrumát? Milyen szerepet játszhatnak ebben az intelligens textíliák? Doktori kutatását ezeknek a kérdéseknek szentelte, és különböző tudományterületek képviselőivel, kémikusokkal, neurológusokkal, programozókkal dolgozott együtt, hogy közelebb kerüljön a válaszokhoz. A vizsgálódás eredményeit sűrítik magukba az Emotional Clothing poliszenzoros felsőrész-prototípusai, melyek az emberi testben végbemenő fiziológiai változásokat érzékelik, és ez alapján változtatják megjelenésüket. A ruhadarabok különleges anyagok és vezetőszálak alkalmazásával készültek, és céljuk, hogy a viselőjük érzékelését kiterjesszék.

Az egyik felső a testhőt érzékeli, melynek ingadozására feketéből áttetszővé válik az anyag. Emellett a szívverést is figyeli, és annak ritmusára vizuális jeleket közvetít, amelyek ugyanabban az ütemben lüktetnek és váltanak árnyalatot.

A másik viselet az ember galvanikus bőrreakcióját monitorozza, azaz az izzadságmirigyek aktivitását, és az ebből kikövetkeztethető stressz-szintet, az öltözékbe épített LED fénye pedig ennek függvényében változik a hideg-meleg skálán. A koncepció szerint az emelkedett stressz-szint vizuális jelzése segít a probléma felismerésében, ez pedig az első lépés ahhoz, hogy a ruha viselője egy mély levegőt vegyen és megpróbáljon relaxált állapotba kerülni.

„Szenzoros protézisruházatként” szoktam hivatkozni az Emotional Clothing darabjaira, amelyek lényegében a test kiterjesztéseivé válnak azáltal, hogy a biológiai változásokra reagálnak. Bizonyos értelemben az érzékszerveinket helyettesítik. Serkentik a „részvétel érzését”, ami szerintem a mindfulness állapottal azonosítható. Arra szólít, hogy fókuszáljunk jobban a testünkre.” – mondja Iga.

Iga Węglińska a prototípusok készítésekor nem utcai viseletben gondolkodott, ennél sokkal intimebb közegbe tervezte használatukat – amikor nem lát minket senki, és az öltözékkel magunkat edzhetjük egy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb állapot elérésére. A darabok spekulatív jellegéből adódóan ugyanakkor nem tudunk nem gondolni a technológia jövőbeli lehetséges felhasználási módjaira. Nyilvános használatban milyen előnyei és hátrányai lehetnek annak, ha a szívverésünk változása, a stressz-szintünk emelkedése láthatóvá válik? Sebezhetővé válunk általa, vagy inkább életeket menthet, ha egy váratlan egészségügyi probléma fellépésekor a környezetünk egyértelmű jelzést kap a pulzusszámunk megugrásáról?

A tervező a biometrikus adatokkal való visszaélés veszélyeinek teljes tudatában is inkább pozitívan tekint az Emotional Clothing technológiájának jövőbeli lehetőségeire:

„Az anyagokat használhatjuk arra, hogy tájékoztassanak a környezetünkről, vagy hogy általuk mi informáljuk a körülöttünk lévő embereket valamiről, amiről mi is szeretnénk, hogy tudjanak. Jó hír, hogy az anyagok bemeneti és kimeneti jelei könnyen cserélhetőek, ez a felhasználási módok tárházát nyitja meg. Nem kell tehát feltétlenül minden visszajelzésnek láthatónak lennie, gondoljunk csak a haptikus jelzésekre, vagy például a belső réteg melegedésére, amelyet senki nem lát, csak mi érzünk. A ruházat olyan változásokra reagálhat, amelyek az ember érzékszervi képességein kívül esnek. Ez hasznunkra válhat, ettől fejlődhetünk” – mondja Iga, és hozzáteszi, az Emotional Clothing eredményei nem csupán a jövő öltözködésében, hanem akár az orvostudományban, a hadiipar és a sport területén is hasznosíthatók.  

Fotók: Mila Łapko

Iga Węglińska | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük