Újabb fejezethez érkezett a több száz éves kolozsvári műemléképület története. Hat évnyi rehabilitációs és építési munkálatok után nyitotta meg kapuit a Tűzoltótorony, amely nemcsak kilátóként, hanem kiállítótérként is működik. Mutatjuk!
Erdélyben, a Kis-Szamos völgyében elterülő Kolozsvár városi látképét a történelmi és modern épületek keveredése határozza meg. A nevezetességek közé tartozik a középkori, barokk és kortárs jegyeket is magán viselő Tűzoltótorony (románul Turnul Pompierilor). A műemlék egyik különlegessége, hogy a város fejlődésének történetét meséli el, a középkortól egészen napjainkig.
Tűzvédelmi őrtoronyból csillagászati obszervatórium
A torony a 15. század végén épült a várost körülvevő erődítmény részeként. A történelmi feljegyzések szerint 1585-től kezdve az építmény a város védelmi rendszerében betöltött szerepe mellett tűzvédelmi őrtoronyként is szolgált. 1789-ben Kolozsvár a század egyik legpusztítóbb tűzvészét élte át, amely a középkori városszerkezet nagy részét elpusztította, és nagyszabású városfelújítási kezdeményezésekhez vezetett. A város modernizálódásával csökkenni kezdett a védelmi erődítmények iránti igény, így az 1870-es évek elején a város elkezdte lebontani védőfalait és bástyáit. A városi tanács azonban a Tűzoltótorony lebontása ellen voksolt. Néhány évvel később újabb tűzvész pusztított a toronyban: az épület a helyreállítási munkálatok során két további, barokk részleteket is viselő emelettel bővült, a torony tetején nyitott fedélzettel és harangjelző rendszerrel.
A Tűzoltótornyot 1957-ben nyilvánították nemzeti történelmi műemlékké, a minősítést követően az épületet a tűzoltóknak szentelt múzeummá szerették volna alakítani. Ekkor kapott helyet a toronyban az annak belsejét kitöltő monumentális vasbeton lépcsőszerkezet, majd 1985-ben egy üvegpiramist építettek a nyitott fedélzet és a tűzjelző rendszer helyére. Ez utóbbi egy csillagászati obszervatóriumként szolgált, azonban az új funkció nem vonzotta a látogatókat, és a torony 2001-ben bezárt.
A „harmadik korszak”
Az épület újjáélesztési folyamatai 2017-ben vették kezdetét: a felújítási munkálatokra kiírt nemzetközi pályázatot Vlad Sebastian Rusu és Octav Silviu Olănescu közös terve nyerte meg. Az építészek alapkoncepciója volt, hogy az épületet városi kilátóvá alakítsák, ezzel is megidézve a Tűzoltótorony város felett őrködő, régi hagyományát. A beavatkozás a torony „harmadik korszakaként” értelmezhető, amelynek célja a torony közösségformáló szerepének erősítése.
A kiterjedt rehabilitáció során a középkori és barokk falak gondos helyreállítása mellett a '60-as, '70-es és '80-as évek tolakodó betonelemeit finom beavatkozásokkal helyettesítették. A műemlék könnyebb megközelíthetőségének érdekében az épület magjában egy áttetsző fémszerkezet és egy, a legfelső szintig vezető lift kapott helyet. Az ezt körülölelő, pihenőhelyekkel és installációkkal ellátott lépcsőszerkezet a torony történetét tárja fel. A rehabilitált műemlék egyik fő eleme a kilátóterasz, ahonnan 360 fokos panorámás kilátás nyílik az alatta elterülő városra. Az itt található tükrös mennyezet pedig tovább sokszorozza az érzékelés rétegeit.
A tervek szerint a műemlék a helyi közösség és a látogatók számára egyaránt válik találkozóhellyé, ami kisebb kulturális és művészeti rendezvények színtere is egyben.
Építészek: Vlad Sebastian Rusu, Octav Silviu Olănescu, Andra Vlădoiu, Anda Gheorghe, Octav Silviu Olănescu, Anamaria Olănescu, Petrică Maier Drăgan
Fotók: Cosmin Dragomir
Forrás: ArchDaily