A következő írás alapjául egy New York-i tudományos eseményre tervezett konferenciaelőadás kivonata szolgált, mely előadást Probstner Petra építész, illetve Kulcsár Géza jegyzi. Céljuk, hogy egy vállaltan kezdeti és tapogatózó, de egyetemes elvi igénnyel megfogalmazott designprogram keretében egyszerre legyenek képesek megmutatni a tervezési folyamatok mögött meghúzódó, gyakran rejtve maradó alapelveket, illetve ezen elvek hely- és időspecifikus megnyilvánulásai között felbukkanó esetleges feszültségeket. Urbanum cikksorozatunk legújabb részében a chicagói Pattern Project, valamint a budapesti Közlekedési Múzeum küszöbön álló, nagyívű megújulása áll a középpontban.
Kulcsár Géza és Probstner Petra írása
A kontextusérzékenység nem egy populáris pszichológiai műfogást, vagy egy, a coach-unktól érkező jótanácsot takar. A kontextusérzékenység tulajdonképpen egy nyelvészeti fogalom. Röviden, némileg leegyszerűsítően és mellőzve a szakzsargont: a kontextusérzékeny nyelviség a kontextusfüggetlentől abban különbözik, hogy ugyan sokkal változatosabb és finomabb kifejezésmódokat enged meg, de ennek az az ára, hogy a kifejezéseink sokkal összetettebbek lesznek, így azok megalkotása fáradságosabbá, nehézkesebbé válik – sőt, annak a veszélye is fennáll, hogy az artikulációnk túlságosan szétágazik, és a stiláris gazdagságban elvész az üzenet.
Mondanunk sem kell: a fentiek olvasásakor nem feltétlenül kell írott, beszélt, természetes nyelvekre gondolnunk – a leírás alkalmazható tulajdonképpen a design, még tágabban pedig a tervezési folyamatok (innen nézve szinte furcsa, hogy a kettő nem ugyanazt jelenti, nem?) teljes terére. A kontextusérzékenység itt tulajdonképpen tervezői hitvallás: olyan eredményeket céloz, amelyek személyes és közösségi jelentéssel bírnak.
Mára az úgynevezett modernista attitűd (melynek jelen keretek között, kulcsszerepének ellenére, még csak hevenyészett leírására sem vállalkozhatunk) egyeduralkodóvá válása után a tervezési folyamat jellemzően valamely, anyagi síkon is megnyilvánuló, és előre meghatározott paraméterek mentén mérhető űr betöltése oly módon, hogy a kimenet érzékelhetően betöltse az ezen paraméterek által kijelölt teret (fizikai értelemben mindenképp, de esetenként, járulékosan, szellemi értelemben is).
Tulajdonképpen a fentiek mentén adekvát módon jellemezhetjük a teljes modernizmust mint általános tendenciát. Valóban, a funkcionális fókuszú design thinking térnyerése nagyjából egybeesik az iparosodás és a felvilágosodás párhuzamos erői által kiváltott modernista átalakulással. A designra azonban tekinthetünk egy ennél lényegesen tágabb perspektívából is. Ekkor egy olyan polilógust (sokszereplős diskurzust) találunk, melyben minden egyes tervezési folyamat egy önálló szólamként van jelen, a háttérben azonban folyton ott lebeg a radikális újteremtés, a gyakorlati creatio ex nihilo, illetve a formai-eszmei hagyománykövetés feszültsége. Ha affirmáljuk és integráljuk, ez a feszültség teremtő, de ha negligáljuk vagy polarizáljuk, akár romboló is lehet.
Amellett érvelünk, hogy a legtöbbek számára legjobb eredményt éppen a két attitűd, röviden a radikalizmus és a hagyományosság értő, finom szintézisével érhetjük el. Ez persze nem puszta formai keveredés, egy ismert motívum és egy soha nem látott ív, egy kulturálisan beágyazott ornamens és egy nem evilági, komputergenerált minta egymás mellé rendelése. Érdekes módon a kívánt hatást leginkább úgy érhetjük el, ha mind önmagunkat, mind magát a tervezési folyamatot felnyitjuk annak lehető legtágabb – társadalmi, tér- és időbeli, de ennél továbbmenve: érzelmi, lelki, szellemi – kontextusára.
Ezt a hitvallást kiválóan szemlélteti a Chicago Pattern Project, mely esetében annak lehetünk tanúi, ahogy ez a tág szellemi tér, melynek kiindulópontja maga a város (Chicago mint a nemzetközi stílus névre hallgató modernista csúcsirányzat bölcsője és fellegvára), és mely lépésről lépésre (a környék – neighborhood elasztikus jelenségkörén, majd az egyes épületekbe foglalt kontextuális többleten át) végül emberléptékű, a hagyományos képzőművészeti befogadás módjához igazodó tárgyakban ölt testet, megcélozva ezzel a személyes élmények, a történelem és az adat szintézisét. „Előfordult már valaha, hogy egy várostervező az emberek hétköznapi tapasztalatából indult volna ki? Hogy figyelembe vette volna, mennyire érezzük magunkat biztonságban a városi tárgyak árnyékában? Hogy merre indulunk, ha süt a nap, és másfelé fordulunk-e, ha szakad az eső?” – teszik fel a kérdést a projekt vezetői, Probstner Petra és René King.
De hogy érvényesen vázolhassuk fel a kontextusérzékeny tervezés programja által bejárandó elméleti és gyakorlati teret, nézzünk meg egy olyan példát is, amely az embert körülvevő tárgyi valóság spontán jelenségeitől nyeri el karakterét. Ez a karakter elsődlegesen mégis egy nagyléptékű, az önálló épület dimenzióin már túlmutató épített tárgyegyüttesben (jelen esetben egy fontos ipari komplexumban) nyilvánul meg, mely végül beépül a saját szociális és kulturális környezetébe, és a város szövetébe is. A néhai Északi Járműjavító, az előző rendszer egyik minden értelemben ikonikus ipari létesítményének helyén, annak elemeinek beépítésével megvalósuló új Közlekedési Múzeumról van szó, melyet ráadásul éppen egy nagy amerikai iroda tervezett. Az Urbanum csapata elkezdte felmérni a nagyszabású kulturális projekt fizikai és eszmei következményeit, a térben megvalósított és azzal kölcsönhatásba lépő előadásokkal, beszélgetésekkel, és még egy ad-hoc kiállítással is. A megújulás elkerülhetetlen – de fontos minél pontosabban megértenünk, mit hozunk létre, és mit veszítünk el szükségszerűen a folyamatban. Hiszen ha megértjük, akkor talán mégis képesek leszünk éltetni. Az ilyen és hasonló kérdések minél adekvátabb megválaszolása a kontextusérzékeny design programjának célja. Egy helyet megismerni annyi, mint a kontextusát leírni tudni: akkor a múltja, a jelene és a jövője is személyessé válik.
URBANUM | Web | Facebook | Instagram
Chicago Pattern Project | Web | Instagram
Életteli kerámiák a borongós napokra | TOP 5
Kortárs és friss, de mégsem túl exkluzív – Gdynia kultikus csemegeüzletének kirakatát gondolta újra a Traffic Design
