A nemzetközi hotelláncok tervezésénél két meghatározó dilemma is felmerül: milyen mértékben reflektáljon az épület az adott lokáció sajátosságaira, és mennyiben igazodjon stílusában a központi brandhez? Hogyan kerüljék el, hogy üres klisékkel vagy a helyi hagyományok giccses hangvételű újraélesztésével próbálják megmutatni a hely szellemét a vendégeknek? A Nobu Hotel Warsaw – amely a brand első kelet-európai hotele –, példaértékűen vegyíti a hotelcsoport japán és New York-i vonatkozását, miközben Varsó múltjára és jelenére is reflektál.
A cikk nyomtatásban a Hype&Hyper 2022/2. számában jelent meg.
Fotók: Nobu Hotel Warsaw
Nemzetközi szállodaláncok, mint nem-helyek
Marc Augé francia antropológus a Nem-helyek: Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába című esszéjében megalkotott egy kifejezést azokra a helyekre, amelyek sem identitást, sem pedig történetiséget nem fejeznek ki. Ezeknek az úgynevezett nem-helyeknek a sajátossága, hogy nem igazán lehet bennük belülről megállapítani, hogy hol is vagyunk a világban, mert akár a világ egy teljesen más pontján is lehetnénk. Augé szerint ezért a nem-helyek önmagukban nem tekinthetők antropológiai értelemben vett helyeknek, ami által egyszerre hatnak ismerősnek és idegennek. Ezek a furcsa terek tipikusan a repülőtereken, pályaudvarokon, bevásárlóközpontokban és nagy szállodaláncokban alakulhatnak ki, de a mai világban a helyek és a nem-helyek sokszor egymásba hatolnak, metszik és keresztezik egymást. Így a nem-hely kialakulásának veszélye lényegében bármelyik helyben benne rejlik. Amennyiben pedig visszafelé is működik az analógia, akkor a nem-helyekben is megvan arra a lehetőség, hogy tartalommal teli, valódi helyekké változzanak.
A helyszíntől függetlenül azonos esztétikát biztosító szállodaláncok fejlesztése a globalizáció és a nemzetközi márkaépítés elterjedésével, a nyolcvanas és kilencvenes években indult el igazán. (Ekkoriban például minden Ritz-Carlton hotel ugyanúgy nézett ki.) Amikor viszont egy szállodalánc nem kíván elmélyedni és szervesen beágyazódni a környezetébe, akkor olyan, mintha csak ledobták volna az adott városba, mint egy különálló sejtet. Nem véletlen tehát, hogy a butikhotelek és az Airbnb-k előretörésével egyre többen pártoltak át helyi szállásadókhoz, autentikusabb impulzusokat keresve. Véleményem szerint nem sokat segít, sőt inkább ront a hotelláncok enteriőrjén az a bevett gyakorlat, amikor sablonos poszterekkel, tapétákkal és elcsépelt szimbólumokkal jelenítik meg az adott város nevezetességeit. Ilyen esetekben kiüresedett vizuális jelek mutatják csak meg, hogy éppen Londonban, Párizsban vagy Budapesten vagyunk, miközben semmi valódi benyomást nem kapunk a városról. A másik oldalon persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy amennyiben az utazó egy nemzetközi hotelláncot választ, valószínűleg olyan élményre vágyik, ami az adott brandtől remélt minőségi és kényelmi sztenderdet nyújtja, és nem okoz túl nagy meglepetéseket. Egy globális márkához kapcsolódó szállodának tehát több funkciót optimális ellátnia: hidat képezni a vendégek és a lokális kultúra között, miközben újraértelmezik a saját brandjüket a lokáció kapcsolatában, és megtartják az színvonalbeli elvárást, amit a vendégek irányukba támasztanak. Olyan hotelt komponálni tehát, ami hely és nem-hely, a brand és a vernakularitás között harmonikusan egyensúlyoz, igazi kihívás a design szempontjából.
A Nobu designjának receptje
A Nobu márka története 1988-ban kezdődött Los Angelesben, amikor Robert De Niro először látogatta meg Nobu Matsuhisa japán séf éttermét, és hamarosan az egyik leglojálisabb törzsvendége lett. Már egy évre rá felajánlotta Nobunak, hogy nyissanak közös éttermet New Yorkban, amit ő akkor elutasított, mert Los Angelesre szeretett volna még fókuszálni. 5 évvel később sikerült nyélbe ütni az üzletet, 1994-ben megnyitották az első közös éttermüket Manhattanben, 1997-ben pedig már az európai kontinensen is megvetették a lábukat. A legelső Nobu hotel 2013-ban nyílt Las Vegasban. A Nobu Hotel koncepciója az első szállodától kezdve egy olyan kurátori élmény kialakítása volt, ahol a japán tradíciók New York-i életérzéssel, és az adott lokáció sajátosságaival egészülnek ki. Ezért nincsen egy ugyanolyan Nobu hotel sem a világon, és ezért lehet fotó alapján jó eséllyel megtippelni, hogy melyik a Las Vegas-i, a New York-i, a barcelonai vagy éppen a varsói épületük annak ellenére, hogy nem használnak túl egyértelmű designutalásokat.
A 2020 augusztusában nyílt ötcsillagos Hotel Nobu Warsaw a Nobu csoport 12. szállodája és 43. étterme, továbbá az első, és egyelőre egyetlen Nobu Hotel Kelet-Európában. A szálloda 117 elegáns és tágas szobát, átgondoltan kialakított tárgyaló- és rendezvényhelyiségeket, egy fitneszközpontot, egy Nobu Cafét és az ikonikus Nobu Éttermet foglalja magában. Az étterem és a kávézó vezetője Yannick Lohou séf, aki a Nobu Hotel Barcelonából érkezett a csapathoz. A kínálatban klasszikus japán ételek, dél-amerikai hatások, illetve kizárólag a Nobu Varsó számára kreált, lengyel ihletésű fogásokat válogatott . A hotel a menün túlmutatva is példaértékűen vegyíti a brand japán és New York-i vonatkozását, miközben Varsó múltjára és jelenére is reflektál.
Varsó látképét és kultúráját nagyban meghatározza a második világháborús pusztítás utáni újjáépülés, ami rengeteg új épületnek és felhőkarcolónak adott teret. A hotel a város kreatív központjának számító Wilcza utcában helyezkedik el, ami az eredetileg a 13. században épült, és a második világháború után aprólékosan felújított óváros mellett található. A környéken újrahúzott historikus, szocmodern, és kortárs épületek keverednek, a pulzáló kozmopolitizmus és a múltra való emlékezés jegyében. A szálloda két épületből áll, a “klasszikus” szárny egy 1920-as évekből, a két világháború közötti Lengyelországból származó ikonikus art deco stílusú épületbe, az egykori Hotel Rialtóba költözött. A tervezők (a lengyel De Novo stúdió) szándákosan megtartották a Rialto eredeti kulcselemeit, amit a Nobura jellemző harmonikus egyszerűséggel egészítettek ki. A szálloda “modern” szárnya újonnan épült, egy kontinenseken átívelő együttműködés keretében: a lengyel Medusa Group építész iroda és a kaliforniai székhelyű Studio PCH közös erőfeszítéseinek hála. Egy kortárs, tükröződő épületet terveztek a meglévő szárny továbbgondolásaként: az egykori Rialto gazdagon tagolt homlokzatához csatolnak vissza, kortárs szellemiségben. Egyszerű eltolódásokat eszközöltek az emeleteknél, ami esztétikailag és funkcionálisan is csavart visz az épületbe, változatos méretű szobákat eredményezve. Az épület továbbá zölddel beültetett erkélyeket kapott, ami által egy függőleges kert jött létre az urbanizált város közepén. Magukkal az épületekkel kapcsolatban kulcsfontosságú tehát, hogy egy meglévő, helyi kultusszal rendelkező épület egykori fényét élesztették újra. Mindezt helyi építészek és tervezők bevonásával hajtották végre, hogy valóban érzékenyen tudjanak kapcsolódni a városi hagyatékhoz és Varsó aktuális dinamikájához.
Az enteriőr központi designkoncepcióját Japán ihlette, de szándékosan lengyel építészeti hagyományokhoz és a lokális anyagokhoz is nyúltak. Ez visszafogott, mégis elegáns megoldásokat eredményez, aminek egyik meghatározó eleme a nyers beton és a fa melegsége közötti kontraszt. A szobákban használt fa lambériák egyrészt eszünkbe juttatják a kelet-európai retro tornacsarnokokat, miközben a minimalista kivitelezés a nosztalgikus hangulatot a Nobu életérzésébe emeli. A szobákban egy a varsói Képzőművészeti Akadémián végzett művész, Anna Bimer grafikái találhatóak. A nyomatok organikus formái lágyan melegítik a nyers belső tereket: a természet szépségeit csempészik a városi közegbe, miközben a japán metszetekre is utalnak. A nyomatokat a bútorok színétől, a külső fényektől és a kilátástól függően választották ki az egyes szobákhoz, a speciális égetett keretek pedig szintén egy tradicionális japán fakonzerválási technikára reflektálnak. A lengyel kortárs művészet a nyilvános terekben is szerepet kapott, a Jankilevitsch-gyűjteményből származó lengyel remekművek által. Kiállították például a nemzetközi színtér egyik legismertebb lengyel művészének, Piotr Uklañskinak néhány munkáját, aki főleg társadalmi és politikai témákra, illetve kulturális klisékre összpontosít, és már a kilencvenes években is készített formabontó köztéri alkotásokat Varsóban.
A Nobu Hotel Warsaw esetében valódi testreszabott luxus valósul meg, ami bár tökéletesen megtestesíti a Nobuhoz kapcsolt minőségi sztenderdeket, mégis visszafogottan idomul Kelet-Európa és Varsó kontextusához. Az eredmény így Varsó mai történetét meséli el: nyitott, modern és árnyalt.
Inkább nyomtatott formában olvasnál? Most megrendelheted a Hype&Hyper magazin negyedik számát a Store oldalunkról!
A történelmünk érdekesebb, mint Superman vagy Batman
A környezettudatosság csak marketingfogás?
