Lámpából épített birodalom | A Solinfo-sztori

Lámpából épített birodalom | A Solinfo-sztori

Egy kis belvárosi lámpaüzlettel indultak, ma pedig már a világ legfontosabb designmárkáival állnak kapcsolatban. Orbán Zoltán, a Solinfo egyik alapítója és tulajdonosa mesélt arról, hogyan építették fel egy kétszemélyes vállalkozásból a ma már valódi designbirodalomként működő Solinfo-csoportot.


Hogyan indult a Solinfo története?

Régóta ismertük egymást Krisztiánnal (Szetei Krisztián, a Solinfo másik tulajdonosa – a szerk.), több mint tizennyolc éve született meg a közös vállalkozás gondolata. Megnéztük, hogy mennyi pénzünk van erre, és belevágtunk. Akkoriban még nagyon más világban éltünk, Budapesten sehol nem nyitottak még nagy showroomokat, az akkori boltok nagy része mára már el is tűnt. Mi is egy nagyon pici üzlethelyiségben kezdtünk a Kertész utcában. A következő helyünk már 250 négyzetméteres volt, ebbe teljesen véletlenül botlottunk bele. Ebbe még az IKEA-ban vettük a bútorokat, mert egyrészt arra telt csak, másrészt akkor még nem is ismertük a kínálatot. Olyan üresen tátongott, hogy focizni lehetett benne! Ráadásul egy osztrák üzletembertől béreltük, euróban fizettünk, aztán pont jött a recesszió – szóval mondhatom, hogy a válság gyermekei vagyunk.

Hogy sikerült ennek ellenére ráállni erre a gyors növekedési pályára?

Egyáltalán nem volt semmi kapcsolatunk, de nagy lelkesedéssel álltunk hozzá mindenhez. Volt honlapunk, ami akkoriban még kevesekről volt elmondható, ez is sok embert vonzott. Mindig kedvesek és segítőkészek voltunk a boltban, tényleg a vevő volt az első, nagyon meg akartunk felelni. Eleinte inkább a lakossági eladáson volt a hangsúly, az üzleti projektekből kevesebb volt. Még ma is emlékszem az első egymilliót kötő ügyfelünk nevére! Az elején szinte alig vettünk ki fizetést, mindig inkább visszaforgattuk, és lámpákat vettünk belőle. Szép lassan növekedtünk: ketten kezdtük, majd amikor 2012-ben eljöttünk a Kertész utcából, akkor már tizennégyen dolgoztunk a cégnél. Majd szép lassan jobban megismertük a szakmát, elkezdtünk kiállításokra is járni. Milánóban ész nélkül gyűjtöttük a névjegykártyákat, mindenkihez odamentünk, a legnagyobb gyártókhoz is. Krisztiánnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy nagyon könnyen és jól tud kapcsolatot építeni. Emellett nagy szerencsémnek tartom, hogy viszonylag korán megismerkedtem Fónagy Dórával, akkor ő volt a legismertebb és legelismertebb belsőépítész az országban.

Hogyan oldják meg, hogy a széles választék mellé megfelelő szakértelem is párosuljon? Eleve nagy szaktudású dolgozókat vesznek fel, vagy házon belül is képzik a kollégákat?

Mindig az volt a fejemben, hogy ezt csak akkor lehet jól csinálni, ha nem ketten vagyunk benne, hanem mindenki azonosul a céljainkkal, mindenkinek fontos, hogy együtt menjünk előre. Ez ma már természetesnek tűnhet, de a válság alatt, amikor naponta mentek csődbe a cégek körülöttünk, még egészen mást jelentett. Minden évben mentünk Milánóba, Frankfurtba, különböző gyárlátogatásokra, szóval a bevételünkből arányaiban nézve nagyon sokat költöttünk és költünk is erre. Ma már több mint száz fő dolgozik nálunk, nagy részük már évek óta velünk van. Nekem nagyon fontos még a kémia és az alázat, hogy érezzem, hogy valaki illeszkedik a csapatunkba, és hogy akarjon tanulni, napról napra jobbá válni. Ha mindez még megfelelő tudással is párosul, az olyan, mint amikor processzort cserélsz a gépedben, óriási ugrás! Többször is volt már olyan esetünk, hogy egy kolléga szerette volna kipróbálni magát máshol is, elment, majd egy idő után inkább visszajött, mert megszokta nálunk a pörgést, és hogy komplexen sokféle dologgal foglalkozhat, nagyon kreatív módon. Minden munkatársunkat nagyon gondosan választjuk ki, még a villanyszerelőknél is észben kell tartani, hogy ő az utolsó kontakt a cég és az ügyfél között. Mindig azt mondom, hogy egy rossz visszajelzés száz jót ront el.

A kezdetektől fogva tervben volt, hogy nyitnak majd az enteriőrtervezés további aspektusai felé is?

Amikor a Kertész utcai üzletből eljöttünk, még mindig leginkább lámpákban gondolkodtunk, de már egyre többször felmerült, hogy a teljeskörű szolgáltatás, amit a lámpáknál nyújtunk, a bútorok esetében még teljesen hiányzik itthon. Persze egészen más bútorokkal foglalkozni, sokkal drágább berendezni már magát a showroomot is. Megpróbáltunk megkerülhetetlen szereplőkké válni azzal, hogy számos gyártóval kötöttünk kizárólagos megállapodást. Ezek az idők során hosszú távú kapcsolattá váltak: több helyen az üzletkötő, akivel tíz-tizenöt évvel ezelőtt megállapodtunk, ma már vezető pozícióban van, a jó viszony megmaradt, és ezzel a jó üzleti kapcsolat is. Mindig értékelik a profizmust, a kiszámíthatóságot és a korrektséget. Most 757 gyártótól hozunk árut egy évben, Ausztráliától Észak-Amerikáig mindenhonnan. Az első brandünk a Delta Salotti volt, egy dél-olasz cég, és egy bőr ülőgarnitúrát állítottunk ki a showroomban. Nem volt valami nagy sikere! A bútoroknál sokkal nehezebb volt eleinte profitot termelni. De a komplex világítástervező „lábunk”, a Solinfo Lightning Embassy mellé végül 2016-ban létrehoztuk a Design Embassyt is, és innen már jobban felpörögtek az események. Ebben az évben ráadásul a Magyar Formatervezési Tanács Design Management díját is megkaptuk.

Melyik volt az első igazán meghatározó brand, amivel sikerült megállapodni?

A legelső igazán fontos márkánk a Tom Dixon volt, és még ma is az. Tommal, a tervezővel szoros kapcsolatot ápolunk. Egy étteremben láttuk meg a jellegzetes rézbúrás lámpáját, és el is döntöttük, hogy ez kell nekünk. Elég újszerű volt akkor a piacon, mert például nem is volt jellemző, hogy valaki a saját nevére építi fel a brandjét. Viszonylag a pályafutása elején volt még, amikor mi megkerestük, és persze semmilyen reakció választ nem kaptunk. Aztán szövevényes úton szereztünk hozzá végre egy telefonszámot, Krisztián simán felhívta, és annyira meglepődtek, hogy sikerült egy londoni találkozót megbeszélni velük pár nappal későbbre. Onnan már úgy jöttünk el, hogy kezet fogtunk, és mi voltunk a márka magyar partnere. Így lett 2009-től a Tom Dixon a mi zászlóshajónk, még a megnyitónkra is eljött. Épp akkor tervezték az első hoteljüket Prágában, úgyhogy Tom onnan „ugrott át”. Olyan nagyot szólt az esemény, hogy alig fértek be az emberek, iszonyú jó volt a hangulat! Tom pedig vérpofi, ugyanis végtelenül laza, de bármelyik pillanatban „business módba” tud kapcsolni. Utána elindultunk egy olyan úton, hogy más nagy, elismert technikai márkákat is behúztunk, akiknél már nem elég az, hogy jó kereskedő vagy, hanem a kellő szakértelem, a jó tervezők is elengedhetetlenek, mint a VIBIA, a FLOS vagy a XAL.

Melyik bútormárkák jelentek meg először a showroomban?

A bútoroknál a brandek már sokkal nagyobbak, sokkal ismertebbek, mint a Meridiani, az Arketipo, vagy a Catellan Italia. A „nagyok” közül a Molteni volt nálunk az első. Azért vagyok erre büszke, mert a Molteni nálunk flagship store-ként van jelen. Ennek itthon még nincs nagyon hagyománya, pedig nagy szó, például Bécsben sincs ilyen, 45 van belőle az egész világon. Ez nagyon sok munkát és befektetést igényel, kétévente teljesen át kell alakítani az üzletet az arculati kézikönyvüknek megfelelően. Jó példa volt, mert megmutatta nekünk, hogy a monobrandeknek igenis van jövőjük itthon is. A következő a Roche Bobois volt, 2014-15 körül. Itt is nehezen jutottunk be a központba, mert nem nagyon keresnek partnereket, az üzletek jó háromnegyede a saját tulajdonukban van. Azt hittük, hogy kapunk majd egy katalógust, és árulhatjuk is a bútorokat. Aztán jött egy 40 oldalas brosúra, amiből kiderült, hogy ötszáz négyzetméteres üzletrész kell, ahol csak az ő termékeik vannak. Nekünk az egész boltunk volt összesen akkora, a kávézóval együtt! De megoldottuk, felépítettük, végül ezer négyzetméteres lett, csak épp öt évünkbe telt. A Roche Bobois pedig megvárt bennünket, pedig utólag hallottuk, hogy több magyar cég is próbálkozott közben. Emellett a Vitra vált még az üzletünk egyik fontos alapkövévé. Ez egy igazi nemzeti top brand, aminek a sikere az egyik legjobb példa arra, hogy itthon is van igény a minőségre, illetve az ikonikus designra. Tavaly pedig elindult a Home of Solinfo is, ahol a skandináv kiegészítőkön, bútorokon, designlámpákon, valamint a home styling szolgáltatásunkon van a hangsúly, amivel a lakberendezés egy újabb rétegét fedtük le. Ha a különböző egységeink nem kapcsolódnának egymásba és nem tartanánk rajta a szemünket ugyanúgy minden egységen, akkor már nem tudnánk ezt a minőséget és szellemiséget fenntartani. A Home of Solinfo sem működik a Solinfo-csoport nélkül, hiszen a kettő együtt tud teljes szolgáltatást nyújtani. A kifogástalan termékek mellé lakberendezést is lehet kérni, hogy tényleg minden úgy jöjjön össze a végén, hogy az egy nemzetközi magazinban is megállja a helyét.

Mi volt a tavalyi év nagy durranása a Solinfonál?

A Home of Solinfo nyitása előtt kimentünk a csapattal Koppenhágába, elkezdtünk gyártókat keresni, és leesett az állunk, hogy milyen elképesztő minőséget, illetve mennyi izgalmas brandet találtunk. A legnagyobb hatást mindig a skandináv design teszi rám, azon belül is Dánia a kedvencem! Így „jött velünk haza” például a Ferm Living is. Ehhez aztán itthoni viszonylatban tényleg valami egyedülállót találtunk ki, egy olyan showroomot, ami egyben egy kényelmes és funkcionális konferenciaterem is, ebből lett a Solinfo Cinema, amit tavaly nyitottunk meg. Mi is gyakran használjuk megbeszélésekre akár ügyfelekkel, akár gyártókkal, de bárki számára kibérelhető, aki szeretne igazán minőségi környezetben megtartani egy fontos prezentációt, oktatást vagy mondjuk egy workshopot. Egy olyan teret akartunk létrehozni, ahol nem érzed, hogy egy irodában vagy.

Már szinte minden területet kipipált a cég, hol van még fejlődési lehetőség?

A fejünkben már megvan, hogy a következő öt évben hová szeretnénk eljutni. Szolgáltatás és márkák tekintetében is akarunk fejleszteni, néhány hónap múlva nyit például a legújabb bemutatótermünk, ahová a világ egyik legnagyobb konyhamárkáját hozzuk el, az olasz Veneta Cucinét. Egy kicsit szeretnénk újratervezni a Solinfo Cafét is, hogy felrázzuk a designt, a nyitás óta eltelt négy évben szinte önálló branddé vált, nagyobbat szólt, mint azt elsőre gondoltuk volna, olyan embereknek is törzshelyévé vált, akik egyébként magát a Solinfót nem is ismerték. Saját fejlesztésű termékekben is gondolkozunk, az ötletek folyamatosan jönnek, úgyhogy néha nem árt, ha rám szólnak, hogy „Zoli, állj már meg egy percre!”


Solinfo | Web | Instagram | Facebook

Fotók: Gosztom Gergő

továbbiak
Az újragyarmatosító „jóléti osztály” – interjú M. Sornarajah-val
business

Az újragyarmatosító „jóléti osztály” – interjú M. Sornarajah-val

A brit gyarmati időkben Srí Lankán született M. Sornarajah professzor szerint a világ szinte minden országában létezik már a kettős társadalom a multinacionális vállalatokból élő „jóléti osztálynak” köszönhetően. Ceylonon született még a gyarmati időkben. Srí Lanka gazdasága mára teljesen összeomlott. Milyen kilátásai vannak az országnak? 1948-ban vált az ország függetlenné
Elkészült a pozsonyi GBC5 irodaház
business

Elkészült a pozsonyi GBC5 irodaház

A Galvaniho Business Center 5 a pozsonyi Ružinov keleti szélén, a D1-es autópálya és a repülőtér közelében található közigazgatási központ ötödik darabja. A kereskedelmi parkokból, bevásárlóközpontokból, üzletsorokból, bemutatótermekből, szállodákból és adminisztratív komplexumokból álló épületegyüttesben a GBC 5 egy multifunkcionális épület. A „zöld” közigazgatási épület dinamikus homlokzata, illetve ablakai parametrikusan reagálnak
Mi várhat a Közép-Kelet-Európa gazdaságára 2023-ban?
business

Mi várhat a Közép-Kelet-Európa gazdaságára 2023-ban?

Európa, ahogy az egész világ, viszontagságos időkön van túl, amelyeknek még nincs vége – éppen csak kilábaltunk a koronavírusból, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, miközben a világ szerencsésebb részét súlyos gazdasági- és energiaválság kezdte sújtani, aminek még koránt sincs vége. Belenéztünk a 2023-as jósgömbbe! Tavaly a rohamosan növekvő infláció komoly problémát jelentett