Illuzórikus nyakék, drótkerítést idéző bross és színarany kacsafej – többek között ilyen és ezekhez hasonló rendhagyó darabokkal is találkozhatunk a Budapest Jewelry Week „IDOL” kiállításán. A szeptember 12-ig látogatható tárlaton a világ legismertebb ékszertervezőinek munkái arra világítanak rá: merjünk másképp gondolkodni a nagybetűs ékszerről.
A címben feltett kérdésre a rövid válasz az, hogy igen: nagyon is lehetséges rágógumiból ékszert varázsolni – és ez nem holmi szemfényvesztés vagy az ékszertervezés ellen elkövetett merénylet (korántsem). A hosszabb feleletért, és leginkább a „Hogyan?” és „Miért?” kérdések megválaszolásáért pedig elég, ha felkeressük a Budapest Jewelry Week „IDOL” kiállítást.
Míg a tavalyi központi kiállítás egy letisztult white cube kiállítótérben valósult meg, addig a mostani „IDOL” tárlat – folytatva a két évvel ezelőtt megkezdett hagyományt – a tetőtől talpig szecesszióba öltöztetett Ráth György-villa falai közé költözött. Ez az érdekes, anakronisztikus légkör először talán sokaknak zavaró lehet, ám valójában izgalmas párbeszédet is felfedezhetünk a kecses nőalakokat formázó lámpák, virágba borult lakástextilek, bútorok és az üveg alatt pihenő kortársékszerek között.
Ez a látszólagos ellentét, régmúlt és jelen találkozása kihívások elé állítja a nézőt: ezek közül az első, hogy a „szecessziós zajban” megtaláljuk azokat a tárlókat, ahol az „IDOL” kiállítás darabjai pihennek (szerencsére, a bejáratnál található nyomtatott guide segít a tájékozódásban, s egyúttal a látott ékszerek értelmezésében is). A második kihívás, amit a tárlat elénk állít, maga a szépség fogalma, s annak relatív természete, ami alatt nem pusztán az egyéni ízlést kell érteni, hanem a korszellemet magát is.
És persze, nem árt emlékeztetni magunkat: a századfordulón dübörgő szecesszió egykor ugyanolyan progresszívnek hathatott, mint talán Otto Künzli ékszere, „A piros pötty” 1980-ban. Ez a bross tulajdonképpen egy piros rajzszög, amit egy gumidarab segítségével rögzíthetünk a ruhánkon – egyszerű, hétköznapi alapanyag mindkettő, mely a viselés mozzanatától, a viselő szándéka által válik ékszerré. Egy piros pötty, amely egy galériában az eladott műveket jelöli, s amellyel Künzli egy bázeli kiállítás látogatóit kívánta volna saját maga megjelölni (a koncepciót a galéria tulajdonosa végül nem fogadta el, s a kiállítás elmaradt).
A hétköznapi anyaghasználattal a tervezők az ékszer felszabadítására törekszenek: a kortársékszer – mely képzőművészet és iparművészet is egyszerre – ma már korántsem a nemesfémek vagy drágakövek használatától válik értékessé. A hagyományos aranyművesség szabályait az elmúlt évtizedekben számos alkotó felrúgta, köztük Lisa Walker is, aki az ékszertervezők tiltólistáján szereplő ragasztót tette meg egyik darabjának markáns elemévé.
A mi abszolút kedvencünk Ted Noten 1998-as alkotása, mely nem véletlenül került, rendhagyó módon, a padlóhoz közel. A „Rágd meg a brossodat!” egy készlet, ahol a tervező az alkotás folyamatára bíztatja a felhasználót: ebben az esetben ez egy rágó megrágása, ahol a megcsócsált rágógumi visszakerül Noten műhelyébe, aki ezüstből vagy aranyból kiönti azt, s ezáltal konzerválja a minden szempontból egyedi, s egyúttal megismételhetetlen rágás gesztusát.
A Budapest Jewelry Week keretében a villában megrendezett kiállításon túl számos izgalmas programmal is várják a kortárs ékszer szerelmeseit, és persze, azokat is, akik kicsit félve közelítenek a témához. A kiállítók közül Ruudt Peters személyesen is tiszteletét teszi Budapesten, Alice Floriano és Bryna Pomp pedig online tartanak majd előadást, illetve a 2020-as (akkor még Ékszerek Éjszakája Budapest névre hallgató) rendezvény FISE-díj nyertese, Besnyői Rita kortárs ékszereivel is találkozhat majd a közönség, a „Folyók mentén” kiállításon. Az „IDOL” kiállítás ideje alatt pedig több alkalommal is tartanak tárlatvezetést a szervezők. Érdemes minél előbb regisztrálni, mert a helyek hamar betelnek.
A Budapest Jewelry Week szervezői még több kulisszatitkot elárulnak a Makers of Budapest podcastjében. Hallgasd meg!
Fotók: Zellei Boglárka