Újra közeledik egymáshoz Izrael és Európa

Újra közeledik egymáshoz Izrael és Európa

A 2012 óta tartó mosolyszünetnek az orosz-ukrán háború, valamint Közép-Európa és Izrael szoros kapcsolata vethetett véget.


A 2010-es évek nem Európa és Izrael politikai közeledésről szóltak. Az Európai Unió és Izrael 1995-ben írtak alá társulási megállapodást, majd rendszeresen tartottak társulási tanácsot, ez azonban 2012 óta nem történt meg. Idén októberben mégis megtartották, úgy tűnhet, hogy új korszak jöhet a két fél kapcsolatában.


Nem tűnik úgy, hogy Izrael és Palesztina békésen egymás mellett tud élni. Ahogy az a nemzetközi politikában lenni szokott, a lokális konfliktusok kihatnak az országok globális megítélésére, szövetségek felbomlását okozhatják egyes régiós háborúk. Az Európai Unió soha nem tekintett pozitívan Izrael és Palesztina ciszjordániai konfliktusára, és nem tűnt úgy, hogy Benjámín Netanjáhú békés vizekre akarná terelni a háborús helyzetet. Izrael jelenlegi miniszterelnöke, Jaír Lapid azonban sokkal nyitottabb a kommunikációra, ami ahhoz vezetett, hogy október 3-án Brüsszelben megtartották az társulási tanácsot, 10 évnyi szünet után.

„Fontos, hogy a magas szintű politikai párbeszédet újraindítsuk az Európai Unió és Izrael között. Ez a legjobb módja annak, hogy őszintén tárgyaljunk számos, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésről, különösen a [közel-keleti] békefolyamatról és a tágabb értelemben vett közel-keleti térség stabilitásáról. A nemzetközi színtéren együtt kell működnünk a globális kihívások és újabban az Ukrajna elleni brutális orosz agresszió kezelése érdekében. A mostani időkben a demokráciák közötti együttműködés fontosabb, mint valaha” – jelentette ki Josep Borrell, európai uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő.

Az ülés közös érdekekre, értékekre mutatott, rá, ahol szót ejtettek az orosz-ukrán háborúról, az energiaválságról vagy az élelmiszer-ellátásról. Ezen felül hosszútávú, nagyobb léptékű ügyek mentén folyt a megbeszélés, mint a kereskedelem, éghajlatváltozás, tudomány, technológia, kultúra, emberi jogok, demokratikus elvek és vallásszabadság.

Lapid belengette, hogy nem zárkózik el attól a kérdéstől, hogy az évtizedes háborút úgy oldja meg, hogy elfogadja Palesztinát, mint szuverén államot. Nem gondolja azonban senki, hogy a konfliktus gyorsan eltűnne, 55 éve folyamatos háború zajlik Ciszjordánia felett. Különösen nagy jelentőséggel bírna Csehország részére, ha az Unió és Izrael kapcsolata tovább erősödne, hiszen ők adják az Unió soros elnökségét, ez a lépés pedig nagy mérföldkő lenne a cseh elnökség alatt.

Közép-Kelet-Európa számára egyébként is fontos a kontinens és Izrael jó kapcsolata, az EU-n belül ez a régió a legnagyobb pártfogója a közel-keleti országnak. Elég csak arra gondolni, amikor 2018-ban az Egyesült Államok nagykövetsége Tel Avivból Jeruzsálembe költözött, az EU-s kritikákat Magyarország, Csehország és Románia vétózta meg. Orbán Viktor és Benjámín Netanjáhú között erős ideológiai kötelék létesült, a novemberi eleji izraeli választásokon magát újra megpróbáló volt miniszterelnök esetleges győzelme pedig tovább erősítheti a két ország közötti kapcsolatot. Amikor szeptemberben a magyar köztársasági elnök, Novák Katalin Amerikában járt, találkozott a Zsidó Világkongresszus vezetőjével, Ronald Lauderrel, majd a találkozóról úgy nyilatkozott, hogy „Magyarország Izrael és a zsidó közösség igaz barátja”. A szavakon túl olyan lépések következtek Izrael mellett, mint például Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztosa általi kezdeményezés, mely blokkolna Palesztina felé forrásokat. Az Unió részéről Palesztinába érkező pénzeket azért blokkolták, mert olyan tankönyvek jelentek meg, melyek Izrael elleni uszításokat tartalmaztak.

Közép-Kelet-Európa egyébként is hagyományosan Izrael-párti. Az izraeli-palesztin konfliktus kontextusában is általában Izraelt elszenvedő, megtámadott félként tüntetik fel, 2021-ben például Jakub Kulhanek, cseh külügyminiszter kijelentette, hogy Izrael barbár támadás alatt áll, jogában áll megvédenie magát, és az izraeli zászlót kihelyezte a cseh Külügyminisztériumban, de olyan hangokat is hallhattunk Csehország felől, amik a Palesztin vezetőket egyenesen Adolf Hitlerhez hasonlították. A térség gazdaságilag is egyre közelebb kerül Izraelhez, az idén jelentették be, hogy Románia Vaskupolát vásárolna, amelynek a radarrendszerét többek között Csehország és Magyarország már használja.

Közép-Kelet-Európa és Izrael kapcsolata több forrásból eredeztethető. A régió nagyszámú zsidó közösséggel rendelkezett a második világháború előtt, kulturálisan összefonódott az európai és zsidó hagyomány. Elég csak a 3000 fő befogadására alkalmas, világ második legnagyobb zsinagógájára gondolni Budapesten.

A Szovjetunió által vezetett kommunista időszak alatt nem lehet zsidóbarátságról beszélni a térségben, a rendszerváltások következtében azonban új szikrát kapott a térség országai és Izrael közötti viszony. A felzárkózást a volt keleti blokk országai úgy tervezték elérni, hogy minél inkább be akartak integrálódni a nyugati gazdasági, kulturális, politikai vérkeringésbe. Ez a liberalizmuson, az Unióba való belépésen, az IMF hiteleken túl azt is jelentette, hogy a barátom barátai az én barátaim is, akiket a Nyugat, élen az Amerikai Egyesült Államokkal szövetségesként kezelt, azt mi is. Izrael pedig Amerika nagy szövetségesének számít.

Ami az elmúlt évtizedet illeti, Európa, Amerika és Izrael között a legerősebb kulturális összekötő kapocs a mainstream politikai jobboldali gondolkodásmód, kifejezetten a migrációval, nemzetállammal foglalkozó kérdésekben. Habár Donald Trumpnak, Benjámín Netanjáhúnak és Orbán Viktornak más problémákkal kell megküzdeniük, az erős állam képe mindannyiuknak célja. Vonzó lehet az izraeli példa, amely az erős határvédelemre épül, ami az Egyesült Államokban a déli határszakasznál építendő falban mutatkozik meg, Közép-Kelet-Európát pedig a történelem többször megtanította, hogy a határait nem árt védelem alá vonnia. Vonzó lehet a térség számára az, hogy létszámhátrányban, minden oldalról ellenségekkel körülvéve Izrael milyen stabilan képes védeni magát, ez a jelenleg is zajló ukrán-orosz háború kapcsán még inkább felerősödhet, hiszen a volt KGST-országok Oroszországhoz való földrajzi közelsége miatt törékeny a biztonsági helyzet.

Izrael kérdése megosztja Európát, de talán ez nem véletlen. Míg nyugaton a birodalmi múlt, a kolonizálás okozta lelkiismereti válság következtében az a kép dominál, hogy Izrael, az erős állam ráerőszakolja magát a kiszolgáltatottabb Palesztinára, addig keleten azt látják, hogy Izraelt minden oldalról veszély fenyegeti, de erős államként képes megóvni saját magát, ez pedig becsülendő, tisztelendő, követendő. Izrael és Európa közös jövőjét az határozza meg, hogy november 1-én milyen kormány fog megalakulni, valamint az, hogy az ukrán-orosz konfliktus miatt milyen megítélése lesz a világpolitikában a Putyin-féle xenofób, zárt, nemzetállami ideológiának.

Grafika: Molnár Roland

továbbiak
Grúzia mindig is elkötelezett volt Európa mellett
strategy

Grúzia mindig is elkötelezett volt Európa mellett

Interjú Nikoloz Khatiashvilivel a grúz külpolitikáról, a Keleti Partnerségről és az ország jövőjéről. A Keleti Partnerség keretén belül kötött megállapodásokkal Grúzia elkezdett közeledni a Nyugat felé. Milyen lehetőségeket kínál a Keleti Partnerség az ország számára, és melyeket tudta Grúzia sikeresen kihasználni? A Keleti Partnerség az EU egyik legfontosabb kezdeményezése, a
A muszlim politizálás kívánatos, a politikai iszlám kevésbé
strategy

A muszlim politizálás kívánatos, a politikai iszlám kevésbé

Nehéz olyan témákról konstruktívan beszélni, amelyek túlságosan átpolitizáltak, a közbeszédben inkább kutyasípként tekintenek rájuk, mintsem valós társadalmi kérdésként. Az európai radikális muszlimok témája is ebbe a kategóriába esik. Ezért van nehéz dolga az osztrák Dokumentationsstelle Politischer Islam-nak (DPI), azaz a politikai iszlám monitorozásáért felelős központnak, hiszen a kutatási területük miatt
Ki lesz Csehország új elnöke?
strategy

Ki lesz Csehország új elnöke?

Egykori korrupt miniszterelnök, liberális egyetemi rektor, vagy rendszerető vezérkari főnök között lehet választani. A cseh köztársasági elnök, Miloš Zeman a második, egyben az utolsó lehetséges ciklusát szolgálja, mint államfő, a csehek számára pedig választás közeleg. Választási lehetőség van bőven, ugyanis nem kevesebb, mint huszonegy jelölt indul el az elnökségért folytatott