A BME Suborbitals csapatának rakétája sikert aratott Portugáliában. A Hype&Hyper utána járt a műhelytitkoknak!
Kiváló teljesítménnyel képviselte Magyarországot Európa legnívósabb nemzetközi rakétaversenyén a Budapesti Műszaki Egyetem fiatal mérnökjelöltjeiből álló BME Suborbitals csapata. A 8 napos eseményre a Portugál Ponte de Sor-ban került sor, a részvételre csupán a legtehetségesebbnek bizonyuló 25 csapat kapott jogosultságot. A BME Suborbitals saját kategóriáján belül a dobogó 3. fokára állhatott, az összesített ranglistán pedig a 9. helyezést érték el. Kérdéseinkre Tölgyesi Gergely Márk, a csapat stratégiai vezetője adott válaszokat.
Milyen érzés a kontinens 10 legjobb rakétatervező és építő csapata között lenni?
Csodálatos és felemelő érzés! Nagyon sok munkát fektettünk ebbe a projektünkbe, és nagyon sok áldozatot hozott minden csapattagunk, de megérte. Ez a siker inspirál minket, hogy újra belevessük magunk a munkába.
Hogyan jutottatok el idáig? Mi volt a szikra, amely begyújtotta a szellemi rakétákat?
Nem annyira szikra volt, inkább egy lassú lángolás, ami szépen lassan eljutatott minket odáig, hogy végül sikerült kilőni a rakétát Portugáliában. Ennek az útnak megvoltak a maga mélypontjai és csúcsai. Sokszor voltunk úgy, hogy komolyan felmerült annak az eshetősége, hogy lefújjuk az egészet. Mivel egy egyéves csapat vagyunk, nem csak fel kellett készülni, hanem össze is kellett szokni, és meg kellett tanulnunk, hogyan tudunk csapatként dolgozni. Én úgy gondolom, hogy a csapat töretlen kitartása tartotta életben a lángot.
A verseny során első összeszerelés sikertelenül zárult, ugyanis egy elektronikai hiba miatt váratlanul beindult az ernyőnyitó-mechanizmus. Hogyan lehet egy ilyen helyzetet élesben kezelni a legmagasabb profizmussal?
Ott a helyszínen ez egy óriási sokként ért mindenkit és emlékszem voltak, akik elkönyvelték magukban a kudarcot is. Az első riadalom után azonban sikerült tiszta fejjel és higgadtan leülni és átbeszélni a helyzetet. Rájöttünk, hogy még van időnk újrakezdeni az összeszerelést és kijavítani a hibát. Itt köszönt vissza, hogy a felkészülés alatt sikerült igazán összeállni mit csapat. A csapatkapitány képes volt úrrá lenni a helyzeten, a csapat pedig képes volt az utasításait követve hatékonyan és gyorsan cselekedni.
Egy ilyen verseny a kapcsolatépítésre is kiváló lehetőséget ad: milyen horizontok nyíltak meg a csapat tagjai előtt ezzel a sikerrel? Van, aki konkrét állásajánlattal jött haza?
Konkrét állásajánlatról nem tudok, de ez az alkalom mindenképp egy nagy lehetőség volt ebből a szempontból. Ami igazán pozitívan érintette az egész csapatot, hogy nem csak az Európai Űrügynökséggel kerülhettünk kapcsolatba, hanem más egyetemek hasonló érdeklődésű hallgatóival is. Az egész atmoszféra nem csak feszített versenyzésről szólt, hanem lehetőség nyílt arra is, hogy közelebbről belelássunk más csapatok projektjeibe és tudományos kutatásaiba. Minden csapat örömmel mutatta be a saját rakétáját és fejlesztéseit. Nem titkolózás volt, hanem nyílt kommunikáció és ez sokat segített abban, hogy jobban megismerkedjünk a jövőbeni kollégáinkkal.
Mi a következő lépés? Megugorjátok a 3 kilométeres magasságot vagy esetleg újabb nemzetközi versenyre neveztek?
Erről nagyon sok kommunikáció folyik most a csapaton belül. Az biztos, hogy az első lépés az önreflexió, és az önértékelés. Le kell ülnünk és vissza kell tekintenünk az elmúlt évre, és meg kell vizsgálnunk mit csináltunk jól és mi az, amin javítanunk kell, hogy még jobbak lehessünk. Ezen felül már körvonalazódnak a 2023-as szezon projektjei is. Mindenképp szeretnénk újra megmérettetni magunkat a European Rocketry Challenge-en, és ehhez fejleszteni fogunk egy új rakétát, amiben felhasználjuk majd az idén megszerzett tudást. A Magyar Asztronautikai Társasággal és a Műegyetemi Kozmosz Szakkollégiummal karöltve szeretnénk újra sikeresen megszervezni a CanSat Hungary középiskolásoknak szóló versenyt, ahol szintén fel tudjuk majd használni rakétafejlesztői tapasztalataink. A harmadik nagy projekt, amibe szeretnénk belevágni, az egy saját hajtómű kifejlesztése, ami egy hosszabb, valószínűleg több éves kutatási projekt lesz. Nem zárkózunk el attól, hogy kisebb, regionális nemzetközi versenyeken részt vegyünk, de szeretnénk a fent említett három projektet priorizálni, és hogy ezt sikerre vigyük, tagfelvételt tartunk a közeljövőben, hogy az emberi erőforrás is rendelkezésre álljon.
A szakmai zsűri a rakéta a mérnöki megvalósításon, a repülési minőségen és a csapat dinamikáján túl az innovatív és költséghatékony megoldásokat is értékelte. Fenntarthatóság tekintetében milyen innovációt alkalmazott a csapat?
A fejlesztés alatt sok ilyen megoldás született, némelyik tudatos tervezés, némelyik kényszerek hatására. Nem titok, hogy a csapatunk nagyon minimális erőforrásokból gazdálkodott, így sokszor a költséghatékonyság nem opció volt, hanem feltétel. Kint Portugáliában a mi rakétánk volt az egyik legkisebb és legkönnyebb rakéta a mezőnyben, és volt olyan csapat amelyiknek költségvetése több, mint százszorosa volt a mienkének. Büszkeséggel tölt el minket, hogy ennek ellenére ilyen eredményt tudtunk elérni. Az egész rakétatest egy könnyű kompozit szerkezet volt, ami lehetővé tette, hogy a rakétamotorból, is kisebbet használjunk. Szándékosan olyan tömegeloszlást terveztünk a rakétába, ami lehetővé tette a kis szárnyak alkalmazását, ami végső soron megint abban segített minket, hogy anyaghatékonyak és ezzel költséghatékonyak is legyünk. Igyekeztünk minél több alkatrészt saját magunk legyártani, ami bár csökkentette a költségeket, azt is jelentette, hogy rengeteg új technológiát kellett magunktól kitalálni, kifejleszteni. Minden erőfeszítésünk ellenére nem sikerült volna mindezt elérni, ha nincsenek a szponzorok, akik mellettünk álltak és segítettek, ahol csak tudtak. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani nekik.
A konkrét versenyeredményen túl milyen sikert jelent ez a magyar rakétafejlesztésnek? Konkrét kutatási hozzáadott értéket sikerült teremteni?
Szerintem a legnagyobb eredmény, amit elértünk, az annak a bizonyítása, hogy hazánkban van helye a tudományos rakétafejlesztésnek. Mi vagyunk az egyetlen csapat itthon, akik nemzetközi porondon is bizonyították, hogy képesek sikeresen kifejleszteni és felbocsájtani egy teljes rakéta rendszert. A legeslegnagyobb hozzáadott érték, amit ez a csapat nyújthat az a csapattagok számára az a megszerzett szaktudás, amit szeretnénk továbbadni és megőrizni. A tagjaink előbb utóbb lediplomáznak és folytatják a kutatást itthon vagy külföldön. Azonban ezt a csapatot hosszútávra hoztuk létre és szeretnénk, ha a tudományos rakétafejlesztés bölcsője lenne az egyetemünkön. Ha van egy érdeklődő fiatal, neki legyen egy hely, ahol tárt karokkal várják és ahol megvalósíthatja az álmait. Ehhez nem kell más csak elhivatottság, és ha sikerül ezt életben tartani, akkor előbb utóbb tovább fognak szaporodni a szakdolgozatok, tudományos kutatások és diplomamunkák, amikből nem csak a magyar közösség, hanem az egész tudományos- és mérnökközösség is profitálhat majd.
Fotó: Fabian Weber
Kilátók alkotta őrjárat a cseh hegyekben
Innováció és szakértelem a borászatban | TOP5
