A MAKHNO Stúdió 2003 óta készít projekteket, amelyekben az ukrán hagyományok, a világtrendek és a japán wabi-sabi filozófia, a természet erői, az emberi tehetség és az építészeti szemlélet fonódik össze. Az alapítóval, Szergej Makhnóval a kezdetekről, a tökéletlenség és az ősi technikák fontosságáról, valamint a saját gyűjteményéről és házáról beszélgettünk.
Egyszerre vagy építész, keramikus és gyűjtő. Hogyan lettél mindez?
Egy szóval alkotónak nevezném magamat. Az alkotói pályám grafikával kezdődött, és az első projektem az egyik barátom kávézója volt, street art stílusban, de végül belsőépítész lett belőlem, aki olyasmit csinál, ami akkoriban sokak számára nem volt teljesen világos Ukrajnában.
A gyűjteményem 1993-ban kezdődött ukrán kerámiakorsók gyűjtésével. Idővel bővült ez ukrán grafikákkal, metszetekkel, festményekkel, szobrokkal és fényképekkel, a teljes kollekció jelenleg körülbelül háromezer darabból tevődik össze. De továbbra is a kerámia a kedvenc területem, még mindig az áll a gyűjtemény középpontjában.
A Makhno Stúdiót 20 évvel ezelőtt alapítottad. Mi volt a célod a kezdetekkor?
Meghatározni egy kortárs ukrán építészeti és formatervezési stílust, közvetíteni és megmutatni a világnak kultúránk egyediségét és eredetiségét. Fő küldetésünk az volt, hogy megmutassuk eredeti termékeinket, amelyek a hagyományok, a kultúrák és a természet erejét hordozzák. Kreatív utunk során célul tűztük ki, hogy megőrizzük a hagyományos kerámiáinkat és gyártási technikáinkat, és továbbra is ezen dolgozunk.
Az olyan házak esetében, mint például a Futago és a Wabi Sabi, a japán kultúra, amelyet általában az európaitól nagyon különbözőnek tartunk, nagyban inspirált. Hogyan hatott rád a japán gondolkodásmód, mit tanultál belőle?
A projektjeimben még mindig alkalmazom a Wabi Sabi stílusát, ragaszkodom a filozófiájához, de kombinálom az ukrán stílussal, az ukrán anyagokkal és esztétikával, ami szintén közel áll hozzám és kedves számomra. Japánban az a legfontosabb, ahogy az emberek a tökéletlenségben a tökéletességet látják. Az igazság a szemlélő szemében van. A japán esztétika története, és az, ahogyan megnyílt előttem, a szeretetről szól. Rengeteg anyag hever körülöttünk, többek között fadarabok, régi háztartási tárgyak, kerámiák, edények – nálunk mindezt nem értékelik, míg Japánban minden generációról generációra száll. Jobban meg kell becsülnünk az anyagi örökségünket, ami által megismerhetjük a kultúránkat, és erre nevelhetjük a gyermekeinket is. Beletehetjük szívünket-lelkünket, és akkor egyedi belső tereket és építészetet hozhatunk létre. Végső soron a japán esztétika és az ukrán esztétika iránti szeretetem megmutatta nekem, hogy általában a japán építészet és az ukrán építészet a 18. században hasonló volt. Ezért szeretem az olyan anyagokat, mint a természetes fa, a nád a tetőn, a kő a belső térben és a kertekben – mint amit a fürdőszobában, a padlón, a falakban használnak. Ezek mind olyan anyagok, amelyek inspirálnak engem, és amelyek a japán kultúrában rejlenek.
Természetesen az ukrán kultúra a másik ugyanilyen fontos eleme a designodnak. Az olyan házakkal, mint a Mazanka és a Mureli, ősi technikákat és elfeledett szavakat hozol vissza. Mit jelent számodra az ukrán kultúra, és hogyan használod fel a munkáidban?
Az ukrán kultúra rengeteg kreatív energiát és alkotóerőt generál, és ezek kezdenek a határokon túlra is eljutni. Az ukrán identitáshoz való visszatérés számomra a vér szava volt. Hihetetlen inspirációt találok a származásom mélyén. Ősi technikákat használok az anyagokkal való munkában – például agyagfalakat, mint a régi házakban, amelyek lehetővé teszik a falak számára, hogy lélegezzenek és természetes illatot adjanak. Kerámiatermékeinket örökös keramikusok készítik műhelyeinkben, akik folytatják és megőrzik a hagyományos fazekas technikákat. Mint például a Dido művészi játékkollekciónk, amely a hagyományos zoomorf kerámia újraértelmezése, és amelyet nemcsak megmutatni szeretnénk a világnak, hanem megőrizni a jövő generációi számára is. Emellett régi, lebontott ukrán kunyhókból származó pácolt tölgyfát is használunk, amelyet megmentünk és például a mennyezet bélelésére használunk. A Mazanka-ház falaihoz különböző gyógynövényeket, köztük ukrán füveket és magvakat kevertünk, amelyeket a falakon dekoratív és természetes, lélegző anyagként használtunk.
A B-terv házának formájáról Oscar Niemeyer épületei jutottak eszembe. Más építészeti alkotásokból is merítesz inspirációt?
Tadao Ando munkái és Nacho Carbonellé szobrai inspirálnak. Az építészek közül Axel Vervoord, illetve az ő japán kultúrához és kortárs művészet esztétikájához való megközelítése is inspirál. Mindazonáltal a fő inspirációm a természetből származik.
Kozynban, egy Kijev külvárosában lévő faluban élsz, egy saját tervezésű házban. Hogyan változtatta meg az ottani életedet a háború?
A háború mindannyiunk életét megváltoztatta, de Shkrub a kényelem és a biztonság fellegvárává vált számomra – ezt az érzést próbáljuk megteremteni minden MAKHNO házban. A Shkrubot teljesen autonóm épületnek terveztük, így még az áramszünetek idején is kényelmes volt benne élni.
Hogyan látod a MAKHNO Stúdió jövőjét?
A fő stílusunk és az általunk előállított termékek a tradicionalizmus, az anyagok, a természetes és élő dolgok, mint az agyag, a fa, a kő iránti szeretet. Mindezeket sajátos módon értelmezzük újra az ukrán stílus és a japán esztétika elemeivel. Továbbra is kifejezetten a megrendelőink számára készítünk építészeti, belsőépítészeti megoldásokat, vagyis száz százalékban a megrendelőre szabjuk azokat.
Fotók: MAKHNO Stúdió
Borítókép: Szergej Makhno
MAKHNO Stúdió | Web | Instagram
Nem minden Budapest! Veszprémi gasztro-ajánló 1. rész
Zene füleidnek – a legforróbb hip-hop előadók az A38 ajánlásával
