Nagyokat pislogtunk volna arra, aki 2019-ben üresen tátongó irodákat és Zoom-fáradtságot jósol a jövő dolgozóinak. Mi jöhet a váratlannak ugyan nem nevezhető, mégis hirtelen jött változások után? A hibrid munkavégzés, a digitális túltelítettségből való menekülés vagy éppen a metaverzum alakítja majd a jövő irodáinak alaprajzát? Mit gondolnak erről építészek, újságírók, kutatók és kreatív szakemberek? A DIALOG tematikus hónap első Hype Lab cikkében ennek járunk utána!
A hibrid munkavégzés aranykora
Hallottuk, olvastuk, saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy a Covid-19 jócskán felforgatta az irodai munkakultúrát. A változások valójában már jóval a járvány előtt megkezdődtek, a pandémia csak felgyorsította azokat. Egyre több hely selejtezi le a privát asztalokat és vezeti be a hot-desking rendszert; zárható szekrényeket telepítenek, ahol a dolgozók a személyes tárgyaikat tarthatják; a tárgyalókat a hibrid megbeszélésekre vértezik fel – még több kamera, mikrofon, kijelző várható. A változásokkal arányosan az adatszolgáltatás iránti igény is nő: onnantól, hogy ki melyik helyiségben töltött időt és mikor, odáig, hogy a tárgyalókban milyen a levegő minősége megfigyelhetik az irodatulajdonosok a Covid-19 elleni védekezés apropóján a munkavállalók aktivitását. Az iroda tehát nem vész el, csak átalakul – ígérik ingatlanfejlesztők, irodabútorokra specializálódott cégek képviselői, miközben egyes felmérések szerint az amerikai munkavállalók 40%-a inkább keresne új munkahelyet, minthogy végleg visszamenjen az irodába. Ha valóban van átalakulás, akkor annak esszenciája az, hogy az iroda az együttműködés, a közösségi események terévé válik, ötletelésre és tárgyalásra használjuk, míg a fókuszált egyéni munka marad otthonra.
Ennek következményeként az irodák léptéke is módosul. Legutóbb a Tour Triangle párizsi felhőkarcoló építése kapcsán írtunk arról, hogy a kerület polgármestere, Philippe Goujon már csak azért is ellenzi az építési munkálatokat, mert a járvány utáni megváltozott munkakörülmények nem teszik indokolttá, hogy irodákkal benépesített felhőkarcolókat emeljenek a város felé. Mivel a hibrid munka során nincs minden dolgozó egyszerre egy helyen, 2021-ben több munkahely váltott kisebb irodára, ezzel csökkentve a cég kiadásait és ökológiai lábnyomát. Nő a száma azoknak is, akik az ún. hub-and-spoke modell mellett teszik le a voksukat, azaz egy belvárosi központi teret (hub) tartanak fenn az egész irodát érintő találkozókra, és több kisebb helyet (spokes) jelölnek ki munkavégzési helynek szerte a városban. Ezek lehetnek szatellit irodák, egy coworking iroda szabad munkaállomása, de akár kávézókat vagy a home office-t is tekinthetjük ilyen helynek. De nem az üresen tátongó iroda látványa az egyetlen, amit nehéz lett volna elképzelnünk 2019-ben – a Zoom-fáradtság sem szerepelt a szótárunkban. Jogosnak tűnik a kérdés: hosszú távon túlharsogják-e a távmunka előnyei a digitális forradalom fizikai és mentális egészségre gyakorolt negatív hatásait? Valóban a hibrid munkavégzés lenne az arany középút? Vagy a jövő irodája billenést hoz az analóg-digitális tengelyen? És ha igen, merre?
Az analóg iroda, ahová az elektronikai kütyük elől menekül a dolgozó
A Fast Company megkeresésére 2015-ben a Perkins+Will építész iroda megosztotta vízióját arról, milyenek lesznek az irodák tíz év múlva. Felvetésüket arra alapozták, hogy a technológia gyors fejlődése következtében bármikor és bárhonnan fogunk tudni dolgozni, így az irodák el fogják veszteni korábbi funkciójukat és valami egészen más hellyé válnak: az elvonulás terévé. Az analóg irodára keresztelt koncepció egyik része az ún. generatív tér, ahol elektroszmog árnyékolók segítenek elmenekülni a szüntelen hívások és értesítések elől. A kinti-benti helyiség célja, hogy olyan közösségi térként működjön, ahová a dolgozók szívesen járnak megbeszéléseket, brainstorming találkozókat tartani, ismerkedni. Tollal és ceruzával papírra és egyéb írható felületekre jegyzetelhetnek, két meeting között pedig hörpinthetnek a régen baristaként dolgozó kollégájuk kávéjából, vagy beugorhatnak a szabadidejében kötött holmikat gyártó munkatársuk helyi pop-up boltjába. Amíg a generatív tér leginkább egy piac vagy egy mini szomszédság hangulatát kelti, addig a regeneratív tér az egyéni munkát segíti: itt már működnek a laptopok és a mobilok, a fókuszált munkát egyszemélyes munkaállomások segítik. A Perkins+Will szerint egy mászófal is helyet érdemel itt, mivel a falmászás az egyéni fókuszálóképesség erősítésében segít.
Az analóg iroda elsőre naivnak tűnő víziójában van valami, ami kísértetiesen hasonlít az amerikai reklámóriás, a TBWA\Chiat\Day 1990-es évekbeli irodáira. Jay Chiat meg akarta reformálni a munkahelyeket, első kísérleteihez a Frank Gehry által tervezett „távcső” épület szolgált helyszínül. Chiat-ot a kollaboráció és a szabad mozgás gondolata vezérelte, így eltűntette a falakat és munkafülkéket. Leszámolt a privát munkaasztalokkal: amikor beléptek a dolgozók az irodába, kaptak egy telefont és egy laptopot, majd mindenki oda ült, ahová akart. A munkavállaló zárható szekrényekben tárolta a személyes holmiját. Az üzleti élet felkapta ennek hírét, „virtuális irodaként” hivatkoztak rá, Nikil Saval újságíró szerint azonban az idő vasfogát nem állta a forradalmi elrendezés: egyre több embert vettek fel, akik nem tudták, hogy hol a helyük, ezért inkább hazamentek. A menedzserek nem találták a beosztottjaikat, a munka nem volt elvégezve. Második nekifutásra az ikonikus sárga épületben Clive Wilkinson tervezte újra a cég irodáját eggyel visszafogottabb kiadásban (már ha visszafogottnak lehet nevezni egy kosárlabdapályával ellátott munkahelyet). Ez az iroda a Perkins+Will tervéhez hasonlóan sokkal inkább volt egy mini város, mint egy klasszikus munkahely – a csarnok különböző szintjein eltérő munkaállomások és rekreációs terek váltották egymást.
A műfajteremtő iroda Wilkinson további munkáit is meghatározta, a Google-nek tervezett irodája ugyanezt a szellemiséget vitte tovább. David Sax, a New Yorker újságírója a szilícium-völgyi techcégek által azóta is kedvelt „analóg munkaterekről” érdekes összefüggést fogalmazott meg:
„A Yelpnél tett látogatásom során az első benyomásom az volt, hogy ők a személyes kapcsolatokkal szeretnének erős vállalati kultúrát építeni egy olyan iparágban, ahol a munka jellegéből és az ahhoz használt eszközökből adódóan az elszigetelődés a jellemzőbb. Azok az irodák, amelyek elsőként felnőtt játszótérnek tűnnek, valójában arra vannak tervezve, hogy az analóg interakciókat növeljék, ezzel erősítve a cég hatékony működését. Az analóg munkaterek azért is fontosak egy szoftverekkel foglalkozó cégnél, mert a termékeik efemerek, megfoghatatlanok. Az irodáik az egyetlen jelenlétük a való világban, az analóg birodalom nagykövetségei, ahol a virtuális brand át tud szivárogni a fizikai térbe” – mondja Sax, aki akkor még nem gondolta, hogy 2021-ben éppen egy szilícum-völgyi szoftvercég, a Facebook fog előállni a metaverzumba költöző irodák elsőre utópikusnak tűnő ötletével.
A jövő irodájába VR szemüvegen keresztül vezethet az út
A home office-t és a közösségi élményt (vagy annak illúzióját) kombinálhatja Mark Zuckerberg elképzelése a metaverzumban történő munkavégzésről. A Facebook alapítója szerint öt-tíz éven belül a virtuális valóságban dolgozni olyan megszokott lesz, mint az, hogy ma a mobilunkról küldünk e-maileket. Az utópikus videók szerint hamarosan okosszemüvegeken keresztül jelentkezhetünk be az irodába, miközben melegítőnadrágban kávét szürcsölgetünk otthon, vagy kivetíthetjük munkatársunkat hologramként magunk elé, hogy megbeszéljük az íróasztalunk felett virtuálisan lebegő legújabb munkaprojektünk részleteit.
A Meta munkakörnyezetet idéző VR szolgáltatása a Horizon Workrooms, melynek működését a cég már egy ideje teszteli, idei augusztusi bemutatójára pedig több újságírót is meghívtak, akik az Oculus VR készülékeiken keresztül találkozhattak Zuckerberggel a metaverzumban. Akkor már nem is fogunk irodába járni? – kérdezi később a CBS riportere a Facebook-atyától, aki szerint a kevésbé extrovertáltak már most sem vágynak vissza, a metaverzummal viszont kinyílik a lehetőség azok számára is a legjobb munkalehetőségek felé, akik a világ egy másik pontján élnek családjukkal, és maradnának is e felállás mellett. Erre a gondolatra csatlakoznak Justin Spitzer, a The Office forgatókönyvírójának optimista meglátásai is a jövő munkahelyeivel kapcsolatban:
„A földrajzi elhelyezkedés többé nem jelent akadályt a munkavállalóknak, hogy elcsípjék a legjobb melókat vagy a munkáltatóknak, hogy megtalálják a legkiválóbb dolgozókat, az ingázás a hálózatra való csatlakozás idejével lesz egyenlő. A virtuális világban a dolgozók úgy fognak kinézni, amilyen avatárt választanak. Mivel senkinek nem fognak látszódni a fizikai adottságai, nem lesz több rasszon, koron, nemen vagy fogyatékosságon alapuló diszkrimináció. Az avatárjaink ennél sokkal merészebbek lesznek. Lehet, hogy a melletted lévő munkaállomásnál épp Cthulhu fogja ellenőrizni a kiadási jelentéseket, vagy a konferenciateremben George Clooney fog Margot Robbie-nak, Dzsingisz kánnak, egy ceruzának és egy másik George Clooneynak előadást tartani.”
A társadalmi egyenlőség elérésének álképzetétől azonban Rab Árpád jövőkutató egy korábbi interjúnkban óva intett minket. „Szeretünk hinni abban, hogy egy digitális világ a digitális demokráciát és az utópiát hozza el – ugyanezt lehetett gondolni annak idején az internetről is. […] A társadalmi egyenlőtlenségeket ezek a technológiák tulajdonképpen újratermelik és még nagyobbra növelik” – nyilatkozta a kutató Zuckerberg bejelentéseit követően. A közösség mellett az egyént érintő változások sem biztatóak elsőre: hogyan alakulhat át az önértékelésünk, ha nem magunk által reprezentáljuk a saját énünket napi 8-10 órában, hanem avatárokat hozunk erre létre? Noha egy VR élménnyel megspékelt irodában a Zoom-fáradtsággal leszámolhatunk, és a laptop hangszóróját lecserélve valóban úgy hallhatjuk kollégáink hangját, mintha a terem másik végéből szólna, egyelőre keveset tudunk arról, milyen hatással lehet a térérzékelésünkre, mentális egészségünkre, kapcsolatainkra és személyes adataink biztonságára a megtestesült interneten töltött munkanap.
Pozsonyi fűtőműből közösségiiroda-komplexum
Lebegő fapavilon épült egy belga kanálisra
