Több mint egymillió látogatót vonzott a nemrég bezárt Expo 2025 magyar pavilonja, lássuk, miben rejlett a varázs: a pavilon alkotóval beszélgettünk a Hype&Hyper tavaszi nyomtatott lapszámában.
2025 április 13-án Japánra szegeződött a világ figyelme: ekkor nyílt meg az Oszakai Világkiállítás, ahol Magyarország is bemutatkozott saját pavilonjával. Bár az expó kapui időközben bezárultak, a nemzeti részvétel kreatív folyamatai, döntései és kulturális tétjei továbbra is izgalmas kérdéseket vetnek fel. Az előkészületekről a Magyar Pavilon mögött álló csapattal arról beszélgettünk, hogyan hangolták össze a magyarság vizuális és tartalmi reprezentációját az ázsiai közönség elvárásaival, és hogyan sikerült kitűnniük a világkiállítás látványos, sokszínű forgatagában.
A világkiállítás ötlete még abból az időből származik, amikor az emberek többsége nem utazhatott, így ezeken a vándorló bemutatókon ismerhették meg a világot. Az országoknak lehetőségük nyílt tudományos és technikai újdonságaikat bemutatni, a pavilonokat pedig a mindenkori legjelentősebb művészek tervezték. Az első, 1851-es londoni expó óta a rendezvény célja sokat változott, de az expón való részvétel továbbra is az országimázs erősítéséről, gazdasági kapcsolatok építéséről és a turizmus fellendítéséről szól. Az országok az idei Oszakai Világkiállításon való megjelenéstől a turisztikai vonzerő és az Ázsiából érkező utazók számának növelését várják. Az expó gazdasági- és kulturális hatását tekintve az egyik legjelentősebb esemény a labdarúgó-világbajnokság és az olimpia után.
Az idei téma: „A jövő társadalmának tervezése egy fenntarthatóbb világ érdekében”. Már a 19. századi kezdetekor is jellemző volt a monumentális, landmark-szerű épületek felhúzása a rendező országokban (gondoljunk csak a londoni Kristálypalotára, a párizsi Eiffel-toronyra, a seattle-i Space Needle-re vagy a brüsszeli Atomiumra). Így az expó területének kialakítására Sou Fujimotót, Japán egyik leghíresebb kortárs építészét bízták meg, aki Budapesten a Magyar Zene Házának megálmodásáról is ismert. Az expó központi építménye, a The Grand Ring egy mintegy hatvanezer négyzetméteres szerkezet, ami az Oszakai-öböl egyik mesterséges szigetén, Yumeshimán kapott helyet, és a résztvevő országok közti egységet szimbolizálja. A két kilométer kerületű és hétszáz méter széles fagyűrű a hagyományos japán fahasználat kortárs értelmezését reprezentálja. Ez is jól mutatja, hogy a hagyományok tisztelete és az elképesztő technológiai fejlettség kettőse jellemzi az idei házigazdát.
Emberek a pavilon mögött
A Magyar Pavilon mögött álló kreatív szakembereken nagy volt a nyomás, hogy valami olyat mutassanak meg Oszakában, ami nemcsak a magyarság esszenciáját ismerteti meg, de reflektál a kelet-ázsiai helyszínre is, és kellően nagyszabású ahhoz, hogy felkeltse az expón hömpölygő emberek ezreinek érdeklődését. A pavilon kreatív koncepcióját Drozsnyik Dávid és Ördögh László kreatív szakemberek dolgozták ki, az építészeti tervező csapatot a magyar építész szakma egyik legkiemelkedőbb szakembere, Zoboki Gábor vezette, a művészeti koncepció megalkotója pedig Vági Bence Harangozó Gyula-díjas rendező, koreográfus volt. Hozzájuk csatlakozott még gasztro-felelősként Csapody Balázs, Bódis Boglárka a formaruhák tervezőjeként, Pál István Szalonna pedig a kulturális rendezvények szakmai felelőseként.
„Szeretnénk felkelteni a vágyat a látogatókban, hogy utazzanak el az országunkba. A kreatív koncepció megalkotását élménytervezésként fogtuk fel. Első lépésként a magyar és a japán kultúra közti párhuzamokat kutattuk. Azt a közös értékrendet jártuk körbe, amelyről úgy gondoljuk, hogy megvan a japán és a magyar gondolkodásmódban is. Ez pedig a generációkon átívelő hagyományok tisztelete és a természetközeli élet megőrzésének jelentősége. Hogy úgy tudunk boldogulni a jelenben és a jövőben, ha megértjük a múltat” – mondta Ördögh László. „A zene pedig univerzális nyelvként funkcionál a két, egymástól földrajzilag és kulturálisan is távol álló nemzet közt, egy autentikus, élményalapú koncepció részeként.” – fejtette ki Drozsnyik Dávid.
A magyar vidék békés arca
„Három természeti képből építettük fel az építészeti koncepciót. Ezek mind olyanok, amik a magyar és japán emberek számára is fontosak: az erdő, a mező és a művelt föld” – mondja Csiszér András, a Zoboki Építésziroda design igazgatója. „Ezt a három tájtípust fordítottuk le építészeti nyelvre, és gyúrtuk össze egy komplex egésszé. A pavilon szellemi középpontja a Zengő Dóm immerzív előadótere, amely egy formájában újraértelmezett szénaboglyaként jeleníti meg a megművelt földet. Az volt a célunk, hogy kitűnjünk az expó forgatagából – nem azzal, hogy zajosabbak vagyunk, hanem azzal, hogy a csend erejét használjuk. Az országok a pavilonjaik elhelyezésére Sou Fujimoto mestertervében vékonyan elnyúló telekformát kaptak. Ennek beépítési lehetőségeit vizsgálva fedeztük fel a hasonlóságot a Magyarországon is jellemző fésűs beépítés – amikor az egyutcás falvakban a hosszú telkek, akárcsak a fésű fogai, szorosan egymás mellett sorakoznak – és a japán kistelepülések beépítése között. Ezt a mintát követve nem építettük tele a telket, nem egy nagy épületet tettünk rá maximális helykihasználással, hanem hagytunk teret, hogy levegőhöz jusson a pavilon.” – folytatta a szakember.
Fű, fa, virág
A 4D Tájépítész Iroda segítette az építészeket a mező kialakításában: nehéz feladat volt olyan növényeket találni, amelyek nemcsak a magyar mezők jellegzetes fajai közé tartoznak, hanem bírják a helyi klímát is, és elég strapabíróak ahhoz, hogy ellenálljanak a nagy forgalom miatti terhelésnek. Ráadásul semmilyen növényt nem vihettek Magyarországról, mindent Japánban kellett beszerezni.
A látogatók útvonala egészen a telekre lépés pillanatától megtervezett: végig mennek a mezőn, hogy az erdő (pontosabban az azt szimbolizáló épület) lombkoronája alatt belépve eljussanak a Zengő Dómba. Az ide vezető, domb alatti úton először a praktikus funkciók kaptak helyet – például az információs pont és a mosdók –, majd az úgynevezett bolyongó tér következik. Ezen a szűk erdei ösvényen folytatódik a ráhangolódás, az elcsendesedés, mielőtt megérkeznek a dóm határtalan sötét terébe, ahol kezdetét veszi az előadás. A kijárat felé egy kiállítás kalauzol el a magyar tájak képi világába, majd a látogatók az ajándékbolton keresztül haladva vagy visszatérnek az expó nyüzsgésébe, vagy folytatják az élményt az erdőt reprezentáló épület felsőbb szintjein. Az első emeleten egy külön is megközelíthető étterem kapott helyet, míg a második emelet közösségi események és üzleti találkozók színtere.
Az emelet külső designjához a lombkorona nyújtotta az inspirációt, amelyre folyamatos hatással vannak a természet erői. Ennek megidézésére acél-fa vegyes szerkezetű oszlopok közé acélhuzalokat feszítettek, melyekre különböző színű textillamellákat rögzítettek. Ezek a falevelek rezgését idézik, mivel a tengerparti szél folyamatos mozgásban tartja őket. Emellett árnyékoló és klimatizáló funkciót is betöltenek, csökkentve a pavilon energiafelhasználását.
A Zengő Dóm faborítást kapott: az épülettől szerkezetileg független, finoman csavarodó burkolathoz az építészek Japánban találtak inspirációt, az ottani tradicionális építészet a The Grand Ringnél is alkalmazott fahasználatából indultak ki. A faszerkezet alatt a dómot két hártya is borítja: a külső hártya a fény- és hangszigetelésről gondoskodik, hogy belül maximálisan immerzív legyen az élmény a látogatók számára; a belső hártya pedig az éjszakai égbolt végtelen mennyiségű csillagát szimbolizáló fényjáték megteremtését biztosítja.
A végtelenség intimitása
„Arra törekedtünk a művészeti koncepció kidolgozásánál, hogy a magyar kulturális örökséget, értékeket élő élménnyé változtassuk a közönség számára. Nemcsak azt akartuk megmutatni, kik vagyunk mi, de azt is, hogyan kapcsolódunk hozzájuk. Gyakorlatilag egy hidat képezünk Magyarország és Ázsia között. Ez a híd pedig a magyar népdal lett, hiszen ennek alapjai mind a mai napig Ázsiában rejtőznek: a pentaton skála ugyanúgy megtalálható a mi népdalaink szerkezetében, mint ahogy az ázsiai népdalokéban” – mondja Vági Bence, a művészeti koncepció megalkotója. „Besétálnak az emberek az immerzív dóm végeláthatatlan terébe, ahol a milliónyi világító pont olyan érzést kelt, mintha ők is mozognának az univerzumban. Ennek a sötét térnek a középpontjában pedig egy magyar énekes áll. A hat hónap alatt huszonegy énekesnő mutatkozik be, akik tizenöt percenként előadnak egy magyar népdalt a nézőknek, akik nemcsak meghallgatják azt, de az a célunk, hogy a végére együtt dúdolják az énekessel. Ott ülök nézőként valaki előtt, aki ténylegesen a fogadó országból származik, és elkezd nekem tanítani a saját nyelvén egy dalt – számomra elképzelhetetlen ennél intimebb és szebb élmény.” – folytatta Vági Bence. A nézők egy magyar népdal Kárpát-medencében megjelenő különböző variációit hallgathatják meg. Az ének tradicionális népdalként hangzik el, a zenéjébe viszont egy modernebb csavar került: ezt a különleges, filmzenéhez hasonló, magával ragadó hangzásvilágot Szirtes Edina Mókus és Pál István Szalonna alkotta meg. A tér- és a hangélmény összeadódik az immerzív fényinstallációval, amellyel a nézők szinte belekerülnek az énekesek valóságába és az előadás résztvevőjévé válnak.
A mindig vidám Miska
Több ország is kawaii irányba indult el kabalájának tervezésével. A cuki, karikaturisztikus stílus óriási szemű, dundi figurái erősen japán hatásúak, ezért mindenképpen kellett valami igazán magyar elem is. Így talált rá az Ördögh-Drozsnyik páros a miskakancsóra, amely néhány évtizeddel ezelőtt még minden magyar család asztalán ott volt. Ez a tradicionális motívum a vidámságot és a közösséget szimbolizálja: ebből töltötték a bort ha vendégek érkeztek, lakodalmakon, sőt még a beteg rokonoknak is ebben vitték az erőt adó italt. Miska azonban nem maradt egyedül – kapott maga mellé egy hasonlóan derűs társat, Mariskát. Ők ketten a Magyar Pavilon házigazdái, akik mosollyal fogadják a látogatókat. A Miskáról elnevezett étteremhez vezető lépcsősornál pedig Magyarországgal kapcsolatos érdekességekkel szórakoztatják a betérőket.
Buborékok & Tokaj
Ha van egy szó, ami a magyar gasztronómiát világszerte ismertté teszi – különösen a távol-keleti országokban – az Tokaj. Nem csoda tehát, ha a Magyar Pavilon Miska Kitchen&Bar nevű éttermében és borbárjában minden a borok, illetve a magyar szőlőfajták körül forog. Ez nemcsak az országimázs szempontjából fontos, de a borok potenciális exportpiacát is bővíti. A jókedvű Miska és Mariska némi buborékot is hoz a buliba: a szóda, mint magyar találmány fröccs formájában kap helyet az étteremben, de gyümölcsszörppel is élvezhetik a vendégek a pezsgést. A gasztro-koncepcióért Csapody Balázs felel, aki a Michelin Guide-ban is évről évre szereplő balatonszemesi Kistücsök Étteremmel vált híressé, emellett a Pannon Gasztronómiai Akadémia elnöke. Az ételeknél a hagyományos, vidéki ízek dominálnak, Csapody nem akarta az évszázados kedvenceket újragondolni vagy „túltolni”, csupán gondoskodott róla, hogy minden az alkalomhoz illő, 21. századi tálalást kapjon. Az étlapon így szerepel paprikás krumpli, gulyás, kacsamáj, töltött káposzta, hortobágyi húsos palacsinta, túrógombóc és somlói galuska is.
Funkcionalitás és design
Ahogyan az olimpiai formaruhákat, úgy a magyar pavilon dolgozóinak outfitjeit is nagy érdeklődés övezi a bemutató előtt. A tervezés nem könnyű feladat: a ruháknak egyszerre kell képviselniük a magyar stílust, megfelelniük a munkavégzés követelményeinek, és reflektálniuk kell a felhasználás helyszínére is. A 2025-ös kollekció darabjait Bódis Boglárka, a 2012-ben alapított Elysian márka vezetője tervezte. Bódis a saját, már jól bevált stílusát hozta el Japánba: sikkes és játékosan elegáns darabokat álmodott meg a pavilon csapatának. Mivel Oszaka klímája nedves szubtrópusi, a ruhák könnyű anyagokból készültek, világos színek és praktikus fejfedők egészítik ki a kollekciót. A visszafogott színek és elegáns vonalak pedig az Európában megszokottnál konzervatívabb japán ízlést is tiszteletben tartják. Bódis a tőle megszokott elegáns játékosságot egy apró, de mégis figyelemkeltő színnel hozta be: a kiegészítőkön feltűnő élénk piros nemcsak emlékezetesebbé teszi az outfiteket, de utal a magyar és a japán zászló közös színére is.
Tetszett ez a cikk? Rendeld meg itt a Hype&Hyper 2025/1-es számát!
Kultúra és technológia újraegyesül Bécsben | CultTech Summit 2025
Egy titkos, szent kert | Szentendrei Régi Művésztelep
