Már több mint 30 éve annak, hogy a Szovjetunió felbomlott, maga után hagyva Közép-Kelet-Európában egy tátongó gazdasági-politikai űrt. Ebben a cikksorozatban arra keressük a választ, hogy a térség országai miként reagáltak az újonnan kialakult helyzetre, mennyire sikeresen tudtak alkalmazkodni a kapitalizmushoz és a demokráciához, és mi az, amit esetlegesen eltanulhatnak egymástól. A sorozat VIII. részében Magyarországon a sor.
Magyarként a magyar rendszerváltásról beszélni meglehetősen kényes. Én már a XXI. században születtem, de amióta az eszemet tudom, visszatérő téma, hogy vajon végbe ment-e a rendszerváltás, vagy csak új ruhát öltött a politikai elit és a hatalomhoz való hozzáállás velünk maradt. Nem csak ebben nincs egyetértés, a magyar történelem elmúlt 30-35 évének legmeghatározóbb politikai-történelmi eseménye amennyire fajsúlyos, annyira megosztó is.
Már az kérdéses téma, hogy mikorra datáljuk a magyarországi rendszerváltás kezdetét. A tankönyvek általában Nagy Imre, 1956-os mártír újratemetését tartják a rendszerváltás első pontjának, azonban e logika mentén miért ne lehetne már 1956-ot tekinteni a változás első szelének? Vagy miért ne lehetne más rendszerkritikus esemény, például az 1977-es első magyar nyelvű szamizdat kiadása a fordulópont? Bihari Mihály politológus, az Alkotmánybíróság volt elnöke szerint a rendszerváltást megalapozó év 1987, aminek nyarán három népszerű rendszerkritikus mű jelent meg:
- Fordulat és reform
- Reform és demokrácia
- Társadalmi szerződés
Ez év szeptemberében alakult az MDF, a Magyar Demokrata Fórum, és mivel ez volt a forradalom óta az első új párt, 1987-et megalapozottan lehet fordulópontnak nevezni. 1988-ban további pártok alakultak, százezres tüntetések szerveződtek, az állampárt (MSZMP) vezetése merőben átalakult, Kádár Jánost Grósz Károly váltotta pártfőtitkárként, azonban a rendszert még senki nem búcsúztatta ebben az évben.
A magyar rendszerváltás előszelének számít, hogy Lengyelországban már 1989 telén elkezdődtek kerekasztal-beszélgetések, március 22-én pedig Magyarországon is megalakult az EKA, az Ellenzéki Kerekasztal. Nem titkolt célja volt, hogy előkészítse a demokratikus választások feltételeit. A júniusi hónap kifejezetten meghatározó volt, hiszen 13-án megalapult a NEKA, a Nemzeti Kerekasztal, amely az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal pártjainak adott lehetőséget tárgyalások lebonyolítására. Három nappal később, június 16-án ünnepélyes keretek között újratemették a már korábban említett Nagy Imrét, az itt elmondott beszéde okán tett szert országos népszerűségre a XXI. század legmeghatározóbb magyar politikusa, Orbán Viktor.
Szeptemberre a Nemzeti Kerekasztal többek között kidolgozta azokat a törvényjavaslatokat, melyek az alkotmány módosítását és az országgyűlési választásokat határozták meg. Októberben az állampárt feloszlott mind a maga nagyjából 9,000 főjével, majd Magyar Szocialista Pártként működött tovább, ekkor azonban már demokratikus keretek között. 1989. október 23-án, 12 óra 3 perckor kikiáltották a harmadik Magyar Köztársaságot, ezzel együtt életbe lépett az új, módosított alkotmány.
A rendszerváltás utáni első kormányt az MDF alakíthatta, együtt kormányozva a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal. Két fő hangzatos célt akartak elérni, a szociális piacgazdaságot, valamint az önműködő társadalmat. Ezek főképp a privatizációt, a piaci liberalizmust és az önálló egzisztenciát jelentették. A hirtelen gazdasági visszaesést a rendszerváltó országoknál szinte alapvetésnek lehet tekinteni, de ez nem véletlen, hiszen az addigi merev gazdasági struktúra olyan szintű változáson megy keresztül, ami máshol évtizedekbe is telhet.
A magyarországi privatizációt leginkább a külföldi nagyvállalatok használták ki, ami sokkal inkább kitette az országot a globalizáció folyamatainak. Amíg 1990-ben a GDP-hez a köztulajdon járult hozzá a leginkább (76%), ezt követte a belföldi magántulajdon (23%), majd a külföldi tulajdon (1%), addig majd egy évtizeddel később, 1998-ban ez teljesen átalakult, arányaiban a külföldi tulajdon javára (23%), de abszolút értékben a belföldi magántulajdon dominálta a magyar gazdaságot (51%), és csak 23 százalékot tett ki ekkorra a köztulajdon hozzájárulása. A fejlett országok ismérve, hogy a GPD nagy részét nem a mezőgazdaság vagy az ipar, hanem a szolgáltatások teszik ki. A rendszerváltás évében, 1989-ben Magyarországon azonban az ipar bár hajszálnyival, de nagyobb részt vett ki a GPD-ből (42,6), mint a szolgáltatói szektor (41,8%), a mezőgazdaság pedig 15,6 százalékkal alulmaradt. 1995-re bőven teret tudott magának nyerni a szolgáltatói szektor, 59,6 százalékkal járult hozzá a bruttó hazai termékbe, az ipar 34 százalékkal, de mégis a mezőgazdaság aránya esett a legjobban vissza, egészen 6,4 százalékra.
Magyarország sok esetben integrálódott a nyugati világba, de voltak kivételek is. Részese lett az EU-nak és a NATO-nak, az eurót azonban nem vezette be a mai napig és nincs is tervben. A rendszerváltás 33 évében baloldali és jobboldali kormányt egyaránt vádoltak meg azzal, hogy szembefordult a rendszerváltással és egy autoriter, szocialista típusú országot akar visszahozni. A szocialista MSZP-nek sokszor felrótták, hogy óriási vagyont és kapcsolati tőkét mentett át jogelődjétől, az állampártként működő MSZMP-től, a keresztény-konzervatív FIDESZ-t pedig arról az oldalról éri kritika, miszerint négy egymást követő kétharmados parlamenti többség lehetővé teszi azt, hogy különösebb parlamenti ellenszél nélkül hozzon meg döntéseket. Tetézte ezt Orbán Viktor egyik elhíresült tusványosi beszédje, amelyben illiberálisnak nevezte azt az államot, amit építeni tervez, ezt azonban sokkal inkább kulturális, mintsem gazdasági tekintetben kell értelmezni.
Magyarország, mint bármelyik ország a világon, nem tökéletes, és mint kiderült, a rendszerváltás sem tette tökéletessé. Az tagadhatatlan, hogy az állampolgárok hordoznak magukban olyan mintázatokat, amelyek a szocializmusban ragadtak rájuk, vagy a szüleikre, és még több generációba fog telni, mire levetkőzi a XX. század második felét magáról a magyar társadalom. Az viszont tagadhatatlan, hogy a szocializmust felváltotta a kapitalizmus, az egypártrendszert pedig a demokrácia.
Cikksorozatunk előző része itt érhető el.
Több száz műtárgy érhető el jutányos áron két belvárosi galériában
Kívül-belül food design – különlegességek a konyhádban
