2019-ben nyolc fiatal tervező, illetve designteoretikus vehetett részt a féléves Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjprogramban, amelyet a Magyar Formatervezési Tanács kezel, amelynek finanszírozásában a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és az Emberi Erőforrások Minisztériuma vesz részt. Az ösztöndíj során a pályázók megvalósíthatták önállóan kialakított, illetve gyártói együttműködéssel kidolgozott szakmai programjaikat. Tudjatok meg róluk még többet itt, a HYPEANDHYPEREN. Zalavári Fruzsina – Vonal materiál – divatékszer porcelánul
A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben az ösztöndíjasok munkáit bemutató, március végére tervezett kiállítás sajnos elmaradt. Ezt az eseményt valamelyest pótolva, a már megjelent nívós katalógust pedig kicsit kiegészítve, „élőbbé téve” nyolc héten át mutatjuk be nektek őket és pályamunkáikat.
Zalavári Fruzsina 2018-ban diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tárgyalkotó tanszékének Fémműves szakán. Diplomamunkájában az ékszer és a kő kapcsolatát az achát nevű, jellegzetesen rajzos kvarcon keresztül mutatta meg, „Kőrajzok a testen” címmel. Az alapanyag kibontása, az ezáltal feltáruló évezredes rajzolatok adta élmények és az ezekkel kapcsolatban folytatott kutatómunka – amelyet a németországi Idar-Oberstein Hochschule Trier nyári egyetemének „Geological experiences” című kurzusán is továbbvitt – számos új irányt hozott a számára. Az alkalmazott tárgytervezés mellett jelenleg a mestermunka által, illetve annak folytatása során felfedezett témákkal foglalkozik. Az ösztöndíjprogram félévében is egy ilyen párhuzamosan felbukkant szál felfejtését végezte, amikor is a rajzolatot már ő maga hozta létre.
Azért, hogy a „majd egyszer” végre jelen idejű lehessen
Fruzsina a Moholy Ösztöndíjban magát a lehetőséget látta, hogy elég mélyen, illetve megszakítások nélkül tudjon foglalkozni a projekttel, tulajdonképpen friss diplomásként – ebben pedig az anyagi támogatás és az időközi beszámolók együttesen nyújtottak segítséget és motivációt a számára. A tervező elmondása szerint az ösztöndíjbizottság meglátásai megerősítették, abban amin dolgozik és folyamatos bátorítást kapott, hogy merjen kísérletezni méretben és színekben egyaránt.
„Nem könnyű az egyéb munkák mellett, a megélhetésen dolgozva saját elképzelést vagy kutatási programot támogatás és kimondott vállalás nélkül megalkotni. Pedig tervezőként elképesztően fontosnak tartom, hogy a vázlatfüzetben megbújó skiccek, a melléjük firkált gondolatok, azaz a „majd egyszer” végre jelen idejű lehessen. Fontos, hogy kellő figyelmet és munkát tudjunk ezekre szánni, mert azt hiszem, az ilyen munkák tudnak igazán nagyra nőni” – mondta el Fruzsina.
A pályamunka – Vonal materiál – divatékszer porcelánul
Fruzsina ékszereinek fő inspirációja és kutatási előzménye a rétegződés jelenségéből származik. A rétegek egymásra rakódásának folyamatából adódó minta és a külső hatások általi torzítás együttese jellegzetes rajzolatot ad: ez a természet vagy ember által megváltoztatott anyag-kép a kollekció vizuális origója.
A projekt egyik fő célja a porcelán alapanyagból létrehozott sajátos karakterű matéria felhasználása. A tervezői munka – az anyag- és mintafejlesztéssel párhuzamosan – ennek a tradicionális és nemes anyagnak a divatékszer sajátos világában való alkalmazására keres választ. A zajos, hullámzó ritmusú vonalstruktúra az ékszereket az urbánus divat hangsúlyos kiegészítőjeként pozícionálja.
„Az elkészült tárgyegyüttes a színes vagy éppen monokróm, organikus rajzolatú felületek lehető legnagyobb érvényesítésére törekszik. Az egymásra rétegzett és megmozgatott vonalak hullámzó játéka az, ami az ékszerek markáns karakterét adja. A rajzolatok minden egyes darabnál egyediek. A szabályos korongokat az ékszerfunkció miatt kialakított furatok és az azokat jelölőfém alkatrészek bontják meg. A Vonal materiál – divatékszer porcelánul című munkám tulajdonképpen egy válasz arra, hogy az általam létrehozott mintázat és a porcelán milyen módon válhat ékszerré” – mondta el Fruzsina.
A féléves kísérletezési és modellezési folyamat során kialakult a gyártási műveletsor, véglegesült az anyagkapcsolatok konstrukciós megoldása és a felületi minőségek meghatározása is, melyek által a kollekciót illető eredeti elképzelések folyamatosan finomodtak. A végeredmény egy olyan tárgyegyüttes, mely elsősorban a mintás alapanyag mennyiségi előállításával fejleszthető tovább, de számos más lehetőséget rejt magában.
Tárgyfotók: Lakos Máté
Otthonülő alkotók | Domased
Költői kerámiák
