A DAIGE üde színfoltja a hazai divatszcénának: hordható darabjaik tele vannak izgalmas tartalmi és vizuális utalásokkal, a pasztell és élénk árnyalatok meglepő harmóniájával, természetes anyagokkal és szerethető mintákkal. Tóth Melinda 2012-ben hívta életre a DAIGE-t (ejtsd: dédzs), azóta pedig a nagyik gardróbjától kezdve, az amerikai prérin a rokokón és az indiai kultúrán keresztül többek között a csillagászat köré is szerveződtek a kollekciók inspirációs univerzumai. Természetesen a magyar referenciák és gegek sem maradnak le a palettáról: a közönségkedvenc póló printjeik (lásd Gazdálkodj okosan, Kiváló Dolgozó és Úgysem hiszek a férfiaknak) igazi “összemosolygás” élményt nyújtanak. A márka így egyszerre tagadhatatlan világpolgár, miközben a lokális értékek is fontosak számára, a meghatározó vintage hangulata ellenére pedig mindig van benne egy friss és aktuális csavar.
Péntek délután érkeztünk a DAIGE budai lakásműhelyébe, ahol éppen nagy erőbedobással folytak a munkálatok: zakatoltak a varrógépek, sürgött-forgott az egész csapat az új kollekció utolsó simításain. Nálunk ugyanis szinte minden egy helyen folyik: a tervezéstől kezdve a kivitelezésig és a ruhapróbákig. Ebben az alkotói forgatagban beszélgettünk Melindával, a márka alapítójával és tervezőjével.
Idén ősszel lesz tíz éves a DAIGE. Hogyan tudnád röviden összefoglalni az idáig vezető utat? Mi az, ami már a kezdetek óta jellemzi a márkát, és mi az, amiben nagyot változott?
2012-ben, amikor elindult a márka, még sokkal sportosabb hangulata volt. Az első kampányt egy gimi udvarán, erős vakuval, baseballsapkákban és vastag aranyláncokkal fotóztuk. Azt hiszem a DAIGE is felnőtt velem együtt, sokat nőiesedett, lágyabb lett, de azért most sem formálisan elegáns, vagy nagyon egyértelműen szexi. Egy balanszolt nőképet alkottam, ahol megfér egy kollekcióban egy hoodie és egy selyemruha, pont ahogyan az én szekrényemben is. A színek és minták szeretete pedig csak tovább fokozódott bennem az évek alatt, ez nem csak egy időszakra szólt. Az arculat is összeérett a 10 év alatt, mára kialakult annak a jelzőnek a tartalma, hogy “daige-es”.
Volt már korábban rokokó, préri és csillagászati felfedezések ihlette kollekció is. Neked van személyes kedvenced?
Mivel nagyon kötődöm ezekhez a témákhoz, nehéz egyet kiemelni. Mindegyik jelen van most is az életemben, az ízlésemben, az érdeklődési körömben. Ezek nem múlnak el a szezonokkal. Nálam még mindig tart például a tavaly téli Perspectives kollekció témája, ugyanúgy olvasok csillagászatról, ugyanúgy gyűjtöm a régi térképeket, a legutóbbi olasz nyaralásomon pedig egy vintage rokokó albumot vettem egy antikváriumban. Az új dropot pedig az egyik kedvenc bécsi művészem, Koloman Moser és a szecesszió inspirálta.
Hogyan képzeljük el nálad az ihletgyűjtés folyamatát, és hogyan fordítod le aztán a rengeteg vizuális és tartalmi referenciát a divat nyelvére?
Többféle út van, a könnyebbik, amikor explicit vizuális az inspiráció, mint mondjuk most a szecesszió és Koloman Moser munkássága esetén. Ilyenkor színeket, formákat és mintákat kutatok, amiket aztán a márka jegyeivel és sziluettjeivel ötvözök és továbbgondolok. Az a nehezebb út, amikor absztraktabb a téma, mint például a Perspective kollekciónál, ahol az asztronómia és a tudományos felfedezések világát kellett valahogy a ruhák nyelvére fordítani. Ilyenkor az ihletgyűjtést terápiaként élem meg, egyfajta meditatív állapotba kerülök, és próbálom kihalászni, hogy mi az, ami miatt ez most megérint, hogyan kapcsolhatom össze valami vizuális dologgal. A vintage vagy archív referenciák keresése egy stabil pont nekem: ha például az asztronómia vagy bármely más tudományág a téma, akkor először régi csillagtérképeket és albumokat keresek. Egyik asszociációtól haladok a másikig. Mindebből aztán valahogy kikerekedik egy minta, ami általában a kollekció szíve. Ezt követően olyan anyagokat kell találnom, amik illenek a minta mellé. Mindezek mellett az aktuális trendeket is követem valamennyire, de inkább csak intuitívan, mintsem tudatosan. A márkának van egy saját világa, ha arra valami éppen rímel, akkor az természetesen megrajzolódik bennem. Olyan, mintha lenne egy több rétegű szűrő: az inspirációs, az anyagos, a sziluettes, a korszellem, illetve a színek, amik szintén nagyon fontosak nekem. Aztán fogom a fejemben lévő ötletmasszát és átöntöm ezen a szűrőn, és a végén lecsorog az új kollekció.
Ha te választhatnál kedvenc DAIGE darabot, melyik lenne az?
Jelenleg a GC Shacket, de ez tényleg minden szezonban más, most ez az aktuális kedvencem, le sem szakad rólam 🙂 Ha az eddigi legfontosabb darabot kérdezed, akkor talán a Cyclone pulóvert gondolom annak, mert az egy mérföldkő volt a márka életében.
A márka történetében visszatérő aspektus a különböző művészeti ágak támogatása: a social media kommunikációban is rendszeresen felhívjátok a figyelmet fiatal művészekre és designerekre, Jurák Bettina kortárs táncművésszel is több kollaborációt csináltatok, de a Nemzeti Galériában is voltak már kiállítva DAIGE kampányfotókból készült alkotások. Mit jelent számodra a művészet-közvetítés a márka segítségével? Vannak ezzel kapcsolatban további céljaid?
A divatban a szabad, művészi alkotást megélni igazából egy hatalmas kihívás, sőt inkább lehetetlennek mondanám. Annyi egyéb kiábrándítóan realista, piaci tényezőre kell figyelni, ami örök kereteket jelent. Azért vonzódom talán ennyire a klasszikus művészetekhez, mert irigylem a szabadságukat. Hosszú távon szeretném, hogy a brand eljusson arra a szintre, amikor akár pusztán artisztikus objekteket is készíthetünk kollaborációkkal, vagy akár önállóan.
DAIGE | Web | Facebook | Instagram
Fotók: Gaál Dániel
Szerencsekerék, hinták, meglepetések – egy irodában!
Essence of Hungary | A Napraforgó utcai kísérleti lakótelep, avagy modernista ékszerdoboz Pasaréten
