Görbe tükör, abszurd pillanatok, a jelenünk megalkotása egy több ezer éves metódus alapján – ilyesmi szófordulatok juthatnak eszünkbe Daphne Christoforou vázáit látva, miközben tökéletesen illenek rá John Keats tollából az Óda a görög vázához szavai: “Igaz szépség s szép igazság! – sohse áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!”
Daphne Christoforou ciprusi képzőművész alkotásai nem csak a vásznon köszönnek vissza, ugyan festményeit is átszövi a jelenbe maró különleges hangulat, a vázák egy teljesen más világba röpítenek el – vagy ugyanebben a világban maradunk, csak egy másik korban.
Daphne művészeti karrierje már az elején ígéretesnek tűnt: a londoni Royal Collage of Art-on végzett, majd 2015-ben megkapta az év diákillusztrátora díjat, amit az Adobe Design Achievement Award fődíja követett. Munkáit a narratívaközpontúság jellemzi, legfőbb témája a felesleges impulzusoktól mentes és érzelmekkel vezérelt buddhista tanok feldolgozása. Munkássága először az írásban és a rajzolásban mutatkozott meg, ami végül a kerámiákon és textilalkotásokon folytatódott. A képi ábrázolás folyamatának változása nemcsak vizuálisan van jelen, hanem ezt követi egy érzelmi narratíva is, ami megnyilvánul a végső alkotás értelmezésében. Teljesen más csatorna, újreértelmezhető üzenettel.
Alkotásaiban jelenkori problémák, aktuális helyzetek és hétköznapi momentumok jelennek meg, amik nem ritka, hogy mitologikus alakokkal vagy szituációkkal egészülnek ki. A társadalomkritikus alkotások és az ókori görögökre emlékeztető motívumok keveredésével izgalmas fúziót kapunk, ami emlékeztet arra, hogy van, ami állandó: a művészet és az emberi intrika.
Vidéki kastély, barátokkal | Leaving the city SPECIAL
Like a local 2021 – Fehérvári úti Vásárcsarnok, Fågel by Artizán, Magvető Café
