fbpx
Nyomj Entert







Olga Vorobyova | Egy fotós hódolata Krímhez

Olga Vorobyova ukrán fotóművész egy napon telítődött a városi élet nyüzsgésével és szülőföldjén, a Fekete-tenger partján talált megnyugvást. Erről pedig egy fotósorozatot is készített.

Hésziodosz görök poéta szerint Aphrodité a tenger habjából született és kagylóhéjon szállt partra Küthéra szigetén. Onnan pedig bármerre lépett, nyomában virágok és fák emelkedtek a földből, cselekedeteit folyton kíváncsiskodó tekintetek övezték. Ezt a pillanatot ábrázolja Botticelli festménye, amely a nyugati kultúrában a nőiesség szimbólumaként vésődött be a köztudatba.

Az egyik nő Olga Vorobyova portréin Botticelli festményére emlékeztet. A sorozat a Fekete-tenger partvidékén, egy kis tartományi városban, Primorskiy-ban készült, a Krím-félszigeten, ahol a fotós is született. A sorozatban azokat a nőket jeleníti meg, akikkel a gyerekkorát töltötte: édesanyja, nagymamája és legjobb barátnője láthatók a lírai felvételeken. Mikor a képeiről beszél, soha nem hivatkozik a „Vénusz születése” festményre, csupán annak a szabadságát szerette volna megörökíteni, amely a tengerparti élettel együtt jár, a természet és friss levegő szédületében. Minden kép nagyon szelíd, teleszőve a hazavágyódás érzésével. A kamera látószöge mindig kissé felfelé mutat, ezzel is érzékeltetve az előtte álló karakter iránt érzett elismerését.

Vorobyova a képek főszereplőjeként a tengert nevezi meg. A helyiek és a tengerpart viszonyát így írja le:

„A horizont látványa sok ember reményét, félelmét és várakozását tölti ki”

Az utóbbi években Vorobyova szülővárosának életét nagyban befolyásolta, hogy 2014-ben Oroszországhoz csatolták Krím területét. Ezt követően a fotós pedig még fontosabbnak tartotta megmutatni az itt élő emberek életét.

Tinédzserként mindennél jobban szerette volna elhagyni Primorskiy-t. Aztán Moszkvába költözött, ahol pedig vágyakozott a tengeri levegő és a sűrű erdők után. Hazalátogatásai minden munkájában inspirációs forrásként szolgálnak, beleértve ezt, „A lány aki voltam” című sorozatot is. Moszkvában úgy érezte, mindenki össze van zsúfolva, a kisvárosok viszont megnyugtató nyitottságot, élhető teret biztosítottak a számára.

„Otthon, akár utazás közben, akár az utcán, szeretem hallgatni a helyiek történeteit arról, hogy ki milyen híreket kapott, vagy hogy mit vacsorázott”

Moszkvában a természet és a könnyű, őszinte beszélgetések mellett gyerekkorának női karakterei hiányoztak neki a legjobban.

„Gyerekkoromban és serdülőkoromban nagyrészt csak nők neveltek. Amikor elhagytam a szülővárosomat és függetlenné váltam, azon kezdtem gondolkodni milyen lett volna, ha itt maradok…”

„Különböző korú nőket fényképeztem, olyanokat, akik fontosak a számomra és olyanokat, akik saját magamra emlékeztetnek” – tette hozzá. Azokon kívül, akik a legközelebb állnak Olgához, lefotózta az egyik volt ritmikus gimnasztikai csapattársát az iskolájából és az egyik legidősebb nőt is a városban.

„Miközben ezt a projektet fényképeztem, újra kicsi lányként gondoltam magamra, aki nem tudja, milyen jövő várhat rá egy ilyen kisvárosban.”

A portrék között Olga az egyik képen egy fél pár elhagyott cipőt is megörökített, ami olyan rég óta van ott, hogy beleköltöztek a kagylók és szinte alig észrevehető a sziklák között. Úgy tűnik, mintha valaki azért vette volna le, hogy belemártsa a lábát a tengerbe. Lehet, hogy Aphrodité tért vissza az otthonába?


Forrás: The Calvert Journal

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük