Május elsején találkoztunk Turán Eszterrel – az időnként „inspiráló nőként” is megszólaló producer-rendezőnek ugyanis a munkaszüneti napok nem jelentenek feltétlenül egyet a semmittevéssel. Eszter édesanya, elhivatott divat- és zenerajongó, feminista értékekkel szimpatizáló vállalkozó, női vezető. A nevére elég rákeresni az IMDB-n és hamar kiderül, hogy sok értékes projektet köszönhetünk neki, a hazai zenei irányzatokkal foglalkozó BP Underground doku-sorozattól egy jelenleg is Budapesten forgó norvég Netflix produkcióig.
Kora délután találkozunk Óbudán, ahol Eszter felnőtt és hamar kiderül, hogy mennyi emlék köti ide. Azóta már Buda másik részén él – már amikor itthon van, mert amellett, hogy rengeteget utazik, Los Angelesben is van egy székhelye. A mindennapjairól érdeklődöm először.
Hogyan kezded a napjaidat általában? Van reggeli rituáléd?
Nem vagyok korán kelő típus. Mindigis éjszakai bagoly voltam és éjjel is vagyok a legkreatívabb. Ez persze nem annyira passzol a forgatások ritmusával, szenvedek is reggel, de az előkészítési, fejlesztési időszakban, vagy két projekt között szerencsére mindenki kicsit később kezdi a munkát a filmgyártásban. A napomat az általános iskolás kisfiammal indítom, uzsonnát készítek neki, aztán elviszem az iskolába, de van egy kiskutyám is, aki körül szintén vannak teendők. Heti háromszor pedig edzem munka előtt. A reggeli rituálém a kávézás, amit szigorúan üvegpohárból vagyok hajlandó meginni.
A filmkészítés világában meglehetősen dominálnak a férfi résztvevők. Te mennyire érzed ennek a súlyát nőként a hétköznapokban?
Nagyon szeretem a hivatásom legyen szó akár producerkedésről vagy rendezésről, de fontos megemlíteni, hogy egy igencsak patriarchális Közép-Kelet Európában kell helyt állnom női vezetőként, és ez persze mindig tartogat kihívást. Sokszor érzem azt, hogy nőként kifejezetten megterhelő ez a szakma, mert olyan helyzetekben is meg kell védenem magam, hogy bizonyos férfi munkatársak komolyan vegyenek és elfogadják a döntéseim. A férfi kollégák ilyen helyzetekkel kevésbé szembesülnek. A filmkészítés nem feltétlen demokratikus műfaj – az irányításhoz komoly határozottság kell, és sokszor nagyon megterhelő tud lenni amikor azt tapasztalom, hogy szép szóval nem lehet elérni dolgokat.
Jelenleg a Troll 2 című norvég Netflix produkción dolgozol, előtte pedig a szintén Magyarországon forgó Helicopter Heist TV-sorozatot forgattad. Miben látod a magyar és az északi munka-kultúra közötti különbségeket?
Azzal szoktam viccelődni, hogy biztosan viking voltam előző életemben, mert mind nekem, mind a cégemnek van egy különleges és szoros kapcsolódása a skandináv világhoz. Mára már eléggé értjük őket, az ízlésüket, humorukat, a ritmusukat és a hozzáállásukat. A közöttünk lévő kulturális különbség szerintem a részletekben rejlik. Az egyik munkatársam fogalmazta meg nemrég – és szerintem igaza van abban, hogy a svédek mentalitására komolyan hat az, hogy hatszáz éve nem volt az országukban háború. Nagyon magas szintű precizitásra törekszenek, ami végtelenül imponáló de egyben elképesztően fura, ahogy a legutolsó részlet is létfontosságú számukra. A magyar hozzáállásban van egyfajta nem feltétlenül negatívan értendő hanyagság, ami párosul egy kis lazasággal és kötetlenséggel is. Mind a svéd, mind a norvég és a magyar filmgyártás is tele van kivételes kreativitással és energiával, ez pedig egészen biztosan közös bennünk.
Nagyon érdekes, hogy hogyan találkozik a skandináv filmvilág a magyar filmgyártással. Te mit gondolsz, mi az oka annak, hogy több skandináv produkciót is magyar csapatok kezébe helyeznek, amikből aztán sikeres produktumok lesznek?
Olyan skandináv remekművek készülnek, mint Ruben Östlund filmjei, Joachim Trier A világ legrosszabb embere című filmje, vagy a Mads Mikkelsen főszereplésével készült Még egy kört mindenkinek, és még sokáig sorolhatnánk. Ezek az alkotások sorra nyerik a díjakat a világ legnagyobb fesztiváljain, emellett pedig a sorozatkészítés is virágzik. Gazdag, egyedi és különleges alkotások készülnek, amik mind magukban hordozzák a skandináv filmes világ karakterisztikáját. Ahogy említettem, nekünk, azaz a Moviebar csapatának és nekem van valahogy egy különleges, megmagyarázhatatlan kötődésünk ehhez a világhoz, de fontos megemlíteni azt is, hogy jelenleg a világ minden részéről érkeznek produkciók Magyarországra forgatni, Angliától kezdve az Egyesült Államokig. Biztos vagyok benne, hogy a skandinávok végtelen maximalizmusának jót tesz a magyar szaktudás. Szintén fontos tényező, hogy Magyarországon kevésbé költséges forgatni, jelentős az adókedvezmény és nagyon komoly a filmes infrastruktúra így ennek is köszönhető a rengeteg itthon forgó külföldi produkció illetve mindannak, amit a város nyújtani tud.
Milyen jellegű produceri tapasztalatokra és szaktudásra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen nagy produkció sikeres legyen?
A siker soha nem garantált, de mindennek az alapja az, ha az ember hisz abban, amit csinál. A külföldi produkciók mellett éppen ezért számomra is egyre fontosabbak a saját filmes projektek: mert nagyon fontos, hogy mit közvetít maga a produktum. Tehát hinned kell a projekt mondanivalójában, a forgatókönyvben az alkotókban, de szintén nagyon fontos, hogy jó embereket gyűjts magad köré, mert a filmkészítés csapatmunka.
Óbudát követően úgy döntünk - fotósunk, miki357 javaslatára -, hogy belevetjük magunkat a majálisi forgatagba és a Városligetbe indulunk. A Pántlikában beszélgetünk tovább.
Hogyan jellemeznéd a los angelesi életedet?
Los Angeles a második otthonom. Elképesztően inspiráló hely, emellett mindenkinek olyan időjárást kívánok az egész világon, amilyen ott van. Szeptemberben visszahelyezem a székhelyem egy időre Los Angelesbe, mert nagyon vonzó számomra az a világ filmes alkotóként. Szeretem Magyarországot és mindig ez lesz a bázisom - itt van a Moviebar nevű filmgyártó cégem székhelye is, amit Trepper Viki producer tàrsammal közösen vezetünk -, de nagyon más érzés a döntéshozók között lenni. Szeretném, ha Magyarország még jobban becsatlakozna a filmes fősodorba és azon szeretnék dolgozni, hogy még inkább megmutathassuk a világnak, hogy mit tudunk.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod Los Angelesben?
Az egyik legkülönlegesebb pillanat egy személyes élmény volt számomra: a kisfiam harmadikosként, legyőzve mindenkit az évfolyamában megnyerte a Spelling Bee betűző versenyt az iskolájában. Elképesztően büszke voltam rá, mert ő volt az egyetlen versenyző, aki nem amerikai.
Nagyon fiatalon, ráadásul nőként hoztál létre egy sikeres céget, fontos volt számodra, hogy női cégtársad legyen, és alapvetően is foglalkoztatnak a női sorsok és karakterek – mind filmben, mind zenében. Feministának tartod magad?
Sokszor érzem azt, hogy a progresszív mozgalmak az elmúlt időszakban átestek a ló túloldalára és megjelent valami féle szelekció abban, hogy mi mellé állnak oda, mi a trendi. Én csak részben tartom magam feministának, attól függ milyen kontextusba helyezzük a fogalmat. Shakira fogalmazta meg a Barbie film kapcsán azt, amivel egyetértek, hogy rendkívül férfiatlanná tették a film férfi főszereplőit. Nem szeretnék egy olyan világban élni, amiből eltűnik a maszkulinitás és nem is az a feminizmus lényege, hogy elmossuk azokat a jegyeket, amik meghatároznak minket. Inkább arra fektetném a hangsúlyt, hogy a világ olyan helyein is, mint Magyarország vagy Kelet-Európa megszűnjön az a fajta sztereotípia, amiben a nők léteznek. Az erős, önmegvalósító nő fogalma még mindig sokszor ismeretlen nálunk, le vagyunk maradva Nyugat-Európától ebben a tekintetben. Számomra fontos a női értékek hangsúlyozása és szívesen inspirálok más lányokat, nőket arra, hogy ne kelljen másoktól függeni, mert mi magunk képesek vagyunk bármit elérni.
Milyen üzenetet szeretnél közvetíteni a munkáiddal a nők számára?
A külföldi produkciók mellett fontos számomra, hogy saját történetekkel is foglalkozzak, amikben sokszor kiemelt szerepet kapnak a női karakterek. Jelenleg Papp Bojánával, rendezőtársammal dolgozom egy dokumentumfilm sorozaton, ami A Szocialista nő címet viseli. Nagyon érdekel, hogy milyen volt az a világ, amiben megpróbálták megmondani és definiálni, hogy mit csináljanak vagy hogyan nézzenek ki a nők és amiben meghatározták, hogy mi az erkölcs. Nagyon fontos része a személyiségünknek és a személyiségfejlődésünknek, hogy hogyan öltözködünk, hiszen ezáltal is kifejezzük magunkat és szeretnék a mélyére ásni annak, hogy ez hogyan valósult meg egy olyan időszakban, amikor iskolaköpenyt kellett hordani, vagy összesen két boltból lehetett vásárolni.
Sötétedik, lassan tovább állunk. Zárásképp még úgy döntünk, egy belvárosi rooftop-ból nézünk le a városra, ahonnan napunk kiindulási pontja, Óbuda, és a budai hegyek fényei is szépen látszódnak.
A filmes produceri munkák mellett a zene is fontos része volt az életednek. Neked köszönhetjük a BP Underground című dokumentumfilm sorozatot is, aminek az utolsó epizódja óta most már eltelt pár év. Mesélnél arról, hogy mit jelent ma számodra a zene és milyen szerepet foglal el az életedben?
Rengeteg zenét hallgatok, egészen a reggeli ébredés pillanatától. Nem vagyok olyan naprakész a zenei világban, mint régen, de azért figyelem az újdonságokat. A kisfiam leköröz engem a hip-hop trendek követésében, és nagyon gyakran mutatja meg az új felfedezéseit. Nagyon szeretem a koncert élményeket, végtelenül feltöltenek, legyen szó undergroundról vagy stadion koncertről.
Van most koncertjegyed?
Bécsbe készülök majd a Queens of the Stone Age koncertre, illetve lesz Liam Gallagher a Szigeten. Los Angelesben nem lehet betelni a zenei felhozatallal, nagyon várom azt a fajta tobzódást, ami újra ott vár rám.
Visszatérve egy kicsit a BP Underground kérdéskörére, a sorozat elkészülése óta is nagy változásokon ment át a magyar zene, megjelent egy teljesen új közeg, akik szintén képesek stadionokat megtölteni. Tervezel esetleg új, hasonló jellegű projektet?
Valóban nagyon sok minden történt azóta, hogy a BP Underground-ot forgattuk. Anno Koltay Anna rendező társammal egy igazi szerelem projekt volt ez a sorozat, és rengeteg energiát tettünk bele. A BP Underground azért volt hiteles, mert a mi gyerek- és fiatal korunk zenei világáról szólt, ezért nem érzem azt, hogy a mai közeget hasonló mélységgel tudnám interpretálni. Most másfelé visz az utam.
Ha már a választott utaknál tartunk, mindig említed, hogy az alkotás nagyon fontos a számodra. A közeljövőben van olyan projekt, amin dolgozol? Milyen munkákra szeretnéd helyezni a hangsúlyt?
A korábban említetteken túl egy svéd rendező-színésznő barátnőmmel, Bahar Pars-szal épp dolgozunk egy közös filmes projekt megvalósításán, ami nagyon közel áll hozzám. Emellett Török Ferivel is dolgozom egy projekten, amiben Papp Bojána szintén részt vesz. Ez utóbbi a legendás Fészek Klubról fog szólni.
Régóta írok egy novelláskötetet, ami eredetileg terápiás jelleggel indult, mert nagyon személyes történetekhez kapcsolódik a gyerekkoromról. Abban reménykedem, hogy ezzel kicsit kiszakítom magam a magyarországi közegből és amikor Los Angelesben leszek, jobban tudok majd koncentrálni az írásra is.
5 RÖVID KÉRDÉS:
Mi a legjobb koncert-élményed eddigi életedben?
Talán élőben látni Stevie Wonder-t Los Angelesben, ráadásul Anderson .Paak dobolt mögötte. Szerintem mindennek Stevie Wonder az alfája és omegája.
Egy karaoke buliban vagy: milyen számot választasz?
Nem szeretem a karaokét, de ha egyszer mégis ilyen helyzetbe kerülnék, az adott hangulatomtól tenném függővé mit választok. Talán Morrissey-t próbálnék áriázni, mondjuk a Last famous International playboy-t, vagy a Burning up-ot Madonnától, az a buli himnuszom.
Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?
A szüleim mindig támogattak, nélkülük nem lennék az, aki vagyok és tőlük kaptam a legjobb útravalót is. Azt, hogy legyek önazonos, és ne akarjak valaki másnak látszani. Ezt pedig mindig meg is fogadtam.
Mi a kedvenc filmed, amin felnőttél?
Woody Allen Annie Hall című filmje, a Kern András féle magyar szinkronnal, vagy Fellinitől az Amarcord.
Van olyan sorozat, amire most rá vagy pörögve?
Most épp egy izraeli sorozatot nézek, ami egy séfről szól a szex, drog és konyha bővkörében. Nem tudok túl sokat erről a világról, de nagyon izgalmasnak találom. Manapság ennyi sorozat és film választék mellett azért jól esik néha egy kis detox; ilyenkor van lehetőségem olyan dolgokra, mint például az írás.
Fotók: miki357
Mua: ms_webber
Hair: @georginaginhair
Styling: @nyarium_vyasil
Photo assistant: @georgeoil
Bátonyterenyéről egyenesen a kifutóig
Rekordszámú résztvevője volt a 13. Budapest Central European Fashion Week-nek
