„Az izolációs törekvések olyan kis szereplők esetén sem működtek eddig, mint Kuba vagy Észak-Korea, pedig hozzájuk képest Oroszország mérhetetlenül nagyobb világgazdasági tényező, potenciálisan önellátásra képes országterülettel és nyersanyagbázissal” – állítja Ilyash György, a magyar Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Interjúnk az oroszok elleni gazdasági háborúról és annak hatásairól.
Az orosz pénzügyi piacon már erőteljesen érezhető az uniós szankciók hatása, és a kelet-közép-európai valuták sem teljesítenek jól. Milyen hatásai lehetnek a szankciós csomagoknak a régió gazdaságára és azon belül Magyarországra?
Először is érdemes felfigyelni arra, hogy a gazdasági szankciók és a hozzájuk kapcsolódó kommunikáció többnyire arra utal, hogy átgondolt, költség-haszon elemzésre alapozott közpolitikai döntésekről van szó. Ugyanakkor a valóság ennél összetettebb és már korábban is láttuk, hogy ezen döntések gyakran jelentős negatív externáliákkal járnak. A közelmúlt látványos példája volt, amikor a Trump-adminisztráció szankciói az orosz Oleg Gyeripaszka ellen annyira felkavarták a globális alumínium piacot, hogy gyorsan vissza kellett őket vonni. A mostani szankciók Oroszország ellen precedens nélküliek, hasonló mértékű szankciók eddig csupán kicsi, a világgazdaság szempontjából marginális gazdaságok ellen voltak alkalmazva. Nem csoda tehát, hogy olyan szereplők, mint Christian Lindner (FDP) német szövetségi pénzügyminiszter vagy Jerome Powell, az amerikai Fed elnöke a nyilatkozataikban elismerik, hogy a szankciók következményei az egyes országokra és a világgazdaság egészére nézve egyaránt kiszámíthatatlanok, nem lehet őket számszerűsíteni. Csak az biztos, hogy negatívan fogják érinteni a kivető országokat is, a szankciók árát mindenkinek meg kell majd fizetnie. Magyarország, mint nyitott és exportvezérelt gazdaság profitál a nyitott világgazdaságból. Ennek megfelelően az országra nehezedő nyomás kétoldalú lesz. Egyfelől a szankciók hatására a világgazdaságban megjelenő törésvonalak, logisztikai és más korlátok fognak nyomást helyezni az exportvezérelt gazdaságunkra. Másfelől a világgazdaság negatív folyamatai be fognak gyűrűzni az ország gazdasági működésébe. Nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt két évben a világgazdaságban számos tartós negatív folyamat jelent meg, mint például a globális államadósság-növekedés, az infláció, a globális élelmiszerár növekedés, az újabb nyersanyagpiaci szuperciklus és az első sorban európai energiakrízis. A mostani szankciók hatása ezeket a folyamatokat erősíti majd fel. Mindez negatív hatással lesz a lakosság életszínvonalára és előbb-utóbb politikai következményekkel is jár majd. Ez többé-kevésbé igaz nemcsak Magyarországra, hanem a teljes régióra is. Ráadásul a régió gazdaságai jelentős mértékben függnek Németország gazdaságától, ami tovább növeli a kitettségüket a világgazdasági folyamatoknak.
Milyen gazdaságpolitikai változásokat idézhetnek elő ezek a fejlemények a kelet-közép-európai régióban, és azon belül Magyarországon?
A nyitott és exportvezérelt gazdaságok esetén a globális gazdasági hatásokat nehéz kivédeni, különösen, ha ezek tartós negatív hatások lesznek. Bármilyen intézkedésekről is lesz szó, ezek többnyire csak ideiglenesen képesek védeni a regionális gazdaságokat a globális hatásoktól. Hosszú távon a megoldás része lehet egyfelől az új piacok elérése, másfelől a jelenlegi szankciós rendszer nyomán kialakuló új lehetőségek gyors kihasználása, például a töredező globális logisztikában megjelenő kisebb űrök betöltése. A jelenlegi geopolitikai szituációt szükségszerűen követik majd a védelmi kiadások növelésére vonatkozó döntések, amely tovább nehezíti majd a helyzetet. A Németország által bejelentett 100 milliárd eurós plusz kiadás csak az első bejelentés volt. Nyilvánvaló, hogy ezeket a forrásokat máshonnan kell át csoportosítani és a korábban említett, lakossági életszínvonalat csökkentő negatív világgazdasági folyamatok, illetve azok politikai következményei miatt az országok világszerte kénytelenek lesznek ideiglenesen csökkenteni az olyan kiadásokat, mint például az energiaátmenetre és a zöld gazdaság kiépítésére szánt összegek.
Az infláció már a háború előtt is magas volt, a fegyveres konfliktus pedig még tovább növeli a mezőgazdasági termékek (búza, kukorica), a műtrágya és a nyersanyagok (alumínium, réz, ritkafémek) árát. A nyersanyagok (réz, alumínium, ritkafémek) oroszországi beszerzésével kapcsolatos bizonytalanság megzavarhatja az eddig sem zökkenőmentesen működő globális ellátási láncokat. Mennyire okozhat ez súlyos gazdasági válságot a régióban? Mi lehet a szerepe Kelet-Közép-Európának és benne Magyarországnak a változó gazdasági ellátási láncokban?
A negatív gazdasági folyamatokat a háború és a hozzá kapcsolódó szankciós politika csak súlyosbítja. Ugyanakkor a tényleges hatást nehéz megbecsülni nemcsak amiatt, hogy nincs a helyzetre vonatkozó precedens és a világgazdaság komplexitása nehezíti a hatás felmérést, hanem mert az elsődleges ismeretlen ebben az egyenletben a háború befejezésének időpontja, az érintett országok közötti megállapodások tartalma, és a nemzetközi közösség vonatkozó lépései. Jelenleg még ismeretlen, hogy Oroszország milyen szankciós válaszlépéseket fog meglépni. Sok szakértő ugyanis alábecsüli az orosz gazdaság valódi erejét és így alábecsüli az izolációjára vonatkozó lépések világgazdasági hatását is. Az amerikai szakértői közösség nemcsak tényellenőrzés révén cáfolta Biden elnök vonatkozó téves nyilatkozatait, hanem olyan tény alapú szakirodalommal is szolgált, amely pontosabban mutatja be az orosz gazdaságot. Csak egy példát említenék itt: Oroszország levágása a mikroelektronikai ellátási láncból súlyos problémákhoz vezethet világszerte a chipgyártásban, amely már amúgy is kihívásokkal küzdött az elmúlt két évben. Izumrudov (Oleg Izumrudov, a RosSHD konzorcium ügyvezető igazgatója) elmondta, hogy Oroszország kezében van a zafír szubsztrátumok piacának 80%-a, melyeket az optoelektronikában, illetve a mikroelektronikában különböző anyagok, például a szilícium rétegeinek felépítésére használnak. Olyannyira elengedhetetlenek, hogy minden a világon használt chipben megtalálhatóak. Továbbá Oroszország rendelkezik a chipek maratásához szükséges ritkaföldfémek készleteinek 100%-ával is. A késztermékekre kivetett nyugati embargóra válaszul Oroszország bevezeti ezen gyártási összetevők kivitelének tilalmát, amely akut processzorhiányhoz vezet majd az egész világon. „Ehhez képest a 2021 végén tapasztalt ellátási zavarok már viszonylag enyhének fognak tűnni” – figyelmeztetett Izumrudov. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az összességében negatív gazdasági helyzetben is meg lehet találni olyan újonnan megjelenő lehetőségeket, amelyek korábban nem léteztek. A szankciók miatti orosz légiáru-fuvarozás összeomlása egyre nyilvánvalóbb, a helyzet fő haszonélvezői pedig a török fuvarozók lettek. Oroszország a világ meghatározó búzaexportőre, így a szankciók közvetett hatása és a logisztikai nehézségek miatt új piacokra kell irányítania az árut. Lesznek országok, mind például India, amelyek részben betölthetik az eddigi piacokon keletkező űrt. Hasonló lehetőségekre kell figyelnie Magyarországnak és a régiónk más országainak is. A saját gazdaságok megerősítése és a negatív világgazdasági hatások ellensúlyozása érdekében hasznosítani kell a kieső orosz és ukrán gazdasági kapcsolódásokból adódó lehetőségeket. Előnynek bizonyul, hogy hazánk az elmúlt időszakban elkezdte a magyar védelmi ipar újjáépítését, amely így tovább erősödhet a Magyarországon és Európa szerte emelkedő védelmi kiadások következtében.
A Nyugat által bevezetett szankciók új gazdasági kockázatokat jelenthetnek, hiszen további lendületet adhatnak az orosz gazdaság önellátásra való áthangolásához, amelyből Oroszországnak a világgazdaságtól való fokozódó elszigetelődése következne, valamit tovább erősítheti az orosz-kínai kapcsolatokat a politika és a gazdaság terén egyaránt. Működőképes lehet egy ilyen mértékű elszigetelődés a globalizált világban? Lehetséges, hogy egy többpólusú berendezkedés lehetőséget nyújt a régió további fejlődésére vagy a recesszió elkerülhetetlen?
Először is nagyon fontos leszögezni, hogy minden eddigi jel szerint Oroszország teljes izolációja messze van a valóságtól. A világgazdaság fajsúlyos szereplői, mint India és Kína egyelőre elutasítják a szankciókat, ráadásul számos regionális hatalom sem vágja el az Oroszországgal való kapcsolatait. Például a Közel-Keleten Irán, Irak és Algéria, számos afrikai ország Burunditól Dél-Afrikáig, néhány latin-amerikai állam, mint Bolívia és Nicaragua, Ázsiában a meghatározó regionális szereplők, mint Vietnám és nem meglepő módon a közép-ázsiai országok sem. Másodszor, az említett izolációs és embargós törekvések olyan kis gazdasások esetén sem működtek eddig, mint Kuba, Irán vagy Észak-Korea, hozzájuk képest pedig Oroszország mérhetetlenül nagyobb szereplője a világgazdaságnak, potenciálisan önellátásra képes országterülettel és nyersanyagbázissal. Harmadszor, Oroszország és Kína között valóban kialakul egy együttműködés, mely a jelenlegi geopolitikai helyzetben egyfajta kényszer mindkét ország számára, de ez egy önként vállalt 20 éves közeledésre épül rá. Ráadásul itt teljesen komplementer gazdaságokról van szó. Negyedszer, a világgazdaság nem nélkülözhet számos olyan terméket, nyersanyagot, amelyek esetén Oroszország meghatározó szereplő, például az alumíniumtermelés 6%-a, a nikkelellátás 7%-a, a kőolajtermelés 12%-a, a búza- és földgázexport 18-19%-a, a rézellátás negyede származik Oroszországból. A régiónak és benne hazánknak mindezen folyamatok ellenére érdemes összpontosítani a globális átalakulás nyomán jelentkező új lehetőségekre, amelyekről a fentiekben már volt szó. Betölteni a keletkező gazdasági űr egyes szegmenseit, hasznosítani az új kiadási prioritásokat, figyelni a párhuzamosan kiépülő pénzügyi rendszereket a diverzifikáció érdekében. Hiszen minden krízis egyben lehetőség is, ezt láttuk az elmúlt két évben is a pandémia miatt kibontakozni a szemünk előtt.
Egy „szenzációs“ kiállítás | Show és business Pest-Budán
Petr Hájek matematikus tiszteletére épült könyvtár Prágában
