Egy budai szecessziós lakás felújításakor a GOOD Studio nemcsak a régi parkettát, a faragott faablakokat és az öntöttvas radiátorokat mentette meg: a bontás során előkerült építészeti részleteket is beépítette az új alaprajzba. Az eredmény egy kortárs igényekre szabott otthon, amelynek karakterét a megőrzött múlt és a váratlan részletek együtt alakítják.
Egy szecessziós épület nagypolgári lakásában a felújítás könnyen a múlt díszleteinek megőrzéséről szólhatna. A GOOD Studio Nyúl utcai projektjében ennél összetettebb feladatot vállalt: úgy szervezte át a zegzugos alaprajzot, hogy közben megmaradjanak az eredeti tér karakterét adó részletek, a lakás pedig a mai életmódhoz igazodva működjön. A halszálkás parketta, a sötétzöld faablakok és az öntöttvas radiátorok kortárs boltívekkel, rejtett gépészettel és néhány meglepő megoldással kerültek új összefüggésbe.
Meglepetések a falak mögött
A helyi védelem alatt álló épületben található lakás eredeti elrendezése nem felelt meg az új tulajdonosok igényeinek. A korábban részben egybenyitott szobák helyett tágas nappalit, három különálló szobát és egy kutyafürdetővel kiegészített háztartási helyiséget szerettek volna. Ehhez a tervezőknek alapvetően át kellett rendezniük a funkciókat: a privát terek a lakás hátsó részébe kerültek, az étkező és a nappali pedig a konyhával összekapcsolódó, egységesebb közösségi zónává állt össze. A beavatkozás során fontos szempont volt, hogy az új elrendezés ne írja felül az épület meglévő adottságait. „Annak ellenére, hogy az alaprajz funkcióit megfordítottuk, nem akartuk kifordítani a sarkaiból a lakást” – fogalmaznak a tervezők. A munka ezért a meglévő térkapcsolatok megértésével, a megőrizhető elemek feltérképezésével és a tulajdonosokkal folytatott folyamatos egyeztetéssel indult.
A bontás közben olyan részletek is előkerültek, amelyekről a lakás korábbi használói már megfeledkeztek. Egy beépített szekrény mögött például régi nyílás rejtőzött, amelyből boltíves átjárót alakítottak ki a konyha és az étkező-nappali között. A feltárt nyílás így nem pusztán egy építészeti emlék lett: az új alaprajz egyik fontos elemévé vált. A boltívek később a lakás visszatérő motívumává léptek elő. Az étkező és a nappali határán további két íves nyílás jelenik meg, az egyik egy kávéállomást foglal magába. A fürdőszobában is visszaköszön a forma, itt azonban szokatlanabb szerepet kap: a boltív a kádat öleli körül. Az organikus vonalvezetés finoman kapcsolódik az épület szecessziós karakteréhez, miközben az új részletek nem próbálják korhű díszletté változtatni a lakást.
Egy másik elfalazott nyílás a kamrában került elő. Az egykori, lépcsőházra néző ablak felszabadításával a tervezők a közlekedő felé is megnyitották az előszobát, amely így több természetes fényt és vizuális kapcsolatot kapott. Az ilyen felfedezések különösen jól mutatják, hogy egy régi lakás átalakítása során a bontás nemcsak helyet teremt az újnak, hanem olyan lehetőségeket is felszínre hozhat, amelyek az eredeti épületben már eleve benne voltak.
Rétegek és rejtett átjárók
Az új alaprajzot egyszerű, jól követhető térszervezés tartja össze. A közösségi és a privát zónák határa egyenes vonal mentén húzódik, a helyiségek között pedig nincs szükségtelenül elvesztegetett terület. A lakás első felében megmaradtak az eredeti ajtók, a hátsó szobákat viszont már új, hangszigetelő nyílászárók választják el egymástól. A fürdőszoba megközelítése külön kis térbeli trükk: a bejárata a beépített szekrényből nyílik, mintha egy hétköznapi tárolófelület mögött egy másik helyiség bújna meg. A megoldás a tulajdonosok megfogalmazásában akár narniásnak is nevezhető, és jól illeszkedik a lakás visszafogott, mégis játékos részleteihez. A leghátsó hálószobában szintén a rétegzett térhasználat kapott szerepet. Egyedi acélszerkezetű fal választja el az alvózónát a beépített szekrénysortól, az ablak előtti pódiumot pedig függönnyel lehet leválasztani. A tervezett, elvonulásra alkalmas kuckó a mindennapokban végül leginkább a kutya pihenőhelyeként működik. Ez a részlet arra is jó példa, hogy egy enteriőr használata nem feltétlenül követi pontosan a tervben kijelölt forgatókönyvet: a jól kialakított tér alkalmazkodik a lakók tényleges szokásaihoz.
Amit érdemes volt megtartani
A lakás karakterének megőrzése sok apró döntés eredménye. A sötétzöld, faragott faablakokat az eredeti, szívecskés mintázat alapján gyártották újra, korszerű hőszigeteléssel. Megmaradt a halszálkás parketta, az öntöttvas radiátorok és a redőnyök is. Utóbbiakat úgy újították fel, hogy az eredeti működésük se vesszen el: az alsó rész továbbra is kifelé billenthető.
A részletekre a kevésbé látványos elemeknél is figyeltek. A redőnyök hevederén a megszokott piros csíkos változat helyett törtfehér jelenik meg, az eredeti kilincsek közül pedig több újra használatba került. Az új kilincsek és az ablakok záróelemei kezeletlen rézből készültek, amely idővel patinát kap majd. Így a régi és az új alkatrészek között nem pusztán formai hasonlóság teremt kapcsolatot: az anyag változása is segít majd összedolgozni őket. A megmaradó tárgyak szintén a lakás részévé váltak. A perzsa szőnyeg és az étkezőbútor mellett tovább él a régi Lingel-szekrénysor is, amelyet moduláris elemekre bontva építettek vissza. Ezzel a korábban összefüggő, nehézkes felület kisebb egységekre bomlott, és jobban illeszkedik az átalakított térhez.
A felújítás a tulajdonosok számára is személyes üggyé vált. Egyikük a projekt hatására kárpitos tanfolyamra iratkozott be, majd saját kezűleg újította fel a régi székeket. Az új, íves vonalvezetésű kanapéhoz illő puff pedig a vizsgamunkájaként készült el. A régi bútorok így nem egyszerűen azért maradtak a lakásban, mert jól mutatnak az enteriőrben: a történetük a felújítás folyamatával is tovább bővült.
A gépészet ezzel párhuzamosan teljesen megújult, de szándékosan háttérben marad. Az álmennyezet sík felületét nem bontják meg látványos dobozolások, a légtechnika, valamint a konyhai és fürdőszobai elszívás nagyrészt rejtve, integráltan működik. A korszerű rendszerek jelenléte így nem változtatja meg a hagyományos enteriőr karakterét. A világítás tervezésénél a tulajdonosok művészeti gyűjteménye is meghatározó volt. A reprezentatív terekben forgatható dupla spotok irányíthatók külön-külön a festményekre és printekre, a pontos színvisszaadás pedig a művek eredeti színeinek érvényesülését segíti. A világítás így a lakás használatát és a műtárgyak bemutatását egyszerre szolgálja.
Napsárga fürdő, fekete vendégmosdó
A lakás alapvetően természetes, visszafogott színpalettáját a fürdőszoba napsárga felületei törik meg. Ez a tulajdonos elképzeléséből született, és a szín nem áll meg a fürdő falainál: visszaköszön az előszoba és a konyha terrazzo mintás burkolatának árnyalataiban, valamint a vendégmosdó kiegészítőiben is. A másik mosdó éppen ellenkező karaktert kapott. A fekete burkolatú vendég-WC sötét, határozott színfoltként válik el a lakás többi részétől. A megoldásnak hétköznapi kiindulópontja van: a tulajdonosok szeretnek éttermekbe járni, a tervezők pedig az éttermi mosdók gyakori, a fő enteriőrtől tudatosan elütő kialakítását emelték át az otthonba. A fekete csempe egyúttal a lépcsőház sötét burkolatára is visszautal, így a helyiség nem független látványelemként jelenik meg, hanem az épület egészéhez kapcsolódik. A fürdőkben az anyaghasználat következetessége a részletekben is érvényesül: a sarkokat műanyag élvédők helyett idomkerámiák zárják. Ezek a megoldások önmagukban nem feltétlenül feltűnőek, de a kivitelezés minőségét és a tervezői gondolkodásmódot éppen az ilyen apróságok teszik érzékelhetővé.
Kortalan, mert a helyből indul ki
A lakás nem egy aktuális enteriőrtrend köré szerveződött. A tervezők az épület adottságaiból, a tulajdonosok életmódjából és a már meglévő tárgyakból indultak ki, tudatosan kerülve a gyorsan avuló színeket, anyagokat és formákat. A végeredményben ezért természetesen fér meg egymás mellett a felújított faablak, a régi radiátor és a kortárs acélszerkezet, ahogy a hagyományos parketta mellett a rejtett gépészet és a galériaszerű világítás is helyet kap.
A Nyúl utcai lakás egyik érdekes tanulsága, hogy a régi épületek korszerűsítése nem feltétlenül kíván látványos stílusváltást. Sokszor éppen az vezet jobb eredményre, ha a tervezők pontosan megértik, miért működik egy tér úgy, ahogy, és csak ott avatkoznak be, ahol arra valóban szükség van. A GOOD Studio munkájában a megőrzés és az átalakítás nem két különálló feladat: az új funkciók a régi részletekkel együtt alakítják ki a lakás mai karakterét.
GOOD Studio – Tervezés a helyzetből kiindulva
A budapesti GOOD Studio belsőépítészeti stúdiót Armaganjan Armen, Csapi Dániel és Székely Dávid alapította 2020-ban, közel egy évtizednyi közös szakmai munka és barátság után. Irodák és magas minőségű otthonok tervezésével foglalkoznak; munkáik közé tartozik a Dürer Irodaház és a Foodora irodájának belsőépítészeti kialakítása is.
A stúdiót az a kérdés foglalkoztatja, hogyan működhet egy tér a lehető legjobban. A válaszuk ritkán egy előre meghatározott stílusban rejlik: inkább egyszerű, jól átgondolt gesztusokban, pontos térbeli kapcsolatokban és olyan részletekben, amelyek váratlanul adnak karaktert az összképnek. Inspirációik között a formatervezés, a technológiai fejlesztések, a sci-fi, a brutalista építészet és a hiphopkultúra egyaránt szerepel.
A kreatív munkát tudatosan felépített tervezési folyamat támogatja. Saját fejlesztésű, folyamatosan finomított rendszereikkel automatizálják a rutinfeladatokat, hogy több idő jusson a valódi tervezői döntésekre. A GOOD Studio műhelyként tekint magára, ahol a kreatív gondolkodás, a technológia és a szervezés egymást kiegészítve működik. Céljuk olyan terek létrehozása, amelyek időtállóak, mégsem semlegesek: letisztult alapjaikat mindig az adott helyszín, a használók igényei és néhány jól eltalált, egyedi részlet teszi sajátossá.
Fotók: Dömölky Dániel
Rizs, hal, egy kis időzítés: minden a részleteken múlik – interjú Carlos Gómezzel
A pehelykabát évtizede | IENKI IENKI
