Több hónapos politikai krízis és gazdasági bizonytalanságot követően Nicușor Dan, Románia ötödik demokratikusan választott államelnöke múlt héten letette hivatalos esküjét. Habár pro forma ekkor kezdődött el az öt évre szóló mandátuma, már ezt megelőzően tárgyalt a legfontosabb intézmények vezetőivel, hogy világos képet kapjon az ország jelenlegi állapotáról. Tekintve, hogy május 5-től ideiglenes kormánya van az országnak, az államelnök kezében összpontosul a legtöbb hatalom, de az előző vezetés bel- és külpolitikai hagyatéka sok kihívás elé állítja a Nicușor-t.
Szerző: Vencz Balázs / külpolitikai elemző /
Belpolitikai kihívások
Habár az elmúlt években Románia gazdasági teljesítménye kimagasló volt, a két évig tartó kampányidőszak kimerítette az ország forrásait. Az államadósság a túlköltekezés miatt megugrott, 2024 végére a GDP mintegy 55%-át, tette ki, és a költségvetési hiány a GDP 8–9%-ra rúgott, ami kimagasló EU-s viszonylatban. A Moody’s nemzetközi hitelminősítő ugyan még nem ronttotta le Románia besorolását‒maradt Baa3 befektetésre ajánlott kategória‒de a jövőben várható romlás veszélyére figyelmeztette a befektetőket: a gazdasági kilátást stabilról negatívra módosította. A hitelminősítő elsősorban attól tart, hogy a politikai bizonytalanság és a magas hiány miatt adósságpályát nem lehet huzamosabb ideig fenntartani.
Ilie Bolojan ideiglenes államfő – aki Klaus Iohannis lemondása után vette át átmenetileg az elnöki teendőket – szintén gyakran tematizálta ezt a problémát: „évek óta többet költünk, mint amennyit megengedhetnénk magunknak”, és hangsúlyozta, hogy kulcsfontosságú Románia adósbesorolásának megőrzése a jelenlegi szinten, mert ez jelenti a befektetői és hitelezői bizalom, illetve a stabil gazdasági növekedés alapját.
A május 5-én feloszló kormány már tett lépéseket a hiány csökkentésére, de a folyamatban lévő választási kampányra való tekintettel nem akart drasztikusan változtatásokat bevezetni. Tánczos Barna pénzügyminiszter egy washingtoni tárgyalást követően megerősítette, hogy Románia elkötelezett a deficit lefaragása és a beruházások ösztönzése mellett, valamint szoros együttműködést folytat a nemzetközi pénzügyi intézményekkel. Tánczos rámutatott, hogy 2025 első negyedévében közel 25 milliárd lejt fordítottak beruházásokra – 10%-kal többet, mint egy évvel korábban.
Ennek fényében Nicușor elsődleges feladatának egy új kormány mihamarabbi felállítását tűzte ki célul. Kampánya során többször is hangsúlyozta, hogy Ilie Bolojan-t látná szívesen a miniszterelnöki pozícióban, de ez nem csak az ő döntésén múlik. Megkezdődtek a koalíciós tárgyalások, de a 2024 végi parlamenti választásokat követően a parlamenti erőviszonyok még töredezettebbé váltak, ami megnehezíti a koalíció létrehozását. A Szociáldemokrata Párt (PSD) még mindig a legerősebb párt, de harmincöt éves viszonylatban a legrosszabb eredményt érte el tavaly decemberben, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) a másik történelmi pártként a harmadik helyre esett vissza, és az AUR-val való együttműködést minden párt kizártnak tekinti.
Mivel még május 5-én a szociáldemokraták lépek ki a koalícióból, egyáltalán nem garantált, hogy kormányozni szeretnének egy olyan periódusban, amikor a végrehajtói hatalom költségvetési hiány csökkentése érdekében drákói megszorításokat kell foganatosítson.
Továbbá a PSD nem tudta megfelelően kezelni a saját választói bázisában érzékelhető csökkenését. Az eddigi pártelnök, Marcel Ciolacu egy centrista politikát folytatott, de mind a pártszervezet, mind pedig a szavazók többsége szimpatizál az AUR euroszkeptikus és nyugatellenes narratívájával. A legutóbbi elnökálasztáson Simion azokban a megyékben nyert a legnagyobbat, amik hagyományosan a szociáldemokratákra szavaztak, és ugyanez a jelenség volt megfigyelhető a decemberi parlamenti választásokon is. A PNL-vel kötött nagykoalíció társadalmi megítélése pedig meglehetősen ellentmondásos volt, sokan politikai kompromisszumként értelmezték ezt a felállást, és mindkét párt veszített támogatottságából a 2020-2024-es periódus alatt.
Ennek ellenére nem zárható ki, hogy a PSD mégis részt vesz a kormányalakításban. A kormányzás mellett szóló érvek között szerepel, hogy a legnagyobb frakcióként elvárás velük szemben a politikai felelősségvállalás, különösen egy válságos időszakban. Egyes elemzők szerint a kormányzástól való távolmaradásnak a meglebegtetése inkább politikai nyomásgyakorlásként értelmezhető, amelynek célja kedvezőbb tárgyalási pozíciók elérése egy esetleges új koalícióban.
Ugyanakkor több forgatókönyv is lehetséges. Az egyik lehetőség egy PNL által vezetett kisebbségi kormány, amelyhez kívülről csatlakozhatnak más pártok, például az RMDSZ és az USR. Felmerült egy technokrata, szakértői kabinet lehetősége is, amely átmenetileg biztosíthatná a politikai stabilitást és kezelhetné a sürgető gazdasági problémákat.
Az új államfő, szerepe ebben a helyzetben kulcsfontosságú. Az alkotmány szerint ő dönt arról, hogy milyen sorrendben kéri fel a miniszterelnök-jelölteket, az elnöki hivatalnak pedig erkölcsi súlya is van abban, hogy kompromisszumkötésre ösztönözze a feleket. Dan jelezte, hogy nyugati orientációjú, európai irányultságú kormányt kíván látni, amely elutasítja a szélsőséges befolyást.
A másik jelentős belpolitikai kérdés, amiben az elnöknek fontos szerepe lesz a közeljövőben, az a Alkotmánybíróság két tagjának kinevezése, mivel a testület két tagjának lejár a mandátuma. A kilenctagú Alkotmánybíróság (CCR) egyharmadát a mindenkori elnök delegálja, akinek a mandátuma kilenc évig tart. A CCR tagjainak politika, gazdasági kapcsolatai komoly vitákat szültek a decemberi elnökválasztás első fordulójának eredményeinek megsemmisítését követően. Sokan politikai machinációt sejtettek a háttérben, és nem teljesen alaptalanul. A nagy pártok mindent megtesznek annak érdekében, hogy olyan bírák kerüljenek a testületbe, akik számukra kedvező döntéseket hoznak. Nicușor ígéretet tett arra, hogy pártatlan, szakmailag elismert személyt választ, nem pártkatonát, de a személyük körüli viták felerősödhetnek egy kiélezett politikai helyzetben, ahol az AUR, legnagyobb ellenzéki erő elitellenes imázsát szeretné tovább építeni.
Kül- és biztonságpolitikai kihívások és célok
Az új elnök hivatalba lépésével Románia kül- és biztonságpolitikájában is új fejezet nyit. Bár az alapvető stratégiai irány változatlan: a 2020–2024-es Nemzetvédelmi Stratégia (Strategia Naţională de Apărare a Ţării) már Románia regionális szerepvállalását hangsúlyozta, és az ország „stabilitási pólusként” tekint magára Délkelet-Európában, az akkori dokumentum még az orosz-ukrán háború eszkalálódása előtt született.
Történelmi okoknál fogva a bukaresti vezetést számára fontos, hogy a Fekete-tenger térségében tapasztalható orosz katonai törekvések ne érjék el céljukat, mivel az veszélyezteti a térségben a szabad hajózását partvidéken történő földgáz-kitermelést. Ha az Orosz Föderációnak sikerül Ukrajna teljes tengerparti térségét megszereznie, közvetlen nyomást gyakorolhatna Romániára.
Erre a fenyegetésre válaszul Bukarest katonai téren is határozott lépéseket tett: Románia fejlesztésbe kezdett a Konstanca melletti Mihail Kogălniceanu támaszponton. A légibázis bővítése 2022-ben indult, és ez a kezdeményezés hosszú távon mintegy 2,5 milliárd eurós beruházást jelent. A kifutópályák, hangárok, laktanyák és kiképzőközpontok kiépítésével Európa egyik legnagyobb NATO-bázisa jön létre Románia dél-keleti részén, ahol már több drón és rakéta is becsapódott az elmúlt években.
A román védelmi minisztérium világossá tette, hogy a bázisfejlesztést akkor is folytatják, ha az USA stratégiai céljai változnának a térségben. A NATO egységek már most is rotációs alapon jelen vannak Kogălniceanun: az amerikai erők mellett francia, belga, olasz és más szövetséges egységek teljesítenek itt szolgálatot. 2022 óta egy francia vezetésű többnemzetiségű harccsoport állomásozik Romániában, a francia légierő pedig rendszeresen küld vadászgépeket a román légtér védelmére.
Az orosz fenyegetettséget prioritásként kezelő nemzetbiztonsági szemléletbe illeszkedik a szomszédos Moldova stabilizálásának garantálása és euro-atlanti integrációjának elősegítése. Nicușor Dan már beiktatási beszédében üzent t a Pruton túli szomszédoknak, és kijelentette, hogy „Moldova fő célja az európai uniós integráció, és Romániának kötelessége ezt minden eszközzel támogatni.” Jelenleg Moldova EU-tagjelölt státusszal bír, és a csatlakozás időpontját 2030-at tűzték ki; Bukarest más európai hatalmak mellett aktívan segíti Kisinyovot a szükséges intézményi és gazdasági reformok végig vitelében, és az uniós joganyag átvételében. Az új román elnök a folyamatos „feltétlen elkötelezettségét” hangsúlyozta Moldova felé, legyen szó energiabiztonságról (Románia áramot és földgázt exportál Moldovába, mérsékelve az orosz zsarolási potenciált) vagy éppen az ottani demokratikus intézmények megerősítéséről.
Mindezek fényében elmondható, hogy az első jelentős katona-diplomáciai esemény, ami Nicușor fogja képviselni Romániát kulcsfontosságú lesz az ország jövőjére nézve. Június 24–26. között Hágában megrendezett NATO-csúcson napirenden szerepelhet a keleti szárny védelmének hosszú távú megerősítése, az orosz fenyegetéssel szembeni stratégia átgondolása, valamint az Ukrajnának nyújtott támogatás átszervezése. A 2024-es washingtoni csúcsértekezleten a szövetségesek már kijelölték a fontos irányvonalakat ezen a téren, de az új washingtoni vezetés feltételezhetően új elvárásokkal és elképzelésekkel kíván a szövetségesei elé állni: a védelmi kiadások további növelése szinte borítékolható.
A hágai csúcson Románia célja, hogy nagyobb figyelmet kapjon a Fekete-tenger térsége a NATO stratégiájában. Bukarest konkrét kezdeményezése lehet egy regionális NATO-haderő integrált parancsnokságának felállítása Romániában, ami szimbolikusan is jelezné a térség fontosságát. Emellett Románia várhatóan szorgalmazza, hogy a szövetség dolgozzon ki egy egységes megközelítést a hibrid fenyegetésekkel szemben – hiszen a dezinformációt, kibertámadásokat Moszkva a térség destabilizálására használ. Mivel az energiaszektorban erős együttműködés van Washington és Bukarest között, és ezeket a létesítményeket is érhetik hasonló támadások, erre még komoly esély is nyílhat.
Összességében Románia új elnöke nem fog mandátuma első felében unatkozni. A belpolitikában a gazdasági egyensúly helyreállítása és a társadalmi bizalom megszerzése a cél, a külpolitikában pedig az orosz–ukrán háború árnyékában kell erősíteni az ország biztonságát és nemzetközi pozícióit. Ugyanakkor ezek a kihívások lehetőségeket is rejtenek: az erős legitimitással bíró államfő egy olyan országban kezdeményezhet reformokat, ahol az elkövetkező négy évben nem lesznek választások, és a politikai vezetés többé-kevésbé stabil marad.
Mindenkivel háborúzhatsz, de a szakácsoddal nem
Le a fejjel – A természet tiszteletének művészete
