Idén hatodik alkalommal pályáztak tehetséges hazai alkotók munkáikkal az ArtHungry Díjra. A zsűri már összeállította shortlistjét, az eredményhirdetésre azonban még december 4-ig várnunk kell. Mi addig is az ArtHungry alapítójával, Tábori-Simon Joséval beszélgettünk az oldal születéséről, a hazai kreatív szcéna állapotáról és a jövőbeli tervekről. Interjú!
Az ArtHungry a hazai kreatív közösség oldalaként, a „magyar Behance-ként” is ismert. Kérlek, mesélj kicsit a kezdetekről! Milyen célokkal indult az oldal?
Kevesen tudják, de az ArtHungry születése egészen 2007-ig nyúlik vissza. Ekkor futott egy Design Hung(a)ry nevezetű közösségi blog, melyet az akkori tervezőgrafikus szakmai fórumok hiányának pótlásként indítottam még a nagy közösségimédia-robbanás előtt. Ekkor portfólió jellegű közösségi szakmai oldalak még nemzetközi szinten sem nagyon léteztek, egyedül az amerikai DeviantArtot lehetett már ismerni, de ezt szerintem akkoriban csak az használta, aki a manga és emo szubkultúrában pörgött. Aztán ott volt még a Myspace, de annak borzalmas volt a kezelőfelülete. A Facebook híre itthon még sehol nem volt, és a 2006-ban indított Behance-et sem ismertük még. A blogon összeállt közösségből alakult meg aztán a MATT, a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága, és majdnem egy évtizeddel később, 2015-ben emiatt született meg az ArtHungry ötlete is, mely a grafikán és a designon túl már az összes művészeti ágnak teret kívánt adni.
Az ArtHungry.com premierje 2015 őszén volt az akkori Design Héten. A bemutatót egy elég komoly egyéves tervezési és fejlesztési munka előzte meg. Tipikus startup-projektként indultunk azzal a különbséggel, hogy pár évig én voltam a befektető is, tehát én finanszíroztam az alapköltségeket és a fejlesztés egy részét, a programozási munkákat pedig két kollégám vállalta el – Petrásovits Dani frontend- és Gyúró Benjámin backend-fejlesztők –, részben cégtulajdonért cserébe. Azóta egyébként a backend-fejlesztőnk kilépett, bejött a projektbe viszont egy cég, a Group 42 Kutvölgyi Pállal, és a fejlesztési munkákat is egy digitális ügynökség, a Lampyon végzi már.
Sokan az időközben elég nagyra nőtt Behance-re vagy a Dribbble-re gondolnak mintaként, de nekem az első hasonló vizualitással bíró nemzetközi közösségi szakmai élményem egy 2009-es, a Mini által létrehozott „MiniSpace” néven futó kreatív verseny volt.
Pár évig csinálták az autómárka akkori marketingesei, a lényege az volt, hogy az éppen újnak számító autótípussal kapcsolatban vártak kreatív, inkább grafikai anyagokat. Kreálhattál egy profilt és feltölthettél projekteket, amiket bárki láthatott és kedvelhetett, kommentelhetett. Komoly fejlesztés volt mögötte, de hát volt is miből, ugye. Ezek a profilok és munkák az adott nevezési időszak és az értékes díjazások után is megmaradtak, tehát elkezdett a felület portfólióként is működni. Emlékszem, hogy sok kreatív alkotóval megismerkedtem akkoriban a világ minden tájáról. Aztán pár évre rá hirtelen eltűnt az egész, az összes felöltött profillal és alkotással. Gondolom, új marketingstratégia került előtérbe, és ezt a vonalat már nem érezték olyan fontosnak sajnos.
A Behance aztán – legalábbis nálam – átvette ezt a feelinget, azóta is használom, bár az Adobe felvásárlása óta őszintén szólva már egyre ritkábban, ugyanakkor
mindig is hiányoltam egy olyan lokális fórumot, ahol új, hazai kreatív alkotók ismerhetik meg egymás munkáit és a felületet használva akár megrendelőkhöz is eljuttathatják a portfólióikat itthon.
Az „itthon” azért olyan fontos, mert én szabadúszó tervezőgrafikusként az elmúlt bő húsz évben folyamatosan azt tapasztaltam, hogy egy nagyon szűk kört foglalkoztatnak, elég gyér fluktuációval. Ez nem feltétlenül azért van így, mert a megrendelők lusták, hanem mert egyszerűen nincs olyan fórum vagy szakmai felület, ahol megismerhetnék akár az új, fiatal tehetségeket, vagy az éppen nem a fővárosban tevékenykedő szakembereket. Igaz ez az összes kreatív alkotói tevékenységet folytató szakemberre, a képzőművészeti közegre talán még hatványozottabban. Nemrég egyébként épp egy zeneszerző ismerősöm fakadt ki azon, hogy ebben az országban körülbelül minden támogatást kapott mozifilmnél ugyanaz a pár alkalmazott zeneszerző dolgozik évtizedek óta. Nincs versenyhelyzet, és ennek a hiánya a középszerű és belterjes megoldások felé viszi az elkényelmesedett megbízót és az alkotót is.
Az ArtHungry elindítása előtt nagyon sokszor előfordult, hogy ha éppen nem tudtam egy-egy tervezési munkát elvállalni, vagy olyan feladat volt, ami nem tartozik a profiljaim közé, a megrendelők kértek tőlem ajánlásokat más, megbízható szakemberekhez. Ma már ez úgy megy, hogy elirányítom őket az oldalra, ahol a megfelelő kategória kiválasztásával azonnal válogathatnak a regisztrált magyar alkotók között.
Egyébként, ha lehet így fogalmaznom, fontos küldetés volt még a részemről, hogy legyen végre egy átfogó online művészeti adatbázis is itthon, hazai alkotókkal és művészekkel, mert elég hihetetlenül hangzik, de nincs ilyen. Reményeim szerint öt éve ennek az építése is elindult, nagyon szívesen látnék a felületen például olyan profilokat is, amelyeket különböző, már eltávozott művészek hagyatékát kezelő családtagok, szervezetek, múzeumok, galériák menedzselnek.
Az ArtHungry Díjat idén hatodik alkalommal fogjátok átadni. Az elmúlt évek versenyeit tekintve milyen tendenciákat látsz kirajzolódni? Gondolok itt akár tartalmi-stílusbeli trendekre a hazai tervezőgrafikai, képgrafikai, formatervezői szcénában, vagy akár arra, hogy kik jelentkeznek.
2015-ben, az induláskor még nem sejtettük, hogy rá egy évre már saját díjat fogunk alapítani és különféle művészeti pályázatok lebonyolításában veszünk majd részt. Mivel ahhoz már az elejétől kezdve ragaszkodtam, hogy a regisztráló alkotók alapszinten ingyen használhassák a felületet, valamilyen üzleti modellt ki kellett találnunk, hogy mégis fenn tudjuk tartani az egyre növekvő kapacitást igénylő oldalt. Mivel a kifejlesztett rendszer és struktúra adta magát, így került képbe a partnereink által finanszírozott pályázatok kiírása, ami már generált némi bevételt. Az ArtHungry Díjat azért indítottuk el, hogy a saját felületünkön is legyen elismerés és presztízsértéke is annak, ha időnként kiemelünk egyes projekteket és alkotókat. Egyelőre főleg grafikai és formatervezői tematikájú díjátadókat tartottunk, ez a hatodik is épp erről szól, de továbbra is terveink között szerepel a többi művészeti ág versenyeztetése. 2019-ben egyébként a Fashion Street Budapesttel festőművészeknek, szobrászoknak, fotósoknak és képgrafikusoknak szerveztünk egy pályázatsorozatot, ami elég sikeres volt, szóval ezt a nyitást folytatni fogjuk.
A grafikai és designversenyeinken nincs meghatározva, hogy mennyire tapasztalt szakemberektől várunk pályamunkákat.
Gyakran előfordul, hogy szenior alkotók is pályáznak, de az elmúlt évek azt mutatják, hogy ezt a fórumot elsősorban fiatalok, diákok, pályakezdők, vagy friss diplomások használják – és jól is teszik, mert nincs olyan sok felület itthon, ahol hasonló formában bemutatkozhatnának.
Vannak visszatérő alkotók is, sőt 2019 óta bevezettük, hogy az aktuális díjunkra mindig meghívunk egy előző kategóriagyőztest is zsűrizni, ezáltal picit frissítve az ítészek összetételét.
Az idei versenyre jelentkezett alkotók anyagait már láttátok. Mit gondolsz a beérkezett munkákról?
Szuper anyagok érkeztek, de ugyanakkor azt is látni lehet, hogy sokan a nevezők közül még nem használják ki teljesen a felület adta lehetőségeket. A METU-n van egy kurzusom, amin épp az online prezentációs formákról és azok hasznosságáról tartok előadást. Ha már regisztrálok ezekre az online közösségi felületekre és új projekteket prezentálok, akkor a nézőnek, vagy egy pályázat esetében egy zsűritagnak ugyanúgy el kell adnom az adott projektet, mintha egy megrendelőnek készíteném: részletesen bemutatva az alkotói folyamatot a kezdeti skiccektől kezdve egészen a végleges formáig, profi fotókat, sőt akár mozgóképet vagy animációt felhasználva.
Idén 40 döntős alkotást válogatott be a zsűri. Azon túl, hogy azért én sokkal több szenior munkát vártam volna, szerencsére még mindig tart az a tendencia, hogy nagyon sok új tehetség jön ki a művészeti oktatásból évente az ország minden részéről.
A zsűri a szakma elismert képviselőiből áll. Hogyan zajlik a zsűrizés? Általában nagy az egyetértés, vagy kialakulnak szakmai viták egy-egy munkával kapcsolatban?
Igen, nagyon fontosnak tartjuk, hogy a zsűri összetétele is garancia legyen arra, hogy szakmailag nívós versenyről van szó, ezért olyan, többszörösen díjazott alkotókat és elismert szakírókat szoktunk felkérni, akik biztosítják a színvonalas végeredményt.
Ha csak a saját díjunk zsűrijének munkáját nézzük, elég simán szokott zajlani a folyamat. Van egy saját pontrendszerünk, ami alapján viszonylag egyértelműen kialakulnak a rangsorok. Mivel egy online portfólióoldalról és versenyről van szó, a zsűri is online pontozza a benevezett projekteket, tehát például más, hasonló kreatív pályázatoktól eltérően nálunk nagyon fontos szempont, hogy milyen minőségben van prezentálva a benevezett alkotás a mi felületünkön.
A szponzori pályázatoknál viszont nem mindig megy ilyen simán a zsűrizés. Talán most már elmondhatom, hogy a 2016-os Szekszárdi Borvidék arculattervezési pályázatunkon például elég nagy vita volt a végeredményről az általunk kijelölt szakmai zsűri és a borvidék céhmesterei között. Az új generációs borászok közbelépésével aztán megoldódott a helyzet, és a mai napig büszke vagyok rá, hogy a mi segítségünkkel egy olyan modern, mégis klasszikus arculatot kaptak a győztes tervezőktől, ami a mai napig nagyszerűen működik.
Mi vár még az ArtHungry-ra, milyen fejlesztési terveitek vannak?
Nagyon komoly terveink vannak, vagyis ezek már nem is tervek, mert bő fél éve zajlanak a fejlesztések a háttérben. Már a kezdetektől gondolkoztunk, hogy árusítani is lehessen a felületre feltöltött műalkotásokat, de a költségek miatt öt éve még nem tudtuk bevállalni ezt. Jelenlegi díjunknál bevezettük a bankkártyás fizetési lehetőséget, ami egy komoly mérföldkövet jelent az online marketplace-szé váláshoz.
Reményeink szerint 2021 elején el is indíthatjuk ezt a szolgáltatást, picit frissítjük az arculatunkat, a belső szerkesztői rész is ráncfelvarrásra szorult már, így azt is megújítjuk. A lényeg, hogy ha minden jól megy, jövőre már nemcsak hazai online kreatív közösségi és portfólióoldalként fogunk funkcionálni, hanem az alkotóknak érdemes lesz nálunk értékesíteni, az általános látogatóknak pedig vásárolni is hazai művészeti alkotásokat és designtermékeket rajtunk keresztül.
A zsűri shortlistjét itt találjátok (melyen számos olyan tervező munkája is szerepel, amelyekről a Best of diploma cikksorozatunkban írtunk), a közönségszavazás pedig november 30-ig tart.
Kagylóforma és tégla harmóniája | BLAF Architecten
Villa az erdőben
