A varsói székhelyű Colombe Studio komplex lakberendezési szolgáltatást nyújt, a személyre szabott és szelektált antik daraboktól kezdve a fémmegmunkálásig és kárpitozásig, mindezt a legjobb minőségű alapanyagok felhasználásával. A végeredmény a jellegzetes enteriőrön belül pedig ezer kérdést vet fel: nehéz úgy ránézni a stúdió által kivitelezett projektekre, hogy ne kalandozna el az ember szeme minden sarokba, részletbe és ívbe – egyszerűen minden izgalmas. Interjúnkban Marta Chrapka belsőépítészt, a Colombe Studio alapítóját kérdeztük saját, és stúdiója védjegyeiről.
Ha lakberendezésről van szó, személyes döntés és preferencia kérdése, hogy ki milyen mély betekintést szeretne engedni magába az otthonában, és önmagát milyen külső ingerekkel szeretné körülvenni életterében. Az viszont biztos, hogy mindig megragadó, mikor egy szobába lépve személyleírást kapunk annak lakójáról, vagy legalább egy kirakós darabkáit, szétszórt, bájos, árulkodó apróságokat. Azonban ez nem sokszor mondható el egy újonnan felújított otthonról, ugyanis ehhez idő kell – ebben más a Colombe Studio.
Miközben minden tökéletesen összecseng, nehéz lenne bármibe is belekötni a stúdió által biztosított munkálatoktól kezdve a végső projektekig. A kész otthonokat látva kivétel nélkül az a kérdés merülhet fel a külső szemlélőben, hogy vajon hogyan lehet ennyire személyes és hangulatos egy frissen felújított lakás, a szokásos rideg és belakatlan érzet helyett? A varázslat összetett, viszont Marta elsőszámú inspirációja maga a megrendelő, és annak személyisége, ami már önmagában megannyi kérdést és izgalmat rejt magában. Hiszen nincs még egy ugyanolyan személyiség és életforma párosítás. Aki Marta vizuális látomására bízza a jövendőbeli otthonát, az biztos lehet abban, hogy a végeredmény egy impulzusokkal teli, mindkét irányból személyes, utánozhatatlan lakóhely és időkapszula lesz.
Ehhez társul a stúdió egyből beazonosítható stílusa és karakterjegyei: szelektált antik bútorok és kortárs darabok példátlan kombinálása, festmények, mintás tapéták és váratlanul felbukkanó színek, még váratlanabbul használt lámpakreációkkal a tér közepén. A végeredmény mégis szofisztikált, egyben burjánzó eklektikát hoz létre, ami mégsem lépi át azt a határt, amitől már nyomasztónak éreznénk a környezetet. Az ördög a részletekben rejlik, azokhoz pedig nagyon érzékenyen nyúl a stúdió. Nem trendek alapján dolgoznak, a kész enteriőr mégis azt sugallja, hogy valaki olyan lakik benne, aki tudja mi történik körülötte: naprakész, ha designról van szó, de szüksége van azokra az érzékeny és nosztalgikus impulzusokra, melyektől ember az ember. Nem utolsó sorban pedig otthonosan, komfortosan érzi magát a számára kialakított helyiségben.
Honnan ered a belsőépítészeti szenvedélyed? Mikor döntöttél úgy, hogy ebből is szeretnél megélni?
Nem emlékszem, hogy bármikor is mást akartam volna csinálni. A belsőépítészet és a díszítés mindig is a szenvedélyem volt, azonban nehéz megmagyarázni, hogy ez honnan jött. Gondolom, összefüggésben lehet azzal, hogy a 80-as években Varsóban- ahol felnőttem- az attraktív belső terek ritkaságnak számítottak, és minden esztétikai kifejezésmód jelentősen kiemelkedett. Innen eredhet a vágy, hogy teret teremtsek magam körül.
Minden munkád rendkívül összeszedett, és nagyon természetes, szinte megélt érzést áraszt – hiszen annyira jól összeáll, hogy otthon érzi magát benne az ember. Mit jelent számodra az otthon, mint lakótér?
Szerintem az otthonosság a kulcs. Minden megrendelő ezt szeretné, függetlenül a stílustól vagy a lakás méretétől. Minden alkalommal, amikor a tervezésen dolgozom, megpróbálom elképzelni, hogy ez az én enteriőröm, és hogyan szeretnék benne élni. Természetesen a belső teret nem lehet csak a bútorokra alapozni – harmóniának és koherenciának kell lennie benne, és ez a falak elrendezésének kialakításával kezdődik.
Munkáidban a stílusod azonnal felismerhető, mégis mindegyik személyre szabottnak tűnik – mennyire befolyásolja a megrendelő személyisége és életmódja a végső kialakítást?
Jelentős mértékben, így ez a legnagyobb inspirációm. Szeretek beszélgetni az ügyfelekkel, és gyakran ezeken a eszmecseréken merülnek fel a legmenőbb ötletek.
Sok antik bútorral dolgozol. Mi tetszik legjobban az antik darabok kiválasztásában, és hogyan éred el, hogy így is aktuális hatása legyen a belső térnek?
Valószínűleg ez nem koncepció vagy ötlet.
Utazásaim során gyakran találok érdekes dolgokat galériákban, és rögtön meg is veszem őket – talán azért, mert általában nincs időm vásárolni, így többnyire így bukkanok rá vintage darabokra. Ezeket később kiegészítem modern bútorokkal. Sikerült olyan tárgyat is találnom már, amely az első elem lett a belső térben, és ami később felépítette az egész projektet.
Mi az a tárgy, amely nélkül nem tudsz elképzelni egy otthont, és melyik a kedvenc helyed a Te otthonodban?
Mindenképpen a konyha! Ami pedig a tárgyat illeti -természetesen az alapfelszerelésen kívül- egyértelműen a festmények. Amíg albérletekben laktam, hiába lógtak képek a falakon, mégsem éreztem kényelmesen magam. Most, amikor házat építettem vidéken, elkezdtem olyan festményeket keresni, amelyek illenének egy fakunyhóhoz.
Monumentális tárgyak, élénk, színes minták és szövetek jellemzik a munkáidat – mi a kulcsa annak, hogy mindezt együttesen használjuk, anélkül, hogy túl sok lenne?
Nekem tetszik, ha túl sok, de mindig van valaki, aki azt mondja: állj! Gyakran az ügyfelek mondják, hogy elég lesz, otthon meg a párom. Az inspiráció alapja általában egy új szövetgyűjtemény. Dedar és Pierre Frey bizonyítottan mindig jó források.
Mesélnél egy kicsit a Colombe Studio varrószolgáltatásairól?
Igyekszem teljes körű szolgáltatást nyújtani a megrendelőknek, és innen jött az ötlet a függönyök és díszítő elemek varrásához. Egyszer vettem függönyöket, amiket Belgiumban varrtak, és ez inspirált a hagyományos szabási megoldások keresésére. Franciaországból importálunk réz horgokat és gyűrűket függönyökhöz és redőnyökhöz, egyes elemeket kézzel varrnak. Ez óriási hatással van a függönyök megjelenésére. A varrónő sokszor panaszkodik, mert lehetne egyszerűbb is, de a végeredményért mindig megéri.
Egyik jellemző stílusjegyed a szelektált műalkotások használata a belső terekben. Mi a folyamat a festmények kiválasztása mögött?
Nem akarom teljesen leleplezni a titkot, de általában sokáig keresek, majd találok valami nagyszerű dolgot és elküldöm a megrendelőnek azzal a megjegyzéssel, hogy „ez muszáj, hogy a tiéd legyen”. Valójában szerintem a festészet a legnagyobb szenvedélyem.
Véleményed szerint mi a következő trend a belsőépítészetben?
Ó, én vagyok a legrosszabb ember, akit a trendekről kérdezhetsz, mert inkább a régebbi stílusokat elemzem. Azonban most az a benyomásom, hogy az emberek több könnyedséget, egyszerűséget akarnak, és nem ragaszkodnak a divathoz. Nem hivalkodni akarnak az enteriőrrel, inkább jól érezni magukat benne. Számomra a legérdekesebbek most az “idős nagynéni” stílusú londoni lakások.
Autógyárból Európa legnagyobb függőkertje
A kertvárosi villák cseh alternatívája
