A Tárgyfétis-sorozat válogatásában előzetesen nem szerepelt a Munkácsy Mihály-díjas üvegtervező művész, Házi Tibor alkotása. Ám, mert az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei a nagyrekonstrukció és az újranyitás munkálatai mellett is folyamatosan gyarapodnak, egy igazán friss műtárgyvásárlásról szól a legújabb epizód, melyet egy szerencsés fordulatokkal teli kutatás kísért.
Novák Piroska írása
Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében Pohárnok Mihály és a Design Center jóvoltából szerepelnek a Házgyári konyhaprogram (1972–1975) rendszerelvű tervezési kísérlet eredményeként létrejött tárgyak, döntően prototípusok. Ezek között található egy, az Ajkai Üveggyárban készült tálkészlet [1], amelynek témavezető tervezője Házi Tibor volt. Az üvegtervező munkássága tehát igen alulreprezentált volt a gyűjteményben, egészen addig, amíg egykori kollégánk, Kovács Dávid fotográfus, megvételre ajánlotta Házi letisztult, mégis dekoratív, opak narancssárga üvegbúrás, légies, hajlított fémvázú állólámpáját. A gyűjtemény digitalizálását célzó Transzparencia-program munkatársaként dolgozó fotós komoly lámpagyűjteménnyel bír, egy-két hazai darabot leszámítva tárgyfétisének fókuszában az olasz-jugoszláv illetékességű Guzzini-Meblo termékek állnak (e tárgyakat részben érintette Mayer Kitti a sorozat 8. részében).[2]
1-3. kép: Házi Tibor: Állólámpa (ltsz. 2021.490.1.1-2.) Iparművészeti Vállalat, 1973 (formaterv) Fotók: Iparművészeti Múzeum, Soltészné Haranghy Ágnes
Házi Tibor állólámpájának megvásárlását, átadását, tisztítását és fotózását követően következett az a kutatómunka, amely a tárgy leltározását kísérte. A történet itt vett szerencsés fordulatot, ugyanis az Arcanum Digitális Tudománytár adatbázisát böngészve akadtam rá Házi Tibor, Kuzmann Béla és Kuzmann László iparművészekkel közös, 1987-es békéscsabai kiállításának leporellójára. Ebben Házi feltehetően maga ír a lámpáiról és említést tesz Pallás Gyula műszerészről – az ő műhelyében készültek a lámpák fém elemei. Rákeresve a műszerész nevére bukkant fel a Pallás Műhely honlapja, amit napjainkban ifj. Pallás Gyula vezet. A műhely telefonszámát tárcsázva ért talán a legnagyobb meglepetés, ugyanis a mester emlékezett édesapja és Házi Tibor évekig tartó együttműködésére. Rövid beszélgetésünket elektronikus levélváltás követte, majd egy felajánlás, Házi Tibor további lámpáinak ajándékozásáról. E tárgyakat fel is mérhettem az Öv utcai műhelyben, ahol fém részeik készültek. Ifj. Pallás Gyula irányított el Házi Vincéhez, Házi Tibor legfiatalabb gyermekéhez, akivel telefonon készítettem interjút. Az alábbiakban közreadott adatok ifj. Pallás Gyula és Házi Vince visszaemlékezésein alapulnak, melyek fontos és felbecsülhetetlen források, tekintve, hogy Házi Tibor munkásságáról rendkívül kevés a fellelhető információ. Lámpasorozatai félhomályban maradtak a korabeli sajtóban, a teoretikusok figyelmét pedig lekötötték a korszak más alkotóinak – Borz Kováts Sándornak és az Opteam tervezőcsoportnak – munkái.
4. kép: ifj. Pallás Gyula Házi Tibor lámpáival, az Öv utcai műhelyben. Fotók: a szerző
Házi Tibor 1946-ban született Sarkadon, később családjával Székesfehérvárra költöztek. 1966 és 1971 között végezte tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakán, mestere Z. Gács György volt. 1972-től kezdődően tervezett rendszeresen az Iparművészeti Vállalatnak, 1973-tól több lámpacsaládot is. Ezek közül talán a legismertebb és a legnagyobb számban gyártott kollekció, amely darabjainak vázát krómozott és nikkelezett, hajlított acélcső, a jellegzetes gömb alakú lámpabúrákat pedig fúvott, opak fehér, vagy opak narancssárga, ritkábban füstszínű vagy színtelen üveg alkotja. A már említett, 1987-es kiállítási leporellóban Házi Tibor így írt a rendszerelvű tervezés szellemében készült sorozatról: „Az alapelv egyszerű: egy üveggömb, mely a közepébe helyezett izzólámpa fényét egyenletesen szórja szét + [sic!] a használati célnak megfelelő fémszerkezet. Az évek folyamán az alaptípusból egy teljes lámpacsalád alakult ki, mely 17 db asztali-, álló-, fali-, mennyezeti-függőlámpából áll. A különböző anyagú és színezésű üveggömbök variációjával több mint félszáz lámpa állítható elő, mely lehetővé teszi egy teljes lakás, de akár szállodák világításának a megoldását is.”
5. kép: Házi Tibor, Kuzmann Béla és Kuzmann László közös kiállításának leporellója. Békéscsaba, Képcsarnok – Munkácsy Mihály Terem, 1987. október 15–24. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár
Az egymással kombinálható elemekből felépülő lámpacsalád tervezési alapelve valóban egyszerű, ám gyártásuk összehangolt szervezőmunkát igényelt a tervezőtől.[3] A gömb alakú üvegbúrákat a Tokodi Üveggyárban fújták, azonban az opak narancssárga árnyalatú darabokat egészen a Parádi Üveggyárig kellett szállítani, ahol színezni tudták. A fémvázak Pallás Gyula műhelyében a következő munkafolyamatok mentén készültek: a vascsöveket méretre vágták, majd polírozták, ezután meghajlították, végül galvánfürdőbe helyezték, a mennyezeti és függőlámpákat krómozták, a többi típust nikkelezték. Hajlítás előtt az állólámpák csövébe ólomsúlyt helyeztek, hogy minimalizálják feldőlésük lehetőségét. A korai, 1973 körül készült darabokon az egymással párhuzamosan futó, hosszú csöveket nem fogják össze keresztpántok (ilyen az Iparművészeti Múzeum példánya is), később a két keresztpánt a vezeték „befogatásának” funkcióját is ellátta. A fémhajlításhoz használt szerkezet ma is látható a műhelyben, hasonlóan ahhoz a fröccsöntő géphez, amivel a vázak alsó és felső körgyűrűinek három-három műanyag korongját készítették – a fehér színű, műanyag korongok szintén a stabilitást szolgálták, a felső gyűrűn ezek fogták és tartották meg a kivehető és tetszőlegesen forgatható üvegbúrát. A műanyag korongokat egymás között csak „bolháknak” hívták a műhelyben.
6. kép: Fémhajlító berendezés a Pallás Műhelyben. Fotók: a szerző
7. kép: A régi fröccsöntő gép és fröccsöntő fémformák a Pallás Műhelyben. Fotók: a szerző
Az üvegbúrákat Házi Tibor maga fúrta át egy általa készített, speciális szerszámmal. A vezetékezést és az elemek összeállítását is többnyire maga végezte – néha legidősebb fia, Házi László segítségével – a Hungária körúton lévő műhelyében, vagy a családi házuk alagsorában kialakított műtermében.
8. kép: Házi Tibor egy gömblámpa összeszerelése közben
Fotó: Házi Vince jóvoltából
9. kép: Házi Tibor oldala a Tárgy és alkotója főcímű kiállítás katalógusában. Budapest, Iparművészeti Vállalat – Csontváry Terem, 1974 Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár
Az összetett, kisipari, sőt manufakturális gyártás ellenére Házi tárgyai az Iparművészeti Vállalat Tanács körúti lámpaszaküzletének kínálatában az alacsonyabb árfekvést képviselték. Tegyük hozzá, hogy típustól függően egy fél-, illetve egyhavi átlagbér áráért lehetett megvásárolni a széria darabjait.
10. kép: Házi Tibor asztali lámpája 1340 forintért, állólámpája 2630 forintért kapható az Iparművészeti Vállalat IDEA lámpaszaküzletében, 1984-ben. Forrás: Sz.E.: Lámpák egymás közt. In Lakáskultúra. 19. évf. 1984/6, 12–13.
A vásárlók körében igen keresettek voltak Házi Tibor gömblámpái. Fia úgy fogalmazott, hogy amikor Gazdagréten járt, akkor nem akadt olyan paneltömb, amelynek ablakában ne pillantott volna meg két-három lámpát, népszerűségüket csak az 1990-ben Magyarországra megérkező IKEA áruházlánc rizslámpái múlták felül.[4]
A gömblámpák formai kialakításának modern, letisztult, egyben karakteres egyedisége – mely méltó folytatója a magyar csőbútor tervezés világhírű elődeinek, gondoljunk csak Breuer Marcell munkásságára – jól érzékelhető, ha szétnézünk a korabeli árukínálat között, például a Skála és a Domus Áruházakban.
11. kép: „Vásárlók szemlélik a lámpákat, csillárokat a Skála Áruház műszaki osztályán, ahol megkezdődött a karácsonyi vásár – Budapest, 1976. november 22.” MTI Fotó: Soós Lajos. Forrás: MTVA Archívum Fotótár
12. kép: „Megnyílt a fővárosi Domus Áruház – Budapest, 1974. június 14. Modern lámpatestek a Róbert Károly körúton újonnan fölavatott Domus Áruházban. Az 1949-ben alapított Bútorértékesítő Vállalat utódjaként a Domus 1974-ben nyitotta meg első áruházait. 16 áruházból álló hálózatot hoztak létre az országban. A zászlóshajónak számító pesti Domus megnyitása óta profilváltás nélkül és folyamatosan üzemel. Tervezői az IPARTERV-nél Lázár Antal és Reimholz Péter voltak.” MTI Fotó: Fényes Tamás. Forrás: MTVA Archívum Fotótár
Nemzetközi kitekintésben Házi Tibor lámpáinak számos rokona akad: a már említett Guzzini-Meblo space age stílusú, műanyag termékein kívül, a holland Raak és Gepo márkák, valamint a francia Jean-Pierre Garrault és Henri Delord kiélezett eleganciájú, szoborszerű tárgyai. (További analógiák találhatók a Vintageinfo nevű honlap válogatásában.)
A gömblámpa-széria változatos funkciójú darabjait az Iparművészeti Vállalat és a Képcsarnok üzleteiben lehetett megvásárolni, később, 1974-től pedig a Domus Áruházakban is forgalmazták. Ahogy Házi utalt rá a békéscsabai tárlat leporellójában a szélesebb közönség, többek között, az 1982-ben épült Hotel Stadion szobáiban és közösségi tereiben használhatta a lámpákat (építészek: Tolnay Lajos, Péchy György, belsőépítészek: Fehérvári Sándorné, Gothard Erzsébet, Martin Gábor). Ifj. Pallás Gyula és Házi Vince emlékei szerint a brnói Hotel Voronyezs épületébe is a gömblámpa sorozat darabjai kerültek, ezt megerősíti a Magyar Építőművészet cikke (építészek: Finta József, Pózna Erzsébet, Z. Havas Anikó, belsőépítész: Herrer Caesar).[5] A sorozat függőlámpái a magyar McDonald’s hálózatként aposztrofált City Grill gyorséttermekben lógtak Budapest-szerte. A lámpacsalád legkisebb tagjai pedig a korabeli sajtóban csak „hipermodernként” jellemzett, szombathelyi Hotel Claudius szobáinak éjjeliszekrényein sorakoztak (építész: Fazakas Péter, belsőépítész: Sellyei Gábor).
13. kép: Hotel Voronyezs, Brno, 1979. Forrás: F.J.: Hotel Voronyezs, Brno (Csehszlovákia). In Magyar Építőművészet. 1980/6, 42.
14. kép: A Hotel Voronyezs enteriőrjei (Snack bar, díszlépcső), Brno, 1979 (A bal oldali fotón felismerhetőek a gömblámpa sorozat falikarral rögzíthető darabjai.). Forrás: F.J.: Hotel Voronyezs, Brno (Csehszlovákia). In Magyar Építőművészet. 1980/6, 45.
15. kép: „City-grill gyorsbüfé nyílt a Belvárosban – Budapest, 1985. április 5. A City-grill gyorsbüfé bejárata a Bajcsy-Zsilinszky úton. A Belvárosi Vendéglátó Vállalat City-grill néven McDonald’s jellegű gyorsbüfét nyitott. Az új vendéglátóhely egy gyorsétkező rendszer tagja, amely egész nyitvatartási ideje alatt teljes áruválasztékot kínál a vendégeknek.” MTI Fotó: Varga László. Forrás: MTVA Archívum Fotótár
16. kép: „Vendégek a City-grill gyorsbüfében – Budapest, 1985. április 5.” MTI Fotó: Varga László. Forrás: MTVA Archívum Fotótár itt és itt
17. kép: Hotel Claudius, Szombathely, 1976. Forrás: Fortepan – adományozó: Inkey Tibor, képszám: 120808
18-19. kép: A Hotel Claudius szálloda enteriőrjei, Szombathely, 1972 (A bal oldali fotón, a recepciós pult sarkán Konsztandinidisz Iraklisz lámpája látható.) Forrás: Fortepan – adományozó: Bauer Sándor, képszámok: 126688 és 110954
20. kép: „A Hotel Claudius egyik szobája – Szombathely, 1983. augusztus 16.” MTI Fotó: Farkas Tamás. Forrás: MTVA Archívum Fotótár
A rendszerváltás után Házi Tibor olyan lehetőségeket keresett, ahol szabadon kísérletezhetett a különböző üvegtechnikákkal, például a formába fúvással. Barátjával, a szintén üvegtervező, Rénes Györggyel Parádsasváron szerettek volna saját üveghutát létrehozni, ám ez csak később valósult meg Rénes fia révén.
Házi 1991-ben, Bárdudvarnokon alapítóként vett részt a Goszthonyi Mária Nemzetközi Üveg Alkotótelep és Szimpozion Alapítvány életre hívásában; az alkotótelepen számos szimpóziumot rendeztek. Itt készültek Szívügyeim nevű vázái és Galapagos című üvegplasztikái.
21. kép: Házi Tibor: Szívügyeim – vázasorozat. Forrás: T.A.: Élő GLASSikusok. In Népszava. 1991. (augusztus 23.), 119. évf. 197. szám, 6.
22. kép: Házi Tibor: Körbe–A, Körbe–B – vázák. Kortárs Magyar Üveg 1990 – I. Tihanyi Üvegtriennálé katalógusa (18. és 35. oldal) Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár
23. kép: Házi Tibor: Galapagos I–III. – üvegplasztikák. Nemzetközi Üveg Szimpozionok – Bárdudvarnok–Bárdibükk, Magyarország, 1991–1995 (20. és 47. oldal) Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár
Házi Tibor kísérleteit sajnálatos módon nem tudta kiteljesíteni. Emlékét Bárdudvarnokon állandó kiállítás, valamint vándordíj őrzi (amit idén alkotói díjjá szerveztek át). Tárgyai Bárdudvarnok mellett, Veszprémben, Kaposváron és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében szerepelnek. Alkotói tehetségét három gyermeke közül lánya, Illényi-Házi Borbála, vitte tovább, aki szövő szakon végzett a Magyar Iparművészeti Egyetemen, 2003-ban.[6]
[1] Az 1973 és 1975 között tervezett tálkészlet darabjait lásd az Iparművészeti Múzeum Kerámia- és Üveggyűjteményében, 88.358–88.361. főszámok alatt.
[2] Az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Gyűjteményében két Guzzini-Meblo állólámpa található, lásd a 2018.24.1. és a 2020.53.1. leltári számok alatt – az utóbbit Kovács Dávid ajándékozta a múzeumnak.
[3] Házi Tibor erről maga is nyilatkozott egy interjúban:
„A főiskola után a végzett tervezőnek két útja van: elmegy üveggyári tervezőnek vagy szabadúszó lesz. (Ami gyakran a »szabad fulladozást« jelenti.) Némi próbálkozás után – amikor is kiderült, hogy a »lámpatervezésen« sokan a pergamen meg műselyem lámpaernyők szabását és díszítését értik – a saját utat választottam. Terveztem egy állványlámpát, körte alakú fémburával. Vasöntőt kellett találnom a vasmag elkészítéséhez, csőhajlítót, csiszolót, fényezőt, nikkelezőt, krómozót. Alkatrészeknek kellett megfelelő mennyiségben elkészülniök, hogy mindez összeszerelhető legyen. Nagy szerencsém volt abban is, hogy találkoztam egy műszerésszel, aki azóta már társam, alkotótársam: Pallás Gyulával, aki rengeteg ötlettel járul hozzá a közös munkához.”
TORDAY Aliz: Reflektorfényben a lámpa. Házi Tibor és az OPTEAM. In Esti Hírlap. 1980. (június 12.), 25. évf. 137. szám. [Oldalszámok nélkül, kiemelések az eredeti szövegben.]
Az üvegtervező nem is egyedi történetével korrelál Vadas József keserű megállapítása arról, hogy Magyarországon a gyárakban nem alkalmaznak lámpatervezőt – mindez árulkodó című kritikájában jelent meg:
VADAS József: Dicstelen fények. In Élet és Irodalom. 1976. (szeptember 18.), 20. évf. 38. szám, 12.
[4] Telefonos interjú Házi Vincével 2021. október 14-én.
[5] F.J.: Hotel Voronyezs, Brno (Csehszlovákia). In Magyar Építőművészet. 1980/6, 42-46.
[6] A kutatásban nyújtott segítséget hálásan köszönöm: Házi Vincének és ifj. Pallás Gyulának.
Tárgyfétis cikksorozatunkban a hazai tárgykultúra emblematikus darabjairól mesélünk. Tárgyak és tervezőik nyomába eredünk: kérdezünk, vizsgálódunk, megismerünk. Mayer Kitti és Novák Piroska designteoretikusok négykezese, kéthavonta.
A sorozat együttműködő partnere:
Komfortérzet a Kaukázus közepén | Fifth Season
Volgától a Dunáig – orosznak lenni Magyarországon
