A teázás, különösen akkor, ha megadjuk a módját, gyógyír a testnek és léleknek. Egyszerre rendelkezik közösségteremtő és meditatív erővel. Egy magyar pár, Balázs és Dóri hátizsákkal járták be a Távol-Keletet, hogy ne csak a teakülönlegességeket, de a mögötte húzódó életfilozófiát is hazahozzák. A tradicionális teázás ugyanis jóval komplexebb annál, mint amikor egy nagy kannába filtert teszünk, leöntjük forró vízzel, cukrozzuk, citromozzuk és már rohanunk is tovább a napunkkal. A teatojásba “zsúfolt” tea is tévútnak számít az ortodox szemlélet szerint, mivel a leveleknek szükségük van térre, hogy kinyílhassanak. A budapesti Teavolution teaboltjában jártunk, ahol egy kóstolóval egybekötött interjút készítettünk.
Itthon magának a teának a fogalmát sem használjuk jól a köznyelvben: teának hívunk mindent, amit forró vízzel leöntünk, gyógynövényeket és gyümölcsöket egyaránt. A tea valójában egy Délkelet-Ázsiai, szubtrópusi növény, amiből fa lesz, ha hagyják megnőni, és aminek a termesztett változatait ugyanúgy nemesítik, mint a borszőlőt, vagy a kávét. Ezért tea-, bor- és kávékultúra között sok párhuzam vonható. Például az indiai és a kínai tea közti különbség is nagyjából megfeleltethető a kávék robusta és arabica fajtáival: míg az indiai (Sinensis Assamica) változatot előszeretettel használják nagyipari termelésre, addig a kínai (Sinensis) tea gyakran kifinomultabb eljárást és ízvilágot takar. A Teavolution tulajdonosai, Dóri és Balázs is foglalkoztak korábban borokkal és kávéval, de végül a teázás lett az, aminek a legtöbb jótékony hatását tapasztalták, ami a “legjobban esett nekik”. A teázás indította el őket azon az úton is, hogy hátrahagyják az addig megszokott életüket, és nekivágjanak Kínának, Japánnak és Tajvannak.
„Azáltal, amit a kávé tanfolyamokon és a borvidékeken tapasztaltunk sokkal könnyebben megértettük a teát. Ennek ellenére rászántuk az időt és az energiát, 2014-től kezdve folyamatosan utaztunk. Nekünk ez volt a nyaralásunk, a telelésünk, a tanulmányutunk és a befektetésünk egyben. Nem mentünk városnézni, csak teamezőkre, teagyárakba és teázókba jártunk, és beszélgettünk az ottaniakkal” – mesélte Balázs. Utazásaik alkalmával csak az első estékre foglaltak szállást, utána pedig a helyiek ajánlásai alapján haladtak egyik helyről a másikra. Ez a bevállalósság vezette őket, sok tíz órás utak, stoppolás és véletlen találkozások során, a legeldugottabb helyekre. „Mindig az eredetet kerestük, az igazán autentikus helyekre szerettünk volna eljutni. Először Kínát, a kínai teakultúrának a központjait jártuk végig a keleti parton, aztán a teanövény eredeti termőhelyét, a Dél-Kínai Yunnan-ban, majd Japánba utaztak Ujiba, ahol először készítettek matchát. Tajvanba egy véletlen során jutottunk el: egy shanghai tea expon megismertünk egy szimpatikus tajvani párost, akik felajánlották, hogy egyszer szívesen vendégül látnának minket, mi pedig mondtuk, hogy holnap épp ráérnénk. Másnap egy kínai low cost járattal odarepültünk” – mesélnek a kalandjaikról. „Számunkra nagyon fontos a személyes kapcsolat a termelőkkel, és hogy lássuk, hogy milyen utat jár be a tea, amit forgalmazunk. Másrészről tényleg oda kell menni, ott kell lenni, mert a legtöbben nem reagálnak ismeretlen emailes megkeresésekre, és nem küldenek kisebb tételben teát Európába” – teszik hozzá.
A kóstolót egy zöld teával kezdjük, amiről megtudjuk, hogy különösen fontos a frissessége, ezért Dóriék kis csomagokban, repülővel szállíttatják, a boltban pedig hűtőben tárolják. Másodjára egy sötétlő, különös ízharmóniájú Oolong tea kerül a kiöntőbe, egy részben oxidált teafajta, amit picit később szednek le, mint a zöld teákat. Kisméretű kannában készíti el a teákat Balázs: ez is egy ázsiai szokás, hogy csak annyi teát készítsünk egyszerre, amennyit egyből megiszunk, hogy ne romoljon az ital minősége. Ha elfogyott, újabb főzeteket lehet készíteni, minden körrel újabb és újabb ízárnyalatokat előcsalogatva a levelekből. „Az egyik nagy “no-go” a teatojás: leginkább az indiai CTC típusú teákra lett kitalálva, amik olyanok mint egy granulátum, és nagyon erősen kiáznak. Az úgynevezett ortodox, hagyományos feldolgozású teáknál viszont a levelek szinte egészben vannak összesodorva, amiknek kell a hely, hogy kinyíljanak. Ezért ha nincs tradicionális teáskannánk, akkor az is jobb, ha szabadon hagyjuk úszkálni őket, és azután szűrjük le. Sokféleképpen lehet teát jól elkészíteni” – osztják meg velünk. A szigorú kávé receptúrákkal ellentétben a víz hőfoka személyreszabható, attól függően, hogy erőteljesebb, vagy lágyabb végeredményt szeretnénk. „Kézrátétellel szoktam a hőfokot beállítani: hogyha nem égeti a kezemet, meg tudom fogni a kiöntőt, amibe tartom, akkor az a zöld teának is jó lesz. Nem lesz keserű. Más típusúnak (pl. az oolongoknak vagy a fekete teáknak) forróbb víz kell. A tea készítésnél szeretjük megtapasztalni a testérzeteket ahelyett, hogy digitális eszközökre hagyatkoznánk” – mondta el Balázs, miközben először a tea színét, aztán az illatát, majd az ízét vizsgáljuk, hasonlóan mint a borkóstolásnál.
A rituális elkészítési mód és a testérzetekre való „szemlélődő” figyelés miatt a tea tökéletes meditációs eszközzé válhat, aminek során a teakészítésre, majd a fogyasztás által keltett érzetekre hangolódunk rá. „Ezt gyakorolni, hogy valóban ott legyél, maga a meditáció: észrevenni, ha esetleg elkalandoztál és visszatérni, hogy a teakészítés ne egy mechanikus folyamat legyen. Ha nem figyelsz oda és hirtelen megégeti a kezed a forró víz, akkor tudhatod, hogy nem voltál jelen, de az ízből, a végeredményből is érződik, hogy jól sikerült-e” – mondta el Balázs. A teázás taktilis érzeteinek fontos kellékei a kerámiák: ezeknek jó részét egy magyar keramikussal, Nagy-György Ágnessel kollaborációban készítették, illetve hagyományos távol-keleti eszközeik is vannak a boltban.
A tea azonban nemcsak a befelé fordulást tudja elősegíteni, hanem a jó beszélgetésnek is táptalajt ad, “megnyitja a szíveket”. Távol-Keleten az emberek rászánják az időt a teázásra, és közben nagyon sokat beszélgetnek egymással. Balázsék ezért is gondolják úgy, hogy a teázás nem az a műfaj, ami alkalmas a pörgős vendéglátásra: a teázásnak idő kell, akár többször felöntés, így viszont nem lehet érdemben foglalkozni az újonnan érkező vendégekkel. A Teavolution ezért csak 2017-től 2019-ig működött teázóként, és a legjobb döntésnek érzik, hogy elhagyták ezt a funkciót. Most a teabolt és a webshop mellett “teaszobaként” üzemelnek, ahol workshopokat és privát kóstolókat tartanak, de szerveztek már kirándulással egybekötött erdei teázást is.
A kóstolónk desszertje a matcha tea, ami az utóbbi években óriási népszerűségnek örvend Európában, és már szinte minden specialty kávézóban megtalálható. A matcha egy különleges módon termesztett, majd porrá őrölt, japán eredetű zöld tea. Több mint ezer éve kezdték el fogyasztani zen buddhista szerzetesek, hogy ébren tudjanak maradni a hosszú meditációik közben. Nagyon magas az antioxidáns tartalma, hiszen nemcsak áztatod a tea levelét, hanem egészben elfogyasztod őket. A koffein mellett pedig sok benne a teanin, egy természetes nyugtató hatású aminósav. „Nyugodt éberség, így lehetne a matcha hatását jellemezni” – mondja Balázs. A matcha latte viszont teljes mértékben nyugati találmány. A Häagen–Dazs és a Starbucks hozta el először Japánból a matchát, és rögtön tejjel keverték, hogy befogadhatóbb legyen az egyébként erőteljes, “zöldízű” aromája. A tradicionális matchát viszont egyedül teaporból és vízből készítik, amit Balázs egy Youtube videóban részletesen szemléltet. A Teavolution szállítja egyébként a matchát, és más teakülönlegességeket is több neves specialty kávézóba (a teljesség igénye nélkül például a Budapest Baristába, a Caphe by Hai Nam vagy a Kaffeine-be), de vidéki városokban is vannak stabil partnereik. Emiatt őket is szokták specialty teának hívni, ami esetükben azt jelenti, hogy az egész termelői lánc végigkövetett, a termék és az elkészítés pedig a lehető legmagasabb minőségű.
„A Teavolution név maga a teakészítés és a tea ismeretének evolúciójára utal. Nekem is folyamatosan fejlődnöm kell abban, hogy egyre nagyobb odafigyeléssel egyre jobb teát tudjak készíteni. A legnagyobb része az elhatározás, hogy rászánjuk az időt a tanulásra, aztán pedig arra, hogy a hétköznapi pörgésben leüljünk és teázzunk” – vallja Balázs.
Teavolution | Web | Facebook | Instagram
Fotók: Gaál Dani
Ezek a darabok a legunalmasabb gardróbot is élettel töltik meg! –ukrán divatmárkák legstílusosabb nyári ruhái
Megnyitotta kapuit a Néprajzi Múzeum új épülete
