Lakosztállyá bővíthető apartmanok, szobaszerviz, drinkbár, déli gyümölcs és a kincset érő valuta. Néhány évtizeddel ezelőtt, a Vasfüggönyön innen ezek a hívószavak jelentették az egzotikumot megannyi szállóvendég számára. A szocializmus idején működő, az idegenforgalom fellendítését célzó hotelek, szállók, szállodák a maguk sajátosan egyedi esztétikájával ma is hódítanak, feltéve, ha rátalálunk azokra a ritkaságszámba menő gyöngyszemekre, amelyeknek sikerült átmenekíteniük az előző éra csalóka csillogását a huszonegyedik századra.
A cikk eredetiben a negyedik nyomtatott Hype&Hyper lapszámban jelent meg.
A címben megfogalmazott kérdést kissé provokatívnak szántuk, már-már költőinek, hiszen a mi válaszunk egyértelműen „igen” lenne. A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek sokszor együgyű, mégis bájos (és sokak számára nagyon is szerethető) esztétikája ismét reneszánszát éli, kiváltképp a lakberendezési trendek terén. És persze, azt is tudjuk, hogy a retró sosem megy ki a divatból. Ugyanakkor a nemleges válasz is helytálló lehetne, hiszen alig akad olyan „túlélő” a szocialista hotelek közül, amely autentikus formában konzerválódott volna. Ezeknek a hoteleknek a többségét vagy lebontották, vagy egész egyszerűen az enyészet végzett velük, vagy ami talán még rosszabb (ugyanakkor logikus is), hogy a kor kívánalmainak megfelelően újították fel ezeket a mára korszerűtlennek gondolt szálláshelyeket.
És ha már a trendeknél tartunk: ma már nem egyszerűen szállást foglalunk, de tervezett utazásaink alkalmával egyedülálló élményt is keresünk, ami korántsem merül ki a hotel kényelmi szintjét jelezni hivatott csillagok számában. Sőt. A néhány évvel ezelőtti népszerű „Csernobil” sorozat kapcsán egy vilniusi házaspár alakította át a nagymamától örökölt panellakását: a blockbusterben látott hamisítatlan szovjet hangulatot megidéző szálláshelyre az Airbnb közönsége szinte azonnal lecsapott (pedig sem kontinentális reggeli, sem wellness részleg nem szerepel a kínálatban). Üdítő példaként mindenképp meg kell említenünk a krakkói PURO Hotelt is (amiről már több alkalommal írtunk), amely az időtállóság és a magas minőség jegyében, a Piotr Paradowski Interior Design Studio tolmácsolásában éledt újjá, s ezzel bebizonyította, hogy igenis van létjogosultsága a néhány évtizeddel ezelőtti épített örökség megmentésének, ha a tervezés kreatív és újító energiákkal párosul.
Korántsem ennyire lenyűgöző, mégis ide kívánkozik a csehországi Zlín ikonikus hotele, az Interhotel Moskva, amelyet május elején volt szerencsénk személyesen is tesztelni, amikor a Zlin Design Week esemény kapcsán felkerestük a gazdag ipari múltra visszatekintő várost. Félig-meddig véletlenül döntöttünk a szálloda mellett, majd mikor egy építész barátunk felhívta a figyelmünket az épület előtörténetére, véglegesen megnyugodtunk. A város híres szülötte, Tomáš Baťa megrendelésére kezdődtek el a tizenegy emelet magas szálló építési munkálatai 1931-ben (építész: Miroslav Lorenc). A modernizmus jegyeit felvonultató épületet ekkor még szociális háznak szánták, csak később, Vladimír Karfík közbenjárásával vált belőle nyugati kényelmet biztosító szálloda (1948-ban Hotel Moskva-ra kereszteltek át). A híres cipőgyár főbejáratával szemben megépült szálloda 300 luxusszobával várta a Nyugatról érkező vendégeket és a szocialista testvérállamok küldöttjeit. Bár az Interhotelben tett látogatásunk nem mondható tökéletes időutazásnak (az évtizedek során számos felújításon esett át), a reggeli alkalmával volt szerencsénk felfedezni (a valószínűleg hetvenes-nyolcvanas évekből itt maradt) bárpultot és a padlóba süllyesztett fémlábú, kárpitozott bárszékeket.
A szocialista hotelek bája a cseh fővárosban élő Mark Baker utazási írót is hatalmába kerítette: több éjszakát is eltöltött a prágai Intercontinental Hotelben még a nyolcvanas években, később utánajárt a szálloda történetének, majd a Keleti Blokk további hoteleit is felfedezte. „You Can Check Out Any Time You Like...” című blogbejegyzésében felvázolja a korabeli szállodaépítés történetét, s kitér azokra a sajátosságokra is, amik szinte valamennyi Vasfüggönyön innen épült hotelre jellemzőek voltak, Csehországtól Moldováig.
„Lehet, hogy most már nem nyilvánvaló, de ha 1989 előtt Közép- és Kelet-Európa bármelyik nagyvárosában utaztál, és egy kis akcióra vágytál – értem ez alatt az evést, az italokat, esetleg egy bárt vagy klubot –, akkor jó eséllyel az egyetlen hely a városban, ahol ezt megtaláltad, az a város központi, államilag működtetett szállodája volt” – írja Baker. A térségben felbukkanó hotelek sajátossága, hogy azokat – a politikai ideológiához igazodva – gyakran „Szabadság”, „Béke”, „Ifjúság” és ezekhez hasonló nevekre keresztelték el. Magyarországon ilyen volt például a Keleti pályaudvar közelében megépült „Szabadság szálló” (építész: Zilahy István, 1964), az ifjúsági mozgalmak vendégei számára emelt „Ifjúsági szálló” (építész: Csángó András, 1964).
Baker blogbejegyzése valódi csemege azoknak, akik örömmel utaznának vissza az időben: olvashatunk benne a romániai Craiova városában található Hotel Jiulról, amely a korszak legolcsóbb (és egyben legborzongtatóbb) szállodájának számított. Sajnos, 2015-ös bezárását követően a Ramada Inn szállodalánc a felismerhetetlenségig átalakította. A hetvenes években készült felvételek alapján – Mark bevallása szerint – még David Lynch is szívesen eltöltött volna itt egy-egy éjszakát: az első emeleti lakosztályok falát kék színűre festették, az ágyakat sötétkék bársony takaró borította. A krakkói Hotel Forumot Baker a „brutalista építészet gyöngyszemként” aposztrofálja – a Visztula partján megépült szálloda sorsa egy fokkal szerencsésebben alakult, néhány évvel ezelőtt ugyanis földszintjén megnyitott a Forum Przestrzenie kávézó és kultúrtér, ahol ma is pezsgő közegben érezhetik magukat az idelátogatók. Ugyancsak hasonló stílusjegyeket vonultat fel a prágai Hotel Praha épülete, amely ismertetőjele jellegzetesen hullámzó, dinamikus homlokzata. Az egykori szálloda 136 szobájához saját terasz is tartozott, és az elmondások szerint Leonid Brezsnyev, de még a kilencvenes években Tom Cruise is megszállt itt. Az épületet 2014-ben bontották le.
Sajnos, valódi időutazásra ebben a cikkben nem invitálhatjuk az olvasót, ugyanakkor Felső Boróka illusztrációinak segítségével valamelyest igyekszünk megidézni eme letűnt kor sajátosan egyedi atmoszféráját.
Illusztráció: Felső Boróka | Instagram
Budapesti mozaik | Városi történetek Patkós Lucától
Schengen-csatlakozásuk szkeptikusait próbálja meggyőzni Románia és Bulgária
