fbpx
Nyomj Entert







V4PLUS | Kedvenc cseh márkáink_06

Vírus ide vagy oda, mi továbbra sem állunk le a szuper design szpotok gyűjtésével. Bakancslistánkra most például egy olomouci hostel került fel, ahová a teljes HYPE szerkesztőséget teleportálnánk (most!), de prágai „mustvisit” listánk is folyamatosan bővül. Mesélünk a „csehek Ajka Kristályáról”, és mutatunk egy überklassz cipőmárkát is.

Long Story Short

Nem feltétlenül kell mindig Prágában keresnünk a legmenőbb helyeket: szerencsére akad belőlük szép számmal Csehország más vidékein is. Amikor a Long Story Short hostel szembejött velünk, azt gondoltuk, bármi is legyen Olomouc városában, ide el kell mennünk.

A cseh design hostel több szempontból is elrabolta a szívünket. Ide nemcsak párban, de kisebb baráti társasággal is érdemes érkezni: nemcsak kétágyas privát szobák, de többszemélyes hálótermek közül is választhatunk, ahol a lepukkant, emeletes ágyas kollégiumi miliő helyett tágas, praktikusan kialakított terek fogadnak bennünket. Sőt a hostel alapítói külön figyelmet szenteltek a csajoknak is: a hatágyas szobához saját fürdőszoba tartozik, emellett hajszárító, hajvasaló, piperecikkek és extra adag tükör szolgálja a lányok kényelmét.

A Long Story Short belsőépítészeti munkálatait a Denisa Strmiskova Studio jegyzi. A tervezőknek sikerült átmenteniük a több száz éves múltra visszatekintő épület jellegzetességeit, s kiegészíteni azt kortárs elemekkel. A patkó alaprajzú épület ugyanis még az 1700-as években erődként funkcionált, ez volt az ún. Locatelli-bástya, amelyet Locatello di Locatelli ezredesről neveztek el. Az 1800-as években hadi pékség üzemelt az épület falai között, majd kétszáz évvel később – az 1997-es árvíz következményeképp – újra kellett gondolni az erőd funkcióit.

A Long Story Short napfényes árkádjai között összesen 56 főnek tudnak szállást biztosítani. A fa, fém és kő alapanyagok természetes szépsége mellett meg kell említenünk a pasztell színekre hangolt kiegészítőket és a méretre készített, egyedi igényekre szabott bútorzatot is. A tervezőknek sikerült tökéletes harmóniát teremteniük a tradíció és a kortárs trendek közötti egyensúly megtartásával: a vintage bútorokat a MOARE kínálatából szerezték be, emellett a híres Master&Master bútorgyártótól is beújítottak pár ikonikus, kortárs darabot, a műalkotások nagy része pedig David Minaříktól származik.

És akkor az arculatról még nem is beszéltünk! A hostel visual identity-je a Studio Kosatko nevéhez köthető: a letisztult, csipetnyi csavarral felturbózott logó a piktogramokban, feliratokban tovább folytatódik, sőt a párnahuzatoktól egészen a samponos flakonokig megtalálható. Imádjuk ezt az átgondoltságot!

A Long Story Short üzemeltetői egyszerre világpolgárok és vérbeli lokálpatrióták: egy kis helyi pörkölővel, a Rusty Nails-szel fogtak össze – ők gondoskodnak az újhullámos kávékról, mindemellett pedig a legfinomabb morva borokat és egy helyi sörfőzde saját készítésű söreit is megkóstolhatjuk. A digitális nomádoknak sem kell aggódniuk, itt tartózkodásuk ideje alatt ugyanis az épület földszintjén működő Vaulth 42 co-working irodájába is bekuckózhatnak, esténként pedig a hostel udvarán ereszthetik ki a gőzt.

COBRA

Sajnos, beláthatatlan ideig újdonsült kedvencünk, a prágai COBRA bár is zárva tart, így egyelőre csak az elvágyódás keserédes érzése marad a számunkra. Sebaj!

A COBRA egy saroképületben kapott helyet, korábban itt egy éjjel-nappal nyitva tartó kaszinó üzemelt. Azt nem állíthatjuk, hogy mára ennek már nyoma sincs, hiszen a COBRA belsőépítészeti munkálataival megbízott edit! stúdió éppen azt akarta megmutatni, amit más szakmabeliek legszívesebben eltakartak volna. A designerek ebben a projektben sokkal inkább viselkedtek régészként, sem mint építészként, ugyanis nem egy sokadik felejthető helyet szerettek volna megálmodni, hanem egy olyan teret, ami elmeséli a saját történetét. Az átépítés során felszínre kerülő rétegek – a különféle falfestések és padlóburkolatok – eklektikája különleges atmoszférát kölcsönöz a helynek, amely ugyan bárként definiálja önmagát, reggelizni és ebédelni is tudunk itt, ha úgy tartja kedvünk.

Mind a hely alaprajza, mind a rusztikus, indusztriál beütés miatt nekünk a hazai Kisüzem jutott eszünkbe. Az arculatot a Les kanců grafikai stúdió követte el: ahogy a fekete szín az enteriőr tekintetében, úgy a grafikában is meghatározó, illetve a kígyóra való formai utalás is megjelenik a „c” betű esetében.

A 2010-es alapítású edit! csapata több prágai vendéglátóhelyen is ott hagyta már a kézjegyét: ezek közül az egyik legkülönlegesebb a reggeliző-brunchozó Bistro Monk, amely egy régi kolostor épületében kapott helyet. Az újhullámos kávét szürcsölő fanatikusoknak pedig a Místo kávézót tudjuk ajánlani.

KAVE Footwear

A cseh gyárak lehulló, visszamaradó alapanyagait használja fel a KAVE Footwear, amely a cipőgyártás megreformálására tesz kísérletet. Itthonról jól ismerjük már Veszprémi Gabriella LAYERS névre keresztelt cipőkollekcióját, s bár stílus tekintetében a magyar és a cseh példa teljesen eltér egymástól, a tervezői attitűd ugyanaz: újat és hasznosat alkotni valamiből, ami már nem az. Ahogy Veszprémi Gabi esetében szükség volt a Cango&Rinaldi együttműködésére, úgy a KAVE esetében is elengedhetetlen a gyártói támogatás biztosítása.

Eva Klabalová nagyjából 15 éve foglalkozik cipőtervezéssel, így volt ideje kiismerni a gyárak, gyártók működését: ezt kihasználva pattant ki a fejéből a KAVE ötlete, amely tulajdonképpen – a tervező elmondása szerint – nem is önálló divat brand, sokkal inkább egy tudatos design gondolkodás formába öntése.

Ahogy a sokat emlegetett ikonikus Bata-cipők is a cseh Zlín városából indultak világhódító útjukra, úgy a KAVE surranók is itt készülnek. A gumitalpú vászoncipők mindegyike egyedi, kézzel készült darab. És bár nincsen két teljesen egyforma példány, akad azért néhány kollekció, ahol kiválaszthatjuk a nekünk leginkább tetszőt.

A „Coffee Addict” darabjainál például kávézaccot is felhasználnak: a kávézókból visszamaradt zaccot a gumiba keverik. A „Collection 55” azért kapta ezt a nevet, mert a cipők olyan szerszámokkal készülnek, amelyeket 1955-ben használtak először a cipőgyár falai között. Ezek a lábbelik ragasztás nélkül készülnek, ráadásul vegán darabok.

A mi személyes kedvencünk a szuperszínes „ONDRASH 01” modell, amely Ondrej Konupčík tetoválóművész közreműködésével valósult meg. Nagyon adjuk!

Rückl

Ami nálunk az Ajka Kristály, az a cseheknél a Rückl. Na, persze, ez nem teljesen így van, ugyanis míg cseh barátainknál szép számmal akadnak kortárs darabok is a kristályvázák és -poharak között, addig nálunk a tradicionális megközelítés a jellemző. Az Ajka és a Rückl majdhogynem egyidőben indultak: előbbi 1878-ban kezdte meg a termelést, utóbbi néhány évvel korábban, 1846-ban indult a mai Ostrava városából, és szép lassan meghatározó szereplőjévé vált a cseh piacnak. Érdekes, hogy itt, Közép-Kelet Európában két hasonló profilú vállalat is működött, mégis más irányt vett a cég élete: míg nálunk a rendszerváltást követően a gyárat privatizálták, majd 2007-ben csődközeli állapotba került, addig 2017-ben a cseheknél egy bizonyos Martin Wichterle magánbefektető volt az, aki a Rückl gyárnak visszaadta régi fényét és a kortárs trendek felé terelte az üveggyárat. Ma már Prágától Monacóig, Hamburgtól Tokióig számos világvárosban megtalálhatjuk a Rückl-darabokat.

A Rückl kínálatában is akadnak szép számmal hagyományos formavilágú és mintázatú darabok (nem véletlen, hogy ezek a kollekciók nagy uralkodókról – Mária Terézia, IV. György és II. Rudolf – kapták a nevüket), de zömében a kortárs designerek által tervezett poharak, vázák, bonbonierek, kancsók vezetnek. Közülük is kiemelkedik Rony Plesl szobrász, aki számos darabot tervezett a Rückl felkérésére, mint amilyen például a „Metamorphoses” vagy az „Odett” kristályvázák, vagy az „Alchemist” dobozka és a „St. Nicholas” bonbonier. A mi kedvencünk tőle a „Love” sorozat, amiből készült kancsó és pohár is, pink árnyalatban. Plesl mellett Kristyna Venturova nevét kell még megemlítenünk, ő a „Storytellers” névre keresztelt söröspohár kollekció tervezője. Mindezeken túl pedig a Wallpaper magazinnal közösen is készült egy limitált kollekciójuk a francia képzőművésszel, Marine Juliével – az unikális darabok a tavalyi Milánói Design Héten mutatkoztak be elsőként.

SOA

A SOA építészstúdiót hárman alapították: Štefan Šulek, Ondřej Píhrt és Ondřej Laciga. Az mindig megdobogtatja a szívünket, ha olyan építészirodával találkozunk, akik a kicsiknek is terveznek, így volt ez az uniformarchitects által tervezett selmecbányai Guliver óvoda esetében is, amiről előző szlovák válogatásunkban írtunk, és az Architekti csapat szőlőlugasban magasodó óvodája is terítékre kerül majd, nem kell félnetek.

A SOA háza táján is találtunk egy ilyet: a Prágától délre fekvő, Psáry településen épült meg 2013-ban az az általános iskola, amelyet mi is szíves örömest látogatnánk. A nyeregtetős házikók tágas, napfényes tereket rejtenek, a fehér szín és a fa anyagok dominálnak – ugyanakkor a színek is megjelennek, hogy egy kis vidámságot csempésszenek a letisztult térbe.

Egy másik munkájuk a prágai Martinez bár, amely sötét tónusaival, márványos felületeivel és aranyosan csillogó lámpáival, szanitereivel kelt bensőséges hangulatot (ahogy az egy bártól elvárható), hogy aztán a legnagyobb meglepetésünkre, az objektum belseje felé haladva elérkezzünk a legváratlanabb helyiségbe: a pálmafákkal tarkított télikertbe. A koktélok mellé pedig dim sumot is fogyaszthatunk!


Kéthetente jelentkező sorozatunkban olyan cseh, szlovák és lengyel márkákat, design szpotokat mutatunk be, akiket érdemesnek tartunk arra, hogy felkerüljenek mentális design térképünkre. Kedvcsináló guide azoknak, akik a szokásos turisztikai látványosságokon túl másra is kíváncsiak.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük