Eileen Graytől Charlotte Perriandon át a magyar származású Eva Zeiselig megannyi női tervező van, akik a modern design fejlődéséhez vitathatatlanul hozzájárultak, a legtöbb designtörténeti írásban mégsem vastag betűvel szedve találjuk a nevüket, már ha egyáltalán olvashatunk róluk. A Vitra Design Múzeum legújabb, hiánypótló kiállítása olyan nők munkásságát mutatja be az elmúlt 120 évből, akik a bútortervezéstől a divaton át egészen az űrhajótervezésig maradandót alkottak. A Here We Are! Women in Design 1900 – Today kiállításról Viviane Stappmanns kurátort kérdeztük!
„A designtörténetről szóló könyvek gyakran megfeledkeznek a női tervezőkről” – olvashatjuk a kiállítás leírásában. Ilyen körülmények között milyen forrásanyagokra tudtatok támaszkodni a kiállítás előkészítése során? Hogyan nézett ki a kutatás folyamata?
Az ehhez a kiállításhoz végzett kutatómunkát egy önvizsgálattal kezdtük. Átfésültük a Vitra Design Museum terjedelmes gyűjteményét, többek között arra keresve a választ, hogy mely női designerek mely munkái vannak a gyűjteményben. Megfelelően vannak a munkák jelölve? Ellenőriztük a tárgyak valós és tulajdonított alkotói közti esetleges eltéréseket. Később bővítettük a tevékenységünket és kapcsolatba léptünk más múzeumokkal, szakértőkkel, kutatókkal és műtárgytulajdonosokkal. Ezen felül szert tettünk néhány új tárgyra a gyűjteményünk számára, valamint az egyéni életrajzokat és a témához kapcsolódó kutatásokat is tanulmányoztuk.
Ehhez a kiállításhoz azonban mindenképpen szerettük volna megismerni azokat a strukturális okokat, melyek a nők láthatatlanságát okozzák a designtörténetben. Szerettünk volna hozzájárulni nem csupán e páratlan alkotók életművének megértéséhez, de egy szélesebb körű kontextus értelmezéséhez is, amelyben ők dolgoztak.
A kiállítás négy részből áll, melyek végigvezetnek az elmúlt 120 év designtörténetén. Az első rész a design 1900-as évek eleji európai és amerikai kialakulását dolgozza fel, mikor a tervezés önálló szakmává vált. A kiállítás második szakasza az 1920 és 1950 közötti időszakra koncentrál, a harmadik rész az 1950 és 1980 közötti időszakra, majd a negyedik résszel eljutunk napjainkig. Végignézve ezeken a periódusokon, hogy látod, van egy egyenes irányú fejlődés a női designerek elismerésében, vagy ez inkább egy hullámvölgyekkel tarkított folyamat?
Mi úgy véljük, hogy ez az út nem lineáris, de nem is hullámvölgyek jellemzik leginkább. Ez egy olyan folyamat, ami rengeteg ellentmondásos és többértékű elemből épül fel. Egy példa lehet az 1950-es évek azon felfogása, mely az ideális háziasszony szerepét népszerűsítette, akit legfőképp a designtermékek fogyasztójának, és nem a minket körülvevő tárgyak alkotójának tekintettek. Ezzel szemben azonban ebben az időben erősödött meg a „nőknek nők által” designszemlélet – gondolok itt például az amerikai „Tervező Kisasszonyok“-ra (Damsels in Design). Ők egyetemi képzettséggel rendelkező, professzionális designerek voltak, akiket a General Motors azzal a céllal vett fel, hogy kifejezetten nők számára tervezzenek és értékesítsenek autókat. Egyfelől kategóriákba szorították őket, másrészt viszont ez lehetőséget adott számukra, hogy beléphessenek a tervezésnek egy szélsőségesen férfiak által dominált területére. Néhány textiltervezőnek szintén sikerült nagyon magasan jegyzett tervezői karriert építenie, mely azonban kiemelkedően sztereotipizált volt. Az, hogy segítsük ennek a megbecsülését, szintén a feladataink közé tartozik.
A design mely területeit mutatja be ez a kiállítás, és melyikre kerül a legnagyobb hangsúly? Mit mondhat el ez a 20. században élő nők tervezői lehetőségeiről?
A Vitra Design Museum kollekciója főként bútorokra fókuszál, és ennél tágabb értelemben az enteriőrre, tehát a számos bútor mellett textilekkel, kerámiákkal, ékszerekkel, de még űrhajódizájnnal is találkozhatnak a látogatók. A második kérdésre nehéz pontosan válaszolni. Természetesen a tanulmányi lehetőségek gyarapodásával a nők előtt nyíló lehetőségek száma is nőtt. Rá kellett jönnünk, hogy minden az oktatásról szól – erről, és azokról a befolyásos kapcsolati hálókról, melyek gyakran az egyetemek berkeiben kezdenek el kiépülni.
A kiállítás leírásában olvashatjuk, hogy „a Bauhaus mind a férfi, mind a női diákokat befogadta, de számos beiratkozó nő a kerámiához és textilhez kapcsolódó munkák mellett találta magát”, tehát “továbbra is hagyományos szerepek felé kényszerítették őket”. Milyen más, hasonlóan meglepő vagy érdekes történetet tártatok még fel a kutatásotok során, mely feltétlenül a designtörténet részét kellene, hogy képezze?
Túl sok van, hogy fel lehessen itt sorolni. Amennyiben egyet kellene kiemeljek, akkor a Louise Brighammal kapcsolatos történet különösen érdekes. Számunkra ő volt az, aki a csináld magad gondolatot behozta a designdiskurzusba, nem Gerrit Rietveld a harmincas években, vagy Enzo Mari a hetvenes években. Emellett feltehetően számos női designer vár még a volt szocialista országokban arra, hogy felfedezzék őket.
A kiállítás olyan kortárs tervezőket is bemutat, mint Matali Crasset, Patricia Urquiola, Inga Sempé, Ilse Crawford vagy Hella Jongerius. Figyelembe véve az ő munkáikat, és a jelenlétüket a kortárs designszcénában, mi mondható el a nők mai helyzetéről a design területén?
Arra mutat rá, hogy formailag nincs akadálya annak, hogy valaki nagyon sikeres tervezővé váljon és stúdiót vezessen. Mindazonáltal, ami a számokat illeti, a nők vélhetően továbbra is alul vannak reprezentálva az alkotó designerek között. Ezenkívül sokszor kérdezték már tőlünk, hogy a nők másképpen terveznek-e. Erre a kérdésre határozott „Nem!” a válaszunk.
A Here We Are! Women in Design 1900 – Today kiállítás 2021. szeptember 23. és 2022. március 6. között látogatható a Vitra Design Múzeumban.
Kurátorok: Viviane Stappmanns, Nina Steinmüller, Susanne Grane
Emberközpontú tervezés egy luxusüdülőben
NINE’s |Lengyel sztárfocista nyitott éttermet Varsóban
