Tavaly áprilisban, a pandémia korai stádiumában készítettünk egy cikksorozatot, Élet(tér) a járvány után címen. Egy építészt, egy designert, egy urbanistát és egy környezetpszichológust kérdeztünk arról, hogy vajon hogyan fog a bezártságélmény lecsapódni az élettereinken. Most bő egy év távlatában vesszük újra elő a témát, ezúttal arra fókuszálva, hogy hogyan hatott az elmúlt időszak az enteriőr design trendekre. Egy biztos, az otthon biztonságot nyújtó funkciója felértékelődött, a kérdés csupán az, hogy a meleg színek, az egyedi megoldások, a személyes és kulturális referenciák, vagy pont fordítva, a lecsupaszított, steril környezetek hoznak számunkra megnyugvást? Eklektika kontra minimalizmus!
Az építészetben és a művészettörténetben már régóta megfigyelhető, hogy a letisztultabb korszakokat, esztétikailag túltelített irányzatok követik: gondoljunk például a reneszánsz utáni barokkra, amit aztán a klasszicizmus váltott fel. Az elmúlt évek mainstream trendjei közül egyértelműen az egyszerű eleganciára törekvő, modern, minimalista esztétika emelkedett ki, ami a vibráló 2000-es évek után érkezett. Az intenzív otthonlét hatására most azonban mintha ez megint fordult volna egyet: megjelent a színek, a rusztikus textúrák és az olyan objektumok iránti igény, amelyek valami térben és időben távoli dologra emlékeztetnek. Szakemberek véleményét kikérve jártunk utána, hogy valóban leáldoztak-e a minimalista stílusnak.
A pandémia esztétikai beállítottságunktól függetlenül mélyebb tudatosságot alakított ki az élettereinkkel kapcsolatban. Soha nem tapasztalt mélységeiben tapasztaltuk meg a közvetlen környezetünk és tárgyaink ránk gyakorolt hatásait. A szék, amelyet eddig csak reggel és este láttunk, és alig ültünk benne, a home office esszenciális kellékévé vált. Szívünkhöz nőtt vagy elegünk lett belőle? Még mindig tetszik a nappaliban a festmény, vagy pont, hogy a fal üressége vált őrjítővé? Cosovan Attila, designer a tavalyi, Élet(tér) a járvány után című interjúban azt fogalmazta meg, hogy azáltal, hogy egyre többet vagyunk otthon, felértékelődik maga a tér szerepe, és rájövünk, hogy nem férünk el a dolgainktól. „Remélem, megtisztulunk, és bízom abban, hogy újra olyan tárgyakat fogunk vásárolni, amelyek képesek hosszú ideig velünk lenni” – mesélte nekünk akkor. A jól megválasztott kevésnek azonban nem kell feltétlenül esztétikailag is puritánnak lennie.
Gemma Riberti, a WGSN Lifestyle & Interiors lakberendezési vezetője az Architectural Digestnek azt nyilatkozta, hogy a pandémia hatására a nosztalgia, a jól ismert múlt utáni vágyakozás erősödött meg szignifikánsan. Ez hatással van a vintage és antik darabok megnövekedett népszerűségére, amelyek nemcsak a múlt megidézésével, hanem az aktuális fenntarthatósági törekvésekkel is kéz a kézben járnak. A minimalista esztétikai trend ugyanis eddig sok esetben nem kapcsolódott a minimalista filozófiához (vagyis az önkéntes egyszerűséghez) és a fenntarthatósághoz. A végletekig tökéletesített, rideg belsőépítészeti megoldások és a csillogó-villogó új tárgyak sok esetben felesleges pénz-, anyag-és energiabefektetést vonzanak maguk után. Most viszont az vehető észre, hogy a korábban szigorúan lecsupaszított, fekete-fehér terek megtelnek növényekkel és természetes színekkel. A nagymama öröksége már szépen megfér egy gondosan kiválasztott, modern design bútor mellett, a steril összhatás ellenében pedig megjelenik az őszinte építészeti/belsőépítészeti felfogás. Az őszinte megoldások úgy tudnak letisztultak maradni, hogy nem törekszenek sem mesterkélt tökéletességre, sem a filozófiai értelemben vett „üres lap” effektusra. Ezt figyeltük meg a Bánáti és Hartvig új irodájának belső terein is, ahol ceruzanyomustul és hibástul együtt hagyták a régi épület falait, és amit lehet, újraértelmeztek az eredeti alapanyagokból. Ez az egyszerűség magában foglalja a múlt megőrzését, a kontextus kiemelését és a természetesen hagyott részleteket.
„Nem hiszem, hogy vége van a minimalista trendnek, de a természetes elemek mindenképpen megbontják az eddig ismert vizualitását” – mesélte nekünk Martina Kralova is, a cseh Apartment Doctor belsőépítészeti cégtől. Hozzátette, az emberek kezdenek rájönni, hogy a tárgykultúra és az építészeti örökség alapvető formavilágát meg kell őrizni. Vegyíteni akarják a régit az újjal, miközben egyre jobban nyitnak a természet felé a belső terekben: a teraszok kihasználásával, növényekkel, organikus formájú tárgyakkal és természetes matériákkal: hódít a rattan, a fatörzsből készült bútorok, a kavics formájú és hullámszélű tükrök.
Gondoljunk csak az Instagram nagy sztárjára, Ettore Sottsass 1970-es években tervezett Ultrafragola tükrére, aminek replikái elárasztották az internetet. A tükrök népszerűsége további szálakon is fűződik a bezártság által keltett trendekhez: önreflexió és tértágítás egyetlen kiegészítőben.
A természet felé nyitás sokaknál nem áll meg az enteriőrök újragondolásában, hanem konkrét lokációváltás is történik, ami később visszaköszön az új otthon berendezésében. „A változást mi leginkább a pandémia építészeti vonatkozásaiban látjuk. Az aktuálisan futó belsőépítészeti projektjeink olyan családi házak tervezése, ahol a tulajdonosok a városi bezártság alatt/után döntöttek úgy, hogy kertes házba, külvárosba költöznek. Azt érezzük, hogy a sokadik Covid-hullám validálja ezt a trendet” – mesélte a magyar Position Collective & Concept stúdió, akiknek az enteriőrjei beilleszkednek a fent taglalt középutas irányzatba: időtállóak és alapvetően minimalisták, de nem félnek színekkel és mintákkal bensőségesebbé tenni az atmoszférákat. Ez a vidék-idealizálás az úgynevezett cottagecore trendben is tetten érhető, ami alapvetően egy divatirányzatként indult a karantén ideje alatt, de az enteriőrtrendekben is megjelent.
Hazai szakértők közül Őrfi József építészt, az Égigérő Építész blog szerzőjét is megkérdeztük a témában. „Gyakorló tervezőként azt látom, hogy a mögöttünk lévő időszak nem hozott még áttörést, bár jelentkezik már a hatása. A szemléletváltás az újonnan megjelenő igényben mutatkozik meg, egyszerű, „pajta” stílusú, időtálló és szelíd szemléletű házakat kérnek tőlem. A számukra készített egyes tervváltozatok közül azonban még mindig inkább a régi reflexek alapján választanak, legyen szó méretről vagy technológiáról. Azt gondolom, hogy évek alatt jelentkezik majd szélesebb körben az igény a valóban szelíd, önmérsékletről tanúskodó házakra, ahogy egyre inkább szembesülünk azzal, hogy nincsen előttünk más járható út.” A szelíd építészet ily módon hasonlóan értelmezhető, mint az fenntarthatóságot és múltat szem előtt tartó, bensőséges minimalista felfogás.
Érdekes megemlíteni a Salvatori, olasz designstúdió Village Project című kollaborációsorozatát, melyben népszerű építészeket és designereket kértek fel arra, hogy tervezzenek absztrakt miniatűr házakat a cég természetes köveiből, amelyekkel a jövő otthonaira reflektálnak. „Friss szemmel néztünk körül otthonunkban, és azon gondolkodtunk, hogyan szeretnénk megváltoztatni. Rájöttünk, hogy az otthonunk egy menedék, és mint ilyennek, tükröznie kell, hogy kik vagyunk és hogyan élünk” – írja a Salvatori a projektről. Patricia Urquiola spanyol belsőépítész például a Kore névre keresztelt kollekciójában olyan görög szobrokhoz nyúlt inspirációként, amelyek fiatal nőket ábrázolnak a felnőttkor küszöbén. Petra és Alma, a falu két háztípusa a családi melegség és meghittség érzetét kelti.
John Pawson, a minimalista stílusról híres építész House of Stone megoldása pedig az Őrfi József által emlegetett pajta stílust idézi meg. Végletekig leegyszerűsített módon jeleníti meg az otthon legmélyebb formai asszociációját.
A Trendcurve nemzetközi trendkutatás is megosztotta velünk a véleményét e témában: „A világjárvány sok szempontból megerősítette a terméktervezés minimalista megközelítését. Ahol viszont trend van, ott mindig van ellentrend is. A fogyasztók egyre jobban érdeklődnek a részletek iránt, amelyek kifejezőbbé és optimistábbá teszik a berendezési tárgyakat. Virágzik egyfajta bohókás irányzat, de szofisztikáltabbá vált, mint korábban.”
Következtetésképpen levonható, hogy a tartalom nélküli, végletekig tökéletesített minimalista esztétika, ha nem is halott, de radikális változásokon megy keresztül: egyre élőbbé és tartalmasabbá kezd válni. Egy olyan személyesebb irány felé tart, amely nem fél visszacsatolni a tradíciókhoz, tudatosabban áll a tágabb környezet fenntarthatóságához, valamint a személyes környezet egyénre gyakorolt benyomásaihoz. A minimalista stílus így közelebb kerül a minimalizmus eredeti filozófiájához, miközben távolodik az eddig ismert szigorú esztétikai purtinságtól. Ez a tudatosság az eklektikus trendre ugyanúgy visszahat, ami az átgondoltság által visszafogottabbá válik. A cél egyre inkább az, hogy otthonunk kiegészítői ne csak egy szezon erejéig legyenek velünk, hanem tartalommal megtelve hosszú távon váljanak az életünk részévé. A sok más aspektusában polarizálódó világunkban, az enteriőrtrendek így harmonikusabbá is válhatnak, bensőségesebb minimalizmust és letisztultabb eklektikát eredményezve.
A felhasznált képek szabad asszociációk.
Kreativitás rendszerbe foglalva | A Vanguards és a siker receptje
Most láthatjuk először az iPhone 13 külsejét
