Nemcsak egy esemény, hanem egy kezdeményezés, amelyben képzőművészek, építészek és tervezők fognak össze, hogy új narratívát alkossanak Nógrád megye legészakibb településének, Ipolytarnóc falujának. A művészet nyelvén, a helyiekkel együttműködve új perspektívát nyitnak és új identitást teremtenek, ami a közösséget és a helyi értékeket táplálja. A Field of Sparks történetéről, annak filozófiájáról és jövőbeli terveiről a kezdeményezés művészeti vezetője, Fenyvesi Zsófi mesélt nekünk.
„Szabadság, művészet, építészet, természet és rock’n’roll” – Ipolytarnóc augusztus 21-28. között újra átalakul és leveti hétköznapjait. Legújabb minisorozatunkban hétről hétre a Field of Sparks kiemelt partnereivel és az esemény helyszínére tervezett munkáival tudtok megismerkedni. Első cikkünkben az alkotóhét részleteiről a kezdeményezés művészeti vezetőjét, Fenyvesi Zsófit kérdeztük.
Már harmadik éve, hogy megrendezitek a Field of Sparks, vagy másnéven Szikra Mező alkotóhetet. Hogyan kezdődött ez a történet?
A Szikra Mező szabadság, művészet, építészet, természet és rock’n’roll. Kísérlet, felfedezés, változás és változtatás, áramlás és analóg élmények – legalábbis számunkra. Az egész történet baráti összejövetelként kezdődött 2017-ben Ipolytarnócon, de a mostani forma 2019-ben bontakozott ki összművészeti kezdeményezésként. Ebben az évben rendeztük meg az első alkotóhetet, a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával, akik bizalmát idén harmadszorra sikerült elnyernünk pályázatunkkal. Az esemény nemzetközi, hiszen a helyieken kívül szlovák és magyar alkotókat vonunk be, tavaly pedig ghánai diákok is részt vettek azon, nagy örömünkre. Az alkotóhét tulajdonképpen a szabad kísérletezés terepe a művészek számára, a helyieknek pedig izgalmas események és kapcsolódási lehetőségek sora, amelyekkel átírhatják történeteiket, a látogatóknak pedig egy meglepetésekkel teli hely, ahol felfedezhetik a környező természetbe illesztett alkotásokat.
Összességében a Szikra Mező látszólag nehezen kapcsolódó dolgok ünnepe: nagyváros és kis falu, idős és fiatal, roma és nem roma, tervezett és organikus, ember alkotta és természetes. A kezdeményezés művészeti vezetése mellett alkotóként is szívesen beszállok annak bármelyik részébe. A semmiből valami teremtésének művészete az egész Szikra Mező – én ezt szeretem benne.
Az esemény helyszíne minden évben Ipolytarnóc. Miért ez a település ad otthont az alkotóhétnek?
Ipolytarnóc egy Nógrád megyei kis falu, ami sok más magyar faluhoz hasonlóan különféle nehézségekkel küzd. Ezek egyike egyfajta szellemi vákuum, ami a környékre jellemző.
Kevesen ismerik az országnak ezt a szegletét, ezért mi azt a célt tűztük ki, hogy Ipolytarnóc felkerüljön Európa művészeti és kulturális térképére. Nógrád megyében 2017 óta lehet felsőoktatási intézményben tanulni, így reméljük, hogy például ezáltal és a hozzánk hasonló kezdeményezések által a fiatalok inspirációhoz, tudáshoz és ismeretségekhez jutnak, ami új perspektívát adhat.
Egyesületünk egyik alapító tagját, Kiss Pétert családi szálak fűzik a faluhoz, a Szikra Mező Art Park így valósulhatott meg az ország egyik legszebb naplementéjét kínáló mezőjén. A falu négy kilométerre van a szlovák határtól, ami megkönnyíti a szlovák résztvevők és alkotók bevonását. Engem először az egyik motoros túrámon sodort erre a szél egy házibulira, ekkor kezdtünk el azon gondolkodni, hogy mire is inspirál minket ez a hely, milyen irányba indulhatnánk, mi is lehet az én szerepem. Kezdetek óta lenyűgöz a falu csendje, rezgése, „Huckleberry Finn”-hangulata, az itt lakók kedvessége, tisztasága és barátsága. Azt gondolom, hogy a művészet igazából nem egy dolog, amit csinálunk, hanem egy hely, ahová elmegyünk magunkban – persze ehhez fizikai terekre is szükség van. Ipolytarnócon minden adott ehhez, és ezt minden alkotónk hasonlóan gondolja, aki töltött már itt időt.
„A körkörös mentalitás az egyetlen út a fejlődéshez” – olvashatjuk legutóbbi kiadványotokban. Milyen filozófiát takar pontosan ez a gondolat?
Nagyon fontosnak tartom az egymásra hatást. A Szikra Mező kezdeményezésben ember és természet esszenciális kapcsolatát keressük a művészet eszközein keresztül, ami csak úgy lehetséges, hogy végiggondoljuk minden egyes tettünk fizikai és lelki oda-vissza hatásait. Alapvető, hogy minden döntésünkben radikálisan környezettudatosak vagyunk, és erre biztatunk Ipolytarnóc lakóitól kezdve az alkotókon át a látogatókig mindenkit. A résztvevő művészek már első beszélgetéseink során megkapják a feladatkiírást, amiből részletesen kiderül, hogy milyen értékeket képvisel és mire törekszik a Szikra Mező. Idén ez a leírás tartalmazta például a következő címszavakat: kortárs antropológia, gyümölcsöző jövő, vad elképzelések, a funkcionalitás esztétikája, dekorativitás, érthetőség és érzékenyítés. Az alkotóhét előtt egy hónappal befejeződik a tervezés, a helyszínen pedig már csak a megvalósítás zajlik Ipolytarnóc lakosainak bevonásával. A hét végén, pénteken és szombaton megünnepeljük az együtt töltött időt: a Kult péntek idén egy mini filmfesztivál és tánc lesz a Kiss Majorban, a Szabad Szombaton pedig Kale Lulugyi lép fel a falu közepén, a Kaleidoscopium nevű alkotás tövében. Erre a két házibulira várjuk az utazókat, táncolni vágyókat, művészetre és falusi életre éhezőket!
Ahogy említetted, minden évben más magyar és szlovák tervezőkkel és építészekkel dolgoztok együtt az installációk elkészítésében. Pontosan kik vesznek még részt állandó csapattagként a Field of Sparks szervezésében?
Minden évben már a pályázatírás során eldöntjük, hogy kik azok a művészek, egyetemek, akikkel szeretnénk együtt dolgozni. Állandó csapatunk egyelőre kicsi és leginkább az egyesületünk tagjaiból áll: Kiss Péter a helyi ügyeket intézi, Szabó Péter Róbert az építészeti, szakmai kérdésekben dönt, Fenyvesi Anikó az egyesület irányítását és gazdasági feladatait látja el, Majorosi Zsófi pedig idén a grafikai vonal csapatkapitánya.
Én elég sok kreatív és szervezési feladatot látok el: a művészeti vezetés, aminek az én munkámat hívjuk, itt azt is jelenti, hogy évek óta azon gondolkodom, miért és hogyan érdemes egy ilyen projektet csinálni, kinek és miért jó és fontos, hogy ez létezik. Egy víziót próbálok életre hívni, először a leírt szavak, aztán a tettek szintjén, amiben annyira erősen hiszek, hogy végül valahogy megvalósul. Évről évre nagyobbak a tervek és az álmok, lassan tisztán látjuk, hogy egy ilyen kezdeményezés mivé nőheti ki magát, ha jól csináljuk.
Mi a tapasztalatotok, a helyiek hogyan viszonyulnak az elkészült installációkhoz, mennyire érzik azokat magukénak?
Amikor először megjelent egy kicsi, deszkába karcolt szív az egyik installáció legszebb, kiülős pontján, már azt gondoltam, megérte. A Szikra Mező új helyeket teremt, ahol egyszerűen jó lenni. Ezt pedig a helyiek is egyre inkább érzik, gyakran küldenek fotókat arról, hogy ott voltak, megnézték, időt töltöttek ott. Ez már nagy elismerés nekünk. Minden alkotás tervezési fázisa előtt megfogalmaztuk, hogy a könnyedség, játék, meghívás legyenek a kulcsszavai az építményeknek, és úgy látjuk, ez eddig sikerült is. Célunk, hogy az installációk egy parkká álljanak össze, ami egy látogatható látványosság, ráadásul a helyieknek hosszabb távon előnyöket és munkát jelenthet.
Számodra miért fontos ez a kezdeményezés?
Számomra a Szikra Mező egyesít rengeteg olyan dolgot, amit fontosnak és értékesnek tartok. Egyszerre szól kísérleti építészetről, absztrakt művészetről, költészetről, valamint emberekről, élethelyzetekről is. Mindig nagy figyelmet fordítottam arra, hogy az egész projekt az összetartás irányába húzzon, ítélkezéstől teljesen mentes legyen. Egy nógrádi kis faluban dolgozunk úgy a helyiekkel, hogy azt szeretnénk, mindenki tudja és érezze, ad valamit a másiknak.
„A művészet megváltoztat mindent” – ez a Szikra Mező hitvallása. A művészet inspirál, kiszakít, felemel, a flow állapotába hoz, összeköt, és szerintem identitást is teremt. Szükség van-e rá egy sok szempontból reményvesztett kisfaluban? Igen, mert vertikális életszemléletet tanít, vagyis azt, hogy az élet nehézségei miatt generációról generációra halmozódó, horizontális, egymásra rakódó mintázatok súlya alatt nem az összeroppanás és a nihil az egyetlen lehetőség. Lehet felfelé gondolkodni egyéni és közösségi szinten is, ehhez pedig a tanulás legjobb útja a jó példa.
Melyek a jövőbeli célkitűzéseitek: milyen irányba szeretnétek az eseményt fejleszteni?
Egyrészt szeretnénk a Field of Sparksra mint brandre gondolni, vagyis Ipolytarnóctól akár távol, bárhol szívesen vállalunk művészeti megbízásokat. Másrészt idén kristályosodott ki bennünk a gondolat, miszerint szeretnénk létrehozni Közép-Kelet Európa legmenőbb művészeti szabadegyetemét Ipolytarnócon, a Szikra Mező Art Park megépítése mellett. Így a projekt egy eseményből még inkább egy hellyé válna, ami a falu hasznára lenne. Ehhez elsősorban infrastruktúrát kell fejlesztenünk, amihez a terveink már készen állnak, a lelkesedésünk megvan, de ez egy igen összetett cél. Nagyon remélem, hogy sikerrel járunk.
A legegyedibb tetoválók Kelet-Európából | TOP 5
A természet különleges formái inspirálta ékszerek
