Mai cikkünkben a süllyesztett nappalik vissza-visszatérő trendjét mutatjuk be. Válogatásunkban egy klasszikus és négy egészen új példáját hoztuk el nektek!
A huszadik század közepén hatalmas népszerűségnek örvendtek a nappalik padlójába süllyesztett „conversation pit”-ek, ami akkoriban a sikk legmagasabb iskoláját jelentette. Bár egy jó ideig a belsőépítészet ékköveinek számítottak, elég hamar hátrányuk is megmutatkozott. 1963-ban a New York Timesban is megjelent egy cikk „Fall of the Pit”, azaz – nagyon nyers fordításban – „A gödör bukása” címmel, amiben felsorolják ennek a megoldásnak számos hátulütőjét. Például, hogy a koktélpartik közepette a hölgyek hajlamosak lehetnek beleesni a gödörbe, nem is beszélve arról a kellemetlenségről, hogy még a szoknyájuk alá is beláthatnak a szemfülesebbek. Ennek ellenére valódi aranykorát a hetvenes években élte ez az építészeti megoldás.
Bár jó időre háttérbe szorultak, az elmúlt években ismét egyre többen szeretnék ezeket a süllyesztett részleteket viszontlátni otthonukban, főleg a pandémia óta, mikor a társadalmunk atomizálódása az átlagosnál kiugróbbá vált. A romantikájukat valószínűleg az adja, hogy egy boldogabbnak vélt korszak relikviáiként tartjuk számon őket, mikor a közösségi élet és a nappalik még nem képernyő köré szerveződtek, hanem közvetlen emberi érintkezést tettek lehetővé.
Az első ilyen társalgót Bruce Goff amerikai építésznek tulajdonítják, aki 1927-ben egy Oklahomai házba tervezett be egyet. A szakértők többnyire megegyeznek abban, hogy a trend elterjedéséért mégis Eero Saarinen építész felelős, aki a Miller Otthont is tervezte.
A Miller Otthon, Colombus (USA)
Amerika egyik legfontosabb modernista házaként tartják számon, illetve benne található az a „conversation pit”, ami vélhetően felfuttatta ezt a trendet. 1952-ben épült Irwin Miller gyáriparos számára, aki egyben a modern építészet mecénása is volt. A házat a finn születésű Eero Saarinen tervezte, a marokkói drapériákért pedig Alexander Girard tervező volt felelős.
Pam és Paul Otthona, Cupertino (USA)
A Craig Steely Építész Stúdió által tervezett kétemeletes, minimalista ház a Szilícium-völgy egyik domboldalában terül el, ahonnan pazar kilátás nyílik az erdőre a hatalmas ablakokon keresztül. A házban található süllyesztett pihenő szépen példázza miként lehet ebből a formátumból valami lazább koncepciót kihozni. Ahelyett, hogy ülőgarnitúrával vagy kávézó asztallal töltötték volna ki a mélyedést, egy nagy „fetrengőt” csináltak belőle.
A Mirror Point Cottage, Annapolis (Kanada)
A nyaraló létrehozásához egy korábbi „halkamrát” alakítottak át a tervezők, Brian MacKay-Lyons és Talbot Sweetapple. Ez a példa két okból is különleges. Egyrészt a süllyesztett elem kültéren található, másrészt nem pusztán egy ülőhelyről van szó, hanem egy komplett nyári konyhát helyeztek el benne. És mi hozhatná még közelebb egymáshoz az embereket, mint az evés?
A Towers Road Ház, Melbourne (Ausztrália)
A Wood Marsh ausztrál építészeti iroda olyan házat szeretett volna tervezni, amely leginkább egy szobornak tűnik, csak éppen lakni is lehet benne. Válogatásunkba a süllyesztett nappali közepén található kandalló miatt kerülhetett be, ami egyébként gyakran visszatérő eleme a „conversation pit”-eknek.
A Wriff Rezidencia, St. John's (Kanada)
Az utolsó példánk azt szemlélteti, hogy nem törvényszerű az sem, miszerint a süllyesztett résznek a helyiség közepén kell elhelyezkednie. A Guggenheim Studió által létrehozott családi házból ráadásul pompás látvány nyílik a szemközti folyóra.
Fotók: Balthazar Korab, Darren Bradley, Rafael Gamo, Peter Bennetts, Rafael Gamo
Craig Steely Építészstúdió | Web | Instagram
MacKay-Lyons Sweetapple Építészstúdió | Web | Facebook | Instagram
Wood Marsh | Web | Faccebook | Instagram
Guggenheim Studio | Web | Faccebook | Instagram
Forrás: archdaily, content.time, griefbacon, mcmdaily, dezeen, architectmagazine, dezeen2, guggenheimstudio
„Küldetésünk, hogy az emberek jobban megértsék egymást” | Kvalitný Slang
A valóság képei és a fantázia alkotásai | Régiós kiállításkörkép: 2023 tavasz
