Az otthon több egy helynél, ahol időnk bizonyos százalékát töltjük. Nemcsak a ház vagy a lakás kialakítása, enteriőrje számít, hanem az is, mi veszi körbe – milyen környéken van, mennyire zöld a fű, milyenek a szomszédok. Ideális esetben ugyanis már a sarkon bekanyarodva otthon érezzük magunkat, különösen, ha ismerős arcok mosolyognak ránk, és megcsap minket a kenyér vagy a grill illata. Jó így hazatérni – ismerd meg a zuglói breadpitet és megérted, miről beszélek!
Régóta mondom, hogy nem minden a belváros. Izgalmas látni, ahogy a külkerületek, az agglomeráció is benépesedik, ahogy designstúdiók, specialty kávézók vagy remek bisztrók vetik meg a lábukat, és lopják be magukat a helyiek szívébe. Legyen szó a Pilis páratlan panorámával rendelkező utcáiról, Szentendre eldugott kis zugairól vagy Wekerletelep barátságos miliőjéről, egyre több a jó sztori. Nem véletlen, hiszen a kiköltözők igénylik, hogy a közelben is legyenek magas minőségű helyek, és ne kelljen például egy rendes kenyérért egy belvárosi pékségbe menni.
Zugló érdekes környék. Pont annyira tartozik a város szívéhez, mint amennyire már külkerület. Az ember gyorsan megkedveli a rengeteg zöldet, a vidékies nyugalmat, illetve azt, hogy viszonylag gyorsan el lehet jutni bárhová. Gasztronómiai szempontból az elmúlt években indult fejlődésnek – itteni lakosként hasonló gondolat járt egy testvérpár fejében is. Ónodi Szabó Mátyás és Attila egy nehéz családi időszak zárásaként döntött úgy, hogy vállalkozni kezd. A kovászos kenyér szeretete mindig is a részük volt (miközben reklámszakmában tevékenykedtek és pályázatírással foglalkoztak), ezért egyikük ki is tanulta a pék szakmát, még azelőtt, hogy divatba jött volna. A hobbi gyorsan komolyodott, amihez épp kapóra jött egy kiadó ingatlan a Szugló utcában, amit séta közben fedeztek fel. Megfogta őket az épület és az ötlet csírázásnak indult: nem vágytak nagyra, csak egy otthonos hangulatú pékséget szerettek volna. Ezen a környéken ugyanis, dacára annak, hogy folyamatosan építik az új lakóparktömböket, még váratott magára. A fiúk a kezükbe vették az ügyet, így a felújítás és az átalakítás után 2021-ben megnyitott a breadpit.
A név szójáték: utal a kenyérre és arra a színvonalra, amit célul tűztek ki maguk elé. Az épületet és a logót könnyű kiszűrni a fák árnyékában, bár nekem is kellett egy kis idő, hogy rájöjjek, a logón egy rivaldafényben sütkérező vekni van. Az üzletbe felmehetünk a lépcsőn, de a terasz felől is, a pékség mögött ugyanis egy csodás kert található. Egyszerre humoros és komoly az ügy, az ember érzi, hogy itt tényleg minden élvezettel készült. Lority Anna Katalin faliszőttese, az ablakban lévő pult, a sokszögű mosdó – ez az a hely, ahová pékáruért jön, de a hangulat miatt marad az ember. Belépve ismerős arcok köszöntenek, például a pultban gyakran felbukkanó, törzsvendégből lett üzletvezető, Basa Vera, aki kívülről fújja, melyik vendégnek mi a kedvence, mikor szokott jönni, milyen kávét fogyaszt. Ez a személyesség az, ami igazán fontossá teszi a breadpit létét, mert egyértelműen közösségépítő ereje van.
Na jó, azért nem érdemes elmenni szó nélkül a termékek mellett sem – említhetnénk a mindig más „nap kenyerét” (pl. cheddar-jalapeno és diós-áfonyás), vagy a közönségkedvenc pisztáciás és kakaós csigákat. Ahogy bővült a csapat, úgy nőtt a finomságok kínálata: először izgalmas szendvicsek népesítették be a hűtőt, de most már szezonális cruffin, édes és sós croissant, vagy akár gyümölcsös, esetleg kecskesajtos rombusz is kérhető. A sütipult is igen színes, citromos-mákos kenyér, mentes brownie kelleti magát, és akkor még nem beszéltünk a gyümölcsöktől szaftos pitékről vagy a quiche-költeményekről. A családias viszonynak az is része, hogy folyamatosan figyelnek a visszajelzésekre, így lett napi leves, deli polc, meg persze remek kávé a Casino Moccától. És így telt meg a kert is élettel, ugyanis a sok asztal, szék, a madárcsicsergés és a fák hűsítő árnyéka szinte követelte, hogy itt is történjen valami.
Pár kísérleti alkalom után felizzott a grill, és taco, quesadilla, sült kolbász került a parázsra. Van, hogy pinpongbajnokságot szerveznek, máskor élőzenével szórakoztatják a nagyérdeműt, de szerintem, ha éppen az jutna eszükbe, hogy kürtőskalácsot süssenek a nyílt tűzön, annak se lenne akadálya. Sok az ötlet és sok a lehetőség, még úgy is, hogy azért az emberhiánnyal, inflációval, mint mindenki, ők is küzdenek. De ott próbálnak hozzátenni a közösség életéhez, ahol tudnak: a hosszú nyitvatartás például újabb indok, hogy errefelé kanyarodjunk. Az emberek pedig jönnek, ha kell, a város másik feléről, hogy letegyenek egy hosszú hetet, napot, kisimítva ráncaikat. Mindig van valami esemény, valami történés, ami még nincs, majd lesz – mivel együtt dolgoznak egy külsős kreatív séffel, tematikus borvacsorák is formálódnak.
Egyszóval, ha úgy érzed, szükséged van valakire vagy valamire, ami megmenti a napot, akkor mozi helyett itt a helyed – ki tudja, talán olyan csavart ad a Te történetednek is, ami új utakra indít!