Magyarországon évente több tonna gyapjú vész kárba a bárányok nyírása során: a Wool project célja, hogy alternatívát mutasson ennek az értékes alapanyagnak a felhasználására. A hulladékgyapjú és bioműanyag keverékéből létrehozott kísérleti textil különlegessége, hogy újrahasznosítható és komposztálási körülmények között három-négy hónap alatt lebomlik. A projekt legutóbb a prágai Designblok diplomaszelekcióján is bemutatkozott. A részletekről Szabolcs Erzsébet textiltervezőt kérdeztük.
Erzsébet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textiltervezés szakán végezte tanulmányait, elmondása szerint már tizenéves kora óta körvonalazódott benne, hogy a design területén szeretne továbbtanulni. Ekkor még a bőrkiegészítők tervezésében látta a fantáziát, de egyetemi évei alatt szövött anyag tervezésre szakosodott. Az alapképzés után a budapesti Határtalan Design kiállítás alkalmával Jacquard technológiára is lehetősége nyílt textilt tervezni: a kéziszőttesek ekkor egy teljesen új perspektívát mutattak neki, hiszen ez a technika összetettebb mintatervek elkészítését is lehetővé tette.
Mint kiemelte, a textiltervezés területén az esztétikumon túl az érdekli a legjobban, hogy az anyaghasználat és a technológia is illeszkedjen a textil funkciójához. „Az alapképzés során fontos volt számomra, hogy alapos tudást szerezzek a szövési technológiák és az anyagismeret terén. Nagyon izgalmasnak találtam, hogy minden feladatra egy-egy új technológia vagy új szövőszék felhasználásával tudtam válaszolni, ami nagy hatással volt a tervezés egész folyamatára. A kísérleti textilek később, a mesterképzés során váltak érdekessé számomra, így jutottam el végül a textiltervezés peremvidékén elhelyezkedő bioműanyagokkal való kísérletezéshez” – mondta el.
A gyapjú mint alapanyag a tallini Észt Művészeti Akadémián töltött szemeszter alatt kezdte el foglalkoztatni. „Nagy hatással volt rám többek között Katrin Kabun textiltervező gyapjú melletti elhivatottsága és szakmai tudása. Egy általa tartott kurzus kapcsán a Raasiku fonalgyár gyapjúhulladékának felhasználásával kezdtem el foglalkozni. A gyárból származó anyag gépolajjal és porral szennyezett volt, így első körben azzal kísérleteztem, hogy elfedhető-e a szennyeződés, ha a gyapjút bioműanyaggal ötvözve egy új matériát hozok létre. A kísérlet részben sikeresnek bizonyult, ezért úgy döntöttem, hogy érdemes ezt az anyagfejlesztési folyamatot továbbvinni. A kurzus során végül egy olyan táskát terveztem, melynek minden része – beleértve a záródását is – a kísérleti alapanyagból készült” – jegyezte meg.
Ezekkel a tapasztalatokkal a háta mögött, lassan kezdett benne körvonalazódni diplomaprojektje, a Wool project ötlete is: tallinni anyagkísérletei után a textiltervezőt az is érdekelte, mi történik Magyarországon a kitermelt gyapjúval.
„Hamar világossá vált számomra, hogy gyapjúfeldolgozó ipar hiányában évente több tonna gyapjú vész kárba hazánkban: mindazt, ami az éves birkanyírás során keletkezik, általában elássák vagy elégetik. Ebben az egyik kivétel a Balástyai farm, ahol annak reményében, hogy valaki majd felhasználja, hatalmas zsákokban gyűjtik össze feldolgozatlanul. Diplomamunkám fő célja az volt, hogy alternatívát mutassak arra, miként lehet ezt a sokrétű alapanyagot ipari háttér nélkül felhasználni” – jegyezte meg.
Így Erzsébet újra belemerült az alapanyagfejlesztésbe, aminek első lépése a gyapjú megtisztításával kezdődött. A tervező elmondása szerint ez jelentette az egyik legnagyobb kihívást is egyben. Az ürülékkel, földdel és növényi részekkel teli gyapjú megtisztítását végül hosszas kutatás után egy speciális fermentációs eljárás segítségével sikerült megoldania. „Ennek a folyamatnak az előnye, hogy kevesebb vizet és kémiai vegyszert igényel, mint az ipari eljárások” – tette hozzá Erzsébet. A tisztítást követő lépést egy a zselatin alapú biopolimer és a gyapjú keverékéből létrehozott kompozit anyag kikísérletezése jelentette. „Azért választottam a zselatint más növényi biopolimerekkel szemben, mert mind a gyapjú, mind a zselatin a húsipar mellékterméke, így lokálisan elérhető alapanyagokkal tudtam dolgozni” – magyarázta.
Végül, hogy kellő keménységű és struktúrára préselt alapanyagot állítson elő, a tervező speciális présszerszámokat is tervezett – ezek segítségével egy 20-25 milliméteres vastagságú és hullámkartonhoz hasonló szerkezetű anyagot kapott. Mint Erzsébet elárulta, az is többszöri kísérletet igényelt, hogy milyen anyagból érdemes ezeket a présszerszámokat létrehozni. Az anyagfejlesztés során továbbá a tervező a növényi festést is kipróbálta, de végül úgy döntött, hogy szeretné megőrizni a gyapjú természetes színeit.
Az így elkészült alapanyag tulajdonságainak szemléltetéseképpen Erzsébet több típusú tárgy létrehozásán is gondolkodott: többek között a térelválasztó rendszerek, csomagolás vagy különböző gyerekjátékok, majd végül a kivitelezhetőséget is figyelembe véve egy kis méretű tároló tárgycsoport mellett döntött, amit elsősorban irodai használatra képzel el. Erzsébet azt is elárulta, hogy ezt a különleges anyagot más területekről érkező szakemberek bevonásával szeretné majd továbbfejleszteni, valamint szívesen dolgozna tovább a kompozit anyag vízhatlanságán is.
Szabolcs Erzsébet | Instagram
Hamarosan kezdődik a Baltikum legnagyobb biztonságpolitikai konferenciája
Hova fektessek be válság idején?
