Csábító nőalakok, titokzatos tájak, növényi ornamentikák, stilizált városképek, geometrikus formák. Nem is olyan régen még művészi kivitelezés és kifinomult elegancia jellemezte a dohányáruk csomagolását. Elsősorban a magyar dohányipar termékeit gyűjti össze és mutatja be a virtuális Dohánymúzeum, amely alapítóját és működtetőjét, Hornyák Balázst kérdeztük a kollekciójáról, a kedvenceiről és a dohányáruk designjáról.
Hogyan kezdted el a gyűjtést, hogyan indult el a dohánymúzeumod?
A hobbi üres cigarettásdobozok gyűjtésével kezdődött, de ezekből rövid idő alatt elég sokat sikerült összeszedni, így már nem volt olyan érdekes. A múlt iránti általános vonzalmam arra sarkallt, hogy kinyomozzam, vajon szüleink idejében milyen cigaretták lehettek. Bolhapiacokról, régiségboltokból gyarapodott a gyűjtemény, de így sem volt könnyű, hiszen a cigaretta nem műtárgy, festmény vagy porcelán, ami azért készül, hogy gyűjtsék és féltve őrizzék, hanem egy használati tárgy, ami célja végeztével megsemmisül. Pont ez teszi érdekessé ezt a területet. Mennyi esély van arra, hogy egy cigaretta ne fogyjon el, és megmaradjon évtizedeken keresztül, háborúkat is átvészelve?
Nem sok, de mint kiderült, mégis lehetséges. Molyok ellen bunda zsebeibe dugdosva, fiók mögé leesve megmenekülhet egy-egy csomag, sőt olykor teljes gyűjtemények is előkerülnek a múltból. Egy 1918-ban, Kolozsvárott gyártott Magyar pipadohány egy ház bontásánál került elő, az ács véletlenül az egyik gerendán felejtette, így bedeszkázták. Ott várt kilencven éven keresztül. Ilyen és ehhez hasonló történetek, illetve számtalan további érdekesség rejlik a dohány magyarországi történetében. Az 1998 óta tartó gyűjtőmunka után 2010-ben éreztem úgy, hogy másokkal is meg kellene osztani azokat a kincseket, amelyekre ráakadtam. Így jött létre a virtuális múzeum.
Hogyan tükröződnek a dohánytermékek designjaiban a különböző társadalmi, esztétikai változások?
A bizonyos korokra jellemző stílusjegyek alapján viszonylag könnyű beazonosítani egy-egy viseletet vagy tárgyat. Az ipari formatervezésnek köszönhetően az elmúlt száz évünk történelme a művészeti irányzatokkal együtt a dohánytermékeink csomagolásain, elnevezésein is visszaköszön. A századfordulón a szecesszió hódított: növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek, minden lekerekített és gömbölyded. Az 1920-as években új stílusirányzat kezdett kibontakozni: az art deco, ami a szecesszióhoz vezethető vissza, de magába olvasztotta az avantgárd irányzatok egy-egy jellegzetes elemét is, így egyenes vonalak, geometriai tervezés jellemzi. A háború után elszomorító változás történt, a korábbi elegáns, aprólékos ízlés helyére begyűrűzött a szánalmas egyszerűség. Az 1960-as évektől pedig a szocreál stílusjegyek tömkelege – íves formák, geometriai ábrák, kézírásra hasonlító betűtípus – következett.
Egy időben erőteljesen jelen volt az egyiptomi tematika (pl. Fáraó, Memphis nevű cigaretták). Ennek mi az oka?
Egyiptom alapvetően nem alkalmas dohánytermelésre. Mivel az ottani dohány nagyon rossz minőségű volt, betiltották a termelését. Ellenben az éghajlat nagyon jót tesz a dohány szárításakor és feldolgozásakor, a munkaerő pedig olcsó volt, így a századforduló előtt rengeteg cigarettagyár létesült ott. Az angol katonáknak köszönhetően kiváló termékeik eljutottak Angliába, majd rövid időn belül világhírűek lettek. Ezt a hírnevet lovagolta meg a magyar dohányjövedék is, amikor ilyen elnevezéseket adott a termékeinek. Másrészt, mivel a századfordulón izgatta az emberek gondolatait Egyiptom, az ott zajló ásatások, felfedezések, a „mesés Kelet”, szerintem ez amolyan reklámfogás is volt – ilyen nevekkel könnyebben lehetett eladni a termékeket, eleve valami különös titkot vártak tőle az emberek.
Melyik a kedvenc darabod vagy korszakod?
Kedvenc darab több is van, kedvenc korszak a második világháború előtti időszak. Ekkor a dohánytermékek csomagolásai akár műremeknek is beillettek, neves grafikusok, művészek tervezték őket a legnagyobb aprólékossággal. Az is elképesztő számomra, hogy az akkori technikával milyen nyomdai minőséget értek el, és a dobozok színvonala is kifogástalan. Nincsenek rosszul illesztett, csálén összeragasztott dobozok, félrenyomtatott grafikák, a cigarettaszálak is dúsan díszítettek, aranyozottak. Kedvenc darab a kék Darling és egy cigaretta mintagyűjtemény. A későbbi időkből a Balaton és a Mentha. Az eszméje miatt a legtávolabb áll tőlem, azonban mégis meg kell említeni mint fontos kuriózumot, egy horogkeresztes cigarettát, amelyikből eddig még nem láttam másikat, külföldi gyűjtőknél sem. Különös, hogy megmaradt, hiszen a háború alatt a cigaretta valutának számított.
Még mostanában is bővül a gyűjteményed? Melyik a legutóbbi különös szerzeményed?
Mivel a saját gyűjteményem már közel 2600 darabot számlál, sajnos egyre nehezebb olyat találnom, ami még hiányzik, azonban természetesen nem lehetetlen. Nagyon sok márkát ismerek más gyűjtőktől, külföldi oldalakról, amelyek nekem nincsenek meg. Ennek ellenére sokszor olyan is felbukkan, amiről sosem hallottam vagy amit sosem láttam. Minden megismert darabról vezetek egy listát, az eddigiek alapján körülbelül 8000 eltérő grafikájú, különféle csomagolású vagy eltérő kiszerelésű Magyarországon gyártott vagy forgalmazott dohánytermékről tudok. Ebben a számban nincsenek benne az 1970-es évektől megjelenő külföldi import termékek (Dunhill, Peter Stuyvesant, St. Moritz stb.), sem a privatizált magyar dohánygyárak által, a rendszerváltás után gyártott nemzetközi márkák ezernyi változata (Marlboro, Multifilter, Pall Mall stb). Ezekből nagyon sok van, és a gyűjtés így is végeláthatatlan – anyagilag és tárolóhely szempontjából is. Valamilyen korlátot kellett szabni. A legutóbbi érdekes darabok nem annyira régiek, de már idegesítő volt a hiányuk, mert többször láttam felbukkanni aukciókon, ám vagy lemaradtam róluk vagy irreálisan drágák voltak. Most végre hozzám került kétféle Bányász cigaretta az 1950-es évek elejéről. Háború előttieknek jobban örülnék, de azok nagyon ritkák. Érdekes módon, ha fel is bukkan valami, általában ugyanazok a fajták.
Ma a lehető legelrettentőbb csomagolásokban lehet dohányt kapni (legalábbis a mi kultúrkörünkben). Szerinted lesz még valaha szép designja a dohányárunak?
Személy szerint nagyon idegesít és borzasztó álszentnek tartom az egyencsomagolást. Egyrészt szerintem ez ellenkezik minden versenyszabállyal, másrészt nem gondolom, hogy sok haszna lenne. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy ha az ember naponta tucatszor látja a szétrohadt tüdőket és hullákat, akkor az tudat alatt ott motoszkál a fejében – és mivel leszokni nem tud, vagy nem akar, csak a bűntudatot fokozza, vagy akár magát a betegséget is előidézheti. Nem tartom valószínűnek, hogy kevesebb rákos beteg van az egyencsomagolásos országokban, vagy több ott, ahol szép cigisdobozok vannak. Minden dohányos tudja, hogy ez káros szokás. Nem látok esélyt arra, hogy Európában ez a helyzet javulna, sőt azt gondolom, hogy még sokkal rosszabb lesz.
Ezeket a kelet-európai filmeket mindenképp nézd meg! | TOP 5
Egy misszió új íze – ZIRP
