Egyre nyilvánvalóbb, hogy ahhoz, hogy hosszú távon megoldhassuk az élelmiszer-ellátás égető kérdéseit, szükséges túllépni azokon a berögzött alapanyagokon és ételeken, amikhez hozzászoktunk és amiket megszokásból választunk. Ez elsősorban a nyugati országok problémája, aminek következménye globálisan érint mindannyiunkat – a megoldás viszont talán épp itt van a szemünk előtt. A ZIRP egy bátor misszióval talán éppen ebben mutat utat.
Hétről hétre bukkannak fel újabbnál újabb élelmiszeripari tendenciák. Talán két fő irányt határozhatunk meg – az egyik a szigorúan technológiai, ahol különféle eszközökkel próbálják befolyásolni vagy átalakítani a meglévő alapanyagokat akár már a magtól, például mesterséges szerek hozzáadásával. A cél lehet a terméshozam növelése vagy a tápérték gazdagítása, ez azonban sok kérdést felvet – bár egyre több szója termesztésére vagyunk például képesek, a génmódosítással sérülhetnek azok a tulajdonságok, amelyek egyébként vonzóvá tennék számunkra. A másik irány sokak szemében természetesebb, amolyan "vissza a gyökerekhez” – ősgabonák, például a cirok, alakor, tönke, valamint táj jellegű zöldségfélék termesztése (amit Magyarországon az ÖMKI, azaz Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet végez), permakultúrás kertek elterjedése, fenntartható növénynemesítés, biogazdálkodás. Ezek nem csak hangzatos marketing-kifejezések, hanem nagyon komoly szaktudás és kutatómunka van mögöttük, aminek az a célja, hogy környezetbarát, skálázható és embert/emberiséget támogató megoldásokat kínáljon.
Mindez gyakran olyan diskurzushoz is vezet, ami leszivárog a hétköznapokba, a fogyasztók szintjére. Az egyik nagy vita például a felelős húsfogyasztás kontra veganizmus/teljes értékű növényi étrend. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, az igazság azonban sokszor a középútban keresendő. Valami ilyesmi járhatott a fejében Thomas Bibaritsch-nak és Christoph Thomannak, amikor több mint 10 éve elkezdtek foglalkozni az ehető rovarok témájával Közép-Európában. Tom környezetmenedzsmentet tanult és fenntarthatósági, bioforrás-alapú projektekkel foglalkozott Bécsben. Ezen belük nagyon érdekelte az élelmezés, és az alternatív protein-források, ezért jobban belevetette magát a témába.
De miért pont rovarok? Ha túllépünk a komfortzónánk határain és kitekintünk, rájövünk, hogy gyakorlatilag évezredek óta fogyasztjuk őket az egész világon. Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában vagy Ázsiában egyáltalán nem szokatlan, hogy ropogósra sült sáska vagy éppen lárva kerüljön a tányérra (entomofágia a tisztes neve), de színezőanyagként, adalékként a globális élelmiszeripar is használja. A közel 1900 emberi fogyasztásra alkalmas fajtát az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) egészséges táplálékforrásnak tartja, hiszen magas zsír-, fehérje-, vitamin-, rost- és ásványianyag-tartalommal rendelkeznek és például többen az összes esszenciális aminosav megtalálható. Alacsony a kalóriatartalmuk, kiemelkedően sok bennük a B12-vitamin. Ráadásul ezek termesztése kisebb ökológiai lábnyommal jár (sokkal kevesebb vízre vagy takarmányra, agrikulturális területre van szükség), mint például a szarvasmarha-tenyésztés, ami nagy szén-dioxid-kibocsájtást eredményez. Emellett szinte 100%-ban ehetők, így sok bennük a potenciál.
Christoph és Tom erre a globális perspektívára kitekintve hozta létre a ZIRP-et, amivel 2017-ben piacra is léptek nyilvánosan. Ahelyett azonban, hogy megmaradtak volna a rovarfehérjénél vagy lisztnél és „elrejtették” volna más márkák termékeiben, bátran előre álltak és elkezdték a széles portfólió kialakítását. Snackként fogyasztható egész rovarokkal indultak, de a paletta ma már igen széles. Kapható továbbra is lisztkukac vagy tücsök különböző ízekben, de liszt-mixeket (pl. brownie vagy falafel), sőt, Zuper Burger néven burger-pogácsát is megálmodtak, 38%-os lisztkukac-tartalommal. Az alapot adó rovarok európai forrásból származnak, a helyi élelmiszer-ipar melléktermékei (sörgabona, korpa) számukra a takarmány. Ez a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” attitűd nagyon szimpatikussá teszi a céget, valamint az, hogy a működésük teljesen transzparens. Emellett folyamatosan edukálják a közönséget, főzőkurzusokat tartanak, így nem véletlen, hogy hamar közkedveltté váltak és a már a nagy osztrák, és német élelmiszerláncok, pl. a Billa is belistázta őket. Emellett különböző boltokban a proteinszeletek is kaphatóak, de olyan ismert márkákkal is együttműködésre léptek, mint a bean-to-bar csokoládémárka, a zotter, létrehozva a ZIRP x zotter csokoládét rovar-toppinggal.
A ZIRP nem csak egy rendhagyó, kattintásvadász ötlet, és nem csak egy szegmensnek, például a fenntartható konyhát vivőknek, vegetáriánusoknak vagy paleo diétát követőknek szól, hanem mindenkinek, aki szeretne egészség- és környezettudatosabban étkezni, és szívesen nyit a globális és egyébként finom párbeszéd felé. Bár a termékek egyelőre itthon csak rendelésre kaphatók, ha átruccanunk egy bécsi kirándulásra, könnyen beszerezhetjük valamelyik élelmiszerboltban, sportüzletben vagy a Crossfield’s ausztrál pubban – az ízük és a tápanyagtartalmuk kiemelkedő, így valóban inkluzív, sőt, globális megoldást nyújthatnak ma és hosszútávon egyaránt.