Felfedezhetjük, hogyan működik egy-egy billentyűs hangszer, egy golyópályán rakhatjuk ki a Harry Potter jól ismert betétdalát, egy holoventillátor segítségével festhetünk hangokat, vagy esetleg azt is meghallgathatjuk, hogy hogyan hangzana saját nevünk, ha egy dallam lenne, de még egy karmester bőrébe is belebújhatunk. A Magyar Zene Háza új, interaktív kiállításán, a Kreatív Hangtérben jártunk. Az egyedi tervezésű installációkról a koncepcióterv megalkotójával Váczi Dániel zenésszel és hangszerfejlesztővel, valamint a kivitelezésért felelős csapattal, a Medence Csoport tagjaival, Gross Andrással és Terebessy Tóbiással beszélgettünk.
Váczi Dánielt valójában minden érdekli, ami a hangokkal kapcsolatos. Az ő nevéhez fűződik például a glissotar fúvós hangszer kifejlesztése, amit nem mellesleg a Medence Csoport egyik alapítójával, Terebessy Tóbiással közösen alkottak meg. A Guthman-díjas hangszeren kívül az alkotóműhely több más szálon is kapcsolódik olyan projektekhez, ahol hangot adó tárgyakkal kísérleteztek: ilyenek például a Bélaműhely hangkeltő eszközei, a Müpa számára tervezett zenedoboz vagy a Dániellel együttműködésben megalkotott hangzó városkút Kőszegen. Bevallásuk szerint mégis a Kreatív Hangtér az eddigi legösszetettebb és legnagyobb szabású projektjük, amelyben Dániel – az ő szavaikkal élve – karmesterként vezényelte végig a tevékenységeket.
A Magyar Zene Háza intézményigazgatója, Horn Márton több mint két évvel ezelőtt kereste fel Dánielt, hogy a Hangdimenziók – zenei utazások térben és időben állandó tárlat kiegészítő kiállításaként hozzanak létre egy „hangszersimogatót”. Az ötletelés során hamar kiderült, hogy egy hangszer kihelyezésével a látogatók nem fogják tudni azt megszólaltatni, ráadásul az eszköz hamar tönkremegy, így nem fog élményt nyújtani. „A tervezés során abból indultunk ki, hogyan lehetne olyan installációkat létrehozni, amelyek segítségével a látogatók olyan zenei élményben részesülnek, hogy azt érezzék, annak nem csak passzív befogadói, hanem aktív résztvevői is egyben” – mondta el Dániel.
„Nemcsak hagyományos értelemben vett hangszereket szerettünk volna bemutatni, hanem mindent, ami a hanggal kapcsolatos” – tette hozzá.
Számos egyéb tényezőt is figyelembe véve Dániel ötleteit végül a Medence Csoport tagjai, egy több mint harminc főt számláló csapattal karöltve gyúrták össze működő és egységes formavilágba. „Több szempontot kellett egy kohézióba hozni ahhoz, hogy a koncepció és a működés szintjén is megvalósuljon a kiállítás: a Kreatív Hangtérben helyet kapó hanginstallációk egyszerre vonják be a kicsiket és a nagyokat is, megjelenésükben egyszerűek, mégis játékosak és minőségiek – illeszkednek a Zene Háza többi nívós kivitelű eleméhez” – jegyezte meg András.
Mint kiemelték, a tér célja, hogy egyfajta zenei csodák palotájaként olyan élményt nyújtson az idelátogatóknak, ami által bátrabbá és nyitottabbá válnak a zene és a hangok irányába. A tér egyes elemei továbbá kísérletezésre és interakcióra ösztönöznek, miközben örömet és sikerélményt is nyújtanak. „Elég nagy kihívás egy installációt úgy megalkotni, hogy mindez a gyerekek és a felnőttek számára is egyaránt működjön” – hívta fel a figyelmem András. „Kössön le egy ideig, de mégsem túl sokáig, legyen egyszerű használni, de a befogadás folyamata mégis legyen kellően mély egy intuitívabb, befelé forduló személy számára is: a feladat egy olyan élménycsomag létrehozása volt, ami nagyon tág horizonton van elhelyezve” – részletezte.
A térben megtalálható nyolc installáció megalkotásában fontos szempontként fogalmazódott meg, hogy azok elektronikus vezérlés nélkül valódi akusztikus hangokat keltsenek. Továbbá, ahogy Dániel is kiemelte „az is lényeges volt, hogy ne csak a laikusokat, hanem a zeneileg képzett látogatókat is meg tudjuk szólítani”. Ennek egyik eszköze, hogy az egyes installációk a hangélményen túl vizuális ingerekkel is bevonják a használójukat. Ilyen például a Hangfestő, amely segítségével – ahogy neve is előrevetíti – felfedezhetjük, mi az összefüggés a hang és a megjelenő vizuális ábrák között. Az élményt tovább fokozza, hogy a megjelenítés egy holoventillátor segítségével jön létre, így a kirajzolódó grafikai minták a lebegés hatását keltik. A hang és a vizualitás közötti kapcsolat egy másik formáját jeleníti meg az úgynevezett Chladni-Theremin, ahol az acéllapra szórt finom szemcsék a hangok rezgésszámától függően különböző geometrikus formákká alakulnak.
A tér bejáratánál elhelyezett űrjárműszerű Ritmushajtány esetében is szintén a hang és a vizuális élmény összetett formája sűrűsödik össze. „Ami izgalmas ebben az eszközben, hogy egy nagyon egyszerű, gondolkodást nem igénylő mozdulat, vagyis kézi hajtás segítségével egy nagyon összetett élményt kapunk. Mindeközben felhasználója jelen van az egész folyamatban, hiszen ő adja a sebességét ennek a történetnek. Ahogy egy zenész meg tudja élni ezt, miközben megszólaltat egy hangszert, ugyanúgy egy laikus egy ilyen installáción keresztül át tudja élni azt, amit a zenész is átél egy professzionális zenemű lejátszásakor” – hangsúlyozta Tóbiás.
„Alapvetően nagyon sok hang veszi körül az embereket folyamatosan, így számomra nem feltétlenül a zenei hangok voltak az érdekesek: ha például egy számunkra ismerős hangot kiemelünk annak eredeti környezetéből, teljesen más jelentéssel bír. Úgy gondolom, ugyanez történik a Kreatív Hangtérben is. A HANGolyópálya esetében például gurul egy golyó egy vályúban, aminek van egy időbelisége, valamint a vályú végén a golyó ütközőponthoz érkezik: ez egyfajta vizualizációja egy dallamnak, vagyis vizuálissá teszi azt, hogyan jön létre egy időbeli történés, ami szerintem nagyon izgalmas” – tette hozzá. Majd Dániel azt is elárulta, hogy a zenei útvonalakat szemléltető HANGolyópálya első verzióját tulajdonképpen feleségével együtt dolgozták ki gyermekeik számára.
A hangszerfejlesztő szíve csücske mégis a tér egyik impozáns eleme, egy digitális vezérlésű, akusztikus megszólalású zene automatákból álló hangszeregyüttes, az úgynevezett Orchestrion. Ennek megalkotásakor Dániel sokat merített Ligeti György gondolataiból a modern orgonaépítésről, aminek nagy része a mai napig nem valósult meg. Mint Dániel kiemelte az apparátus sokkal több potenciált rejt magában, mint ami most látszik belőle, és reméli, hogy az Orchestrion elkezdi majd saját életét élni a múzeum falain kívül is: kortárs komoly- és könnyűzenei szerzők írhatnak rá zenét vagy elektronikus zenészek improvizálhatnak majd rajta, de akár múzeumpedagógiai foglalkozások keretében is hasznosítható.
„A megvalósult installációkat igazából prototípusoknak is tekinthetjük: egy ötletből megszületett egy olyan működő tárgy vagy műalkotás, amit akár tovább is lehet fejleszteni. Alkotóként nagyon fontos megtapasztalni, ahogyan egy elképzelés működő formát ölt – ez adja a legtöbb erőt. A Kreatív Hangtér kiállított installációi esetében is felmerült, hogy néhányat hazavihető termék vagy játék formájában tovább lehetne gondolni, amelyek akár a Zene Háza falain túl egy szélesebb spektrumot is el tudnak érni” – zárta a gondolatait András.
A Kreatív Hangtér már 2022.05.18-ától bárki számára megtekinthető, a Magyar Zene Háza weboldalán feltüntetett nyitvatartási időben.
Kurátor: Horn Márton, Mandli Endre Vazul (Magyar Zene Háza)
Koncepció: Váczi Dániel
Installáció design és kivitelezés: Gross András, Terebessy Tóbiás (Medence Csoport Kft.)
Belsőépítészet: Báger András, Szabó Áron (Bahcs Művek Kft.)
Fotók: Gaál Dániel
Váczi Dániel | Web
Medence Csoport | Web | Facebook | Instagram
Magyar Zene Háza | Web | Facebook | Instagram
Pénteken nyílik Kertész Attila önálló kiállítása a Lavor Collectiveban
Az új Polydrops P17 utánfutó elektromos járművekkel és hibridekkel is vontatható
