A tárgyak valójában rengeteg történetet hordoznak – ezt talán Farkas Andrea, a Másik történet Instagram-oldal alapítója tudja a legjobban, aki közel húsz éves lakberendezői karrierje után az online régiségkereskedésben teljesedett ki. A Másik történetben magunk is láthatjuk, hogy az antik tárgyak a dekoratív szerepen túl mennyi mindent hordoznak magukban. Andrea elszántan kutatja ezek történetét, sőt, olykor attól sem riad vissza, hogy vasárnap este, pizsamában licitáljon egy-egy darabra.
Gyerekkorod óta lakberendező szerettél volna lenni, most pedig a régiségek körül mozognak a mindennapjaid. Volt olyan meghatározó tárgy az életedben, aminek köszönhetően elkezdtél ezekkel foglalkozni?
Tíz éves koromban anyukámtól kaptam egy brigádnaplót, ami, ha valaki esetleg nem tudná, egy nagy piros bőrkötésű napló, amit a szocializmusban használtak a brigádok. Amikor megkaptam, én ebben terveztem bútorokat és házakat. Viszont voltak konkrét tárgyak is, ezek apróságok és a dédnagymamám örökségei, részint már rozsdásak és üvegbúra alatt tartom őket: egy kis teásdoboz és porcelán kávéscsésze. Mindig jöttek velem, biztosan ezek is szerepet játszottak abban, hogy ennyire ragaszkodom a régi tárgyakhoz.
A húsz éves pályafutásodat követően megszületett a Másik történet. Honnan jött az ötlet?
Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, részben kapcsolódik ahhoz, hogy élettereket terveztem. A tervezéseim során is éreztem, hogy kell a minimalista enteriőrbe is valami régi, ami puhítja vagy felruházza a teret. Őszintén, nagyon régóta megfogant a gondolata. A saját otthonunkban mindig voltak régi tárgyak, szabadon játszottam már akkor is a modern környezetbe kevert antik tárgyakkal, viszont mindig találtam gyönyörű darabokat, amiket már nem tudtam beleilleszteni a térbe, így hát ment bedobozolva a garázsba, mondván, hogy „majd lesz velük valami, eladom őket”. Nagyjából öt-hat évig tervezgettem, mire megléptem. A tárgyak közben gyűltek és gyűltek, viszont 2019-ben már egyre erősebb volt az elhatározás, akkor már jelentősen ekörül forogtak a gondolataim. Végül 2020 januárjában beregisztráltam az oldalt, és próbaképpen feltettem pár tárgyat. Nem volt marketing stratégiám és abszolút a mának éltem, organikusan gyűltünk össze ennyien.
Van ebben valami izgalmas, hogy egy teljesen más századból származó tárgyat online felületen vásárolunk. Szerinted az, hogy te az Instagramon kereskedsz velük, elvesz abból az interakcióból ami fizikailag létrejöhet például egy offline régiségkereskedésben vagy egy aukción, vagy esetleg inkább hozzáad?
Az, hogy a múlt század tárgyai megjelennek a 21. századi online világban az Instán azért egy erős húzóerő, a kontraszt csak felerősíti és kiemeli a tárgyakat. Én nagyon sokat inspirálódok külföldi magazinokból, hotelekből vagy design stúdiókból és azt látom, hogy mindenki hozza vissza a ráhagyott örökséget és azt, hogy a műanyagot igyekeznek elfelejteni. Bár ez mindenhol szembetűnő, ott van például a divat is! Emellett az emberek manapság az eredetiségre törekszenek.
Hogyan ismerkedsz meg a tárgyaid történetével?
Amikor megveszem, főleg valami különlegesebb dolgot, akkor mindig megkérdezem, hogy honnan szerezték, kié volt ezelőtt, melyik országból, melyik vidékről került ide. Amiket leírok a tárgyak mellé, azok valóban úgy is vannak. Viszont több kacifántos, nagyon jó emléket is hordoznak ezek a tárgyak, például így már megéltem egy nagyon kedves történetet is. Találtam egy nagyon gyönyörűen kidolgozott, antik bőr kártyatartót. Egy nagyon idős személytől vettem és mondta, hogy Franciaországból származik. Én gyorsan utánanéztem, és láttam, hogy ez egy neves márka, ami anno a Louis Vuitton konkurenciája volt. Egyszerre indultak, de sajnos a második világháború véget vetett a gyártásának. Tavaly viszont újraélesztették a majd hetven évig alvó Au Départ márkát, és én pont találtam belőle egy apró darabot. Eladásra vettem, a kiírásban be is taggeltem a márkát, gondolván, hogy lássák a vásárlók miről is van szó – egy kedves vevő meg is vásárolta. A sikeres üzlet után felkeresett a márka kreatív igazgatója, hogy szüksége lenne az archívumába erre a darabra. Én ugyan már eladtam, de a vásárlóm rettentően jó fej volt és lemondott róla. A kreatív igazgató nagyon izgult, hogy egy apró irattartó hogyan fog kijutni Olaszországba, a jelenlegi székhelyükre. Szerencsére mi a nyári vakációnkat a Garda-tóhoz terveztük, irreálisan egybecsengett az egész. Pár hét múlva ott ültünk a showroomban, egyszerűen fantasztikus volt!
Fotók: Másik történet
Néhány tárgyadnál megfigyelhető a funkcióváltás.
Az én tárgyaim nagyon sokszor emlékeket idéznek fel emberekben, és nem is a tárgyhoz kötődnek, hanem ahhoz, amit azok kiváltanak. Sokszor próbálom más szemszögből is bemutatni a tárgyakat, hogy próbáljuk meg máshogy is elképzelni, mint ami alapvetően a szerepük volt. A sámfa és a cimbalom például nagyon jól mutat az otthonokban, de amik még izgalmas átalakuláson mentek át, azok a Zsolnay ipari szobrai. Ezek valójában magasfeszültségű biztosítékok, amik még sok helyen vannak fent, de a nagy részüket lecserélték. Nagyon sokat gyűjtöttem belőlük, dekoratív darabok, egyszer Ruszkai Orsi egyik gyémántgyűrűjét is ezekkel a tárgyakkal kapták lencsevégre.
Fotók: Másik történet, Ruszkai Jewellery
Mivel telik egy online régiségkereskedő napja?
Mindig változó: a hét elején fotózok, pakolok, rendszerezek, de az is gyakran előfordul, hogy a hétvégén is dolgozom. Számos vásárlóhoz magam viszem el a termékeket, így van lehetőségem megismerni az új tulajdonosokat is, kialakul egy közvetlen kapcsolat. Olykor kaotikus a napom, de a rendszerezés a titka mindennek.
Másik történet | Instagram
A közösség értékére épül a balbek bureau enteriőrterve
Ukrajna csodálatos tájai ukrán tervezők szemével
