A legtöbben nosztalgiával vegyes sajnálattal megyünk el az egykor még élettel teli, de ma már elhagyatott és romos épületek mellett. Azonban nem mindenki hagyja ennyiben: az urbexesek (urban explorers) kimondottan olyan helyeket fedeznek fel – sokszor illegális keretek között –, amelyekben még fellelhető a régi korok varázsa, de napjainkban mégis lakatlanok.
Számtalan fotó kering arról, hogy múlt századbeli kórházak, szanatóriumok, paloták vagy éppen hatalmas szállodák teljesen üresen állnak, és gyakran éppen úgy, ahogy a pillanat hevében hagyták őket: régi levelek, iratok kiborítva az asztalon, játékok a földön heverve, naptár csüng a falon, kávéscsésze szomorkodik a konyhapulton. Az urbexesek között rengeteg az amatőr fotós, akik azért járják be a vidékeket, hogy fényképeikkel megörökítsék ezt a kettős állapotot: a múlt egy megállított percét a jelenben.
Sokan utánamennek egy-egy ilyen elhagyatott épület történetének, hogy kiderítsék, kik és miért hagyták lerohadni, darabjaira hullani, hiszen nem egyszer van szó olyan több tízmillió forint értékű ingatlanról, amely magánkézben van, és rohamosan mállik szét, kongva az ürességtől.
Nemcsak Magyarországon, de Kelet-Európa térségében is egyre több ilyen urbex desztináció örvend nagy népszerűségnek. A térségünk bővelkedik a kommunizmus, és más az előző századból származó maradványok ékes példáiban. Ilyen például a Buzludzha emlékmű Bulgáriában, a Mamula erőd Montenegróban, vagy a piciny Daksa Horvátországban.
Források: The Spaces | Reuters | Index | Telex | Origo | szellemvarosok.hu