Gyakran találkoztunk már azzal a jelenséggel, hogy alkotók egyéb művészeti ágakban teljesedtek ki, mint az eredetileg tanult szakmájuk. A lengyel belsőépítész, Agnieszka Owsiany esetében ez a textileken keresztül jött létre. Agnieszka érzékenysége visszaköszön minden belsőépítészeti projektjében, azonban az összetett és csapatot igénylő munka mellett a textilek világába is belekóstolt, így művészi vénáját kézműves irányban is ki tudja élni. A beszélgetés során textilmunkáiról és kedvenc személyes tárgyairól is mesélt nekünk Agnieszka. Interjú!
Agnieszka Oswiany 2018-ban alapította saját stúdióját, és nagyon hamar ki is alakult a rögtön beazonosítható stílusa. Az első ránézésre letisztult, de részleteiben izgalmakkal teli enteriőrjei már a Hype&Hyper oldalán is megfordultak.
A Nadzieja étteremről például itt írtunk, amely szintén Agnieszka egyik lenyűgöző hangulatú munkája.
Belsőépítészként hogyan alakult ki a textilek iránti komolyabb érdeklődésed? Tanultad valahol ezt a szakmát?
Építészetet és urbanisztikát tanultam művészeti iskolában, amely interdiszciplinárisabb volt a műszaki egyetem osztályaihoz képest. Azóta is nyitott vagyok több irány felé. Amikor évekig az építészet területén dolgoztam, úgy éreztem, hogy valami olyasmit kell csinálnom, amihez a látható eredmény érdekében nincs szükség PC-re, egy egész csapatra és több hónapos koncepcionális munkára.
„A textiljeimmel én vagyok az egyetlen, aki részt vesz ebben a folyamatban, emellett igazán jó érzés, hogy azonnal látom a munkám eredményét. Arról nem is beszélve, hogy ez egy nagyszerű meditációs forma.”
Tervezőként (belsőépítészként és művészként egyaránt) milyen elemek határozzák meg a stílusodat?
Azt mondanám, hogy a lágy tónusú színpaletta, mely olyan tiszta, természetes anyagokból készült, mint különféle fa, kő vagy szövet. Ha lehetséges, igyekszem feldolgozatlan anyagokat használni, például a gyapjúfonalat, amellyel a faliszőnyegeim készítésekor dolgozom.
„Mélyen kötődöm a természethez, ezért szeretném, ha az enteriőrjeim és a textildarabjaim is ezt tükröznék. A faliszőnyegeim szó szerint puhák, mert általában gyapjúból készülnek, de a művészi „nyelvem” is lekerekített formákból és íves vonalakból áll.”
Mesélnél a bekeretezett textilmunkáid technikai hátteréről?
Hosszú hónapokat töltöttem a készségeim fejlesztésével és a megfelelő anyaghasználattal, miközben önmagam sajátítottam el a technikát. Örülök, hogy az összes fonalat és szövetet lengyel gyártóktól szerezhettem be, de továbbra is keresgélek. Ez minden bizonnyal tárgya lesz a következő rezidenciámnak.
Van kedvenc személyes tárgyad vagy alkotásod az otthonodban?
Nehéz kiválasztani egyet, mert szinte minden meglévő darabomhoz nagyon ragaszkodom – nincs belőlük olyan sok, és a legtöbb vintage, így mindegyik értékes számomra. Emellett minden alkalommal, amikor utazom, viszek haza olyan valami textilt vagy kerámiát. A kedvenceim talán a Mexikóból hozott terrakotta poharak, Børge Mogensen Asserbo étkezőszékei vagy egy századközepi modern szekrény, amit a barátom cipelt egész nap, miközben Berlinben bringáztunk.