Az ünnepek közeledtével egyre sürgetőbbé válik az ajándékok beszerzése, a társadalmi nyomás alatt pedig könnyedén megfeledkezhetünk a gesztus valódi értelméről és öröméről. A L’Artboretum egy képzeletbeli kert, ami szezontól függetlenül segíthet visszatalálni az ajándékozás bensőséges művészetéhez. Természetes alapanyagok, kézzel készült tárgyak, letisztult esztétika egy csipet francia bájjal és egy rendhagyó brand narratívával párosítva. A L’ Artboretum kertésze, K. Kovács Zsuzsanna mesélt nekünk.
Hogyan tudnád megfogalmazni a L’Artboretum misszióját?
Szeretnék önmagán túlmutató, különleges ajándékok lelőhelye lenni, amik képesek kapcsolódni életünk meghatározó pillanataihoz és a maguk őszinte módján hozzáadni a mindennapokhoz. Azokat a dolgokat keresem, amikre emberi életünk bocsánatos melléktermékeiként tudok tekinteni, amiket jellegüknél fogva képtelenség ész nélkül felhalmozni. A szezonalitást és egyáltalán az ajándékozás alkalmát elég szabadon értelmezem, ezzel is segítve, hogy hosszú távon tudjunk örülni a gyűjtemény minden darabjának. A természetesség és minőség jegyében a hagyományos technikák is kiemelt szerephez jutnak nálam. Fontosnak tartom, hogy a mai igényeknek megfelelően segítsük megtalálni helyüket, életben tartva őket.
Milyen hangulatot, életérzést szeretnél közvetíteni?
Az ajándékozás, és a pillanat, amikor végre megtalálom a tökéletes szuvenírt, az egyik legkedvesebb dolog számomra. Mára már ez a szó is elcsépelt, csakúgy mint a kínálat. De aztán váratlanul ott van, méghozzá az a fajta, ami helyi és a készítés módja miatt is külön értékes. A L’Artboretumban pillanatok élnek, amiket a saját történetünk tesz teljessé. Több olyan üzenetet kaptam, hogy nagyon szívesen “mennek” csak úgy a Kertbe napközben, mert feltöltődés számukra az ott töltött idő. Ennek örülök talán a legjobban, hogy egy létező hellyé alakult a képzelet, amit szívesen látogatnak az emberek. Az ajándékozás örömét pedig szeretném, ha saját magunktól sem sajnálnánk.
Miért éppen Kert?
Városi lány létemre meglehetősen természetközeli gyermekkorom volt. A nagyszüleimnek volt egy nagy kertje, visszagondolva persze már nem olyan hatalmas, de nekem végtelennek tűnt, akkoriban pedig az idő is egészen relatív volt. A családban az alkotói véna általánosan jelen van, mégha foglalkozás szerint mégis kevesen éltek vagy épp élhettek vele. Nálunk többen tudnak rajzolni, mint nem, a varrás is alapvető készség, és szerencsémre a szerelésnél, barkácsolásnál is bevontak a közös munkába. Ennek köszönhetem, hogy elég gyakorlatias álmodozó lettem. Az említett kert már nincs, ahogy sajnos a nagyszüleim sem élnek, akiké volt. De számomra a Kert marad mindig a felszabadult pillanatok és az alkotás helye. Ezt a gyűjteményt szeretném másokkal is megosztani.
A L’Artboretum világában magadat kertészként mutatod be. Valójában milyen szakmából érkezel? Mesélj kicsit magadról!
Grafikus vagyok és ahogy ezt leírom, máris picit szűken fogalmazottnak érzem. Engem mindig lelkesített az ötletelés, gyerekkoromtól kezdve álomba gondolkozom magamat. Van egy könyv, a címe A Papalagi. Rólunk, városi emberekről szól egy polinéz törzsfőnök szemén keresztül. Rengeteg elkeserítően humorosra sikerült kritika mellett ott olvastam arról, hogy mennyire nem természetes állapot egyetlen területen művelni magunkat. Megérett bennem a gondolat, hogy szeretnék egy komplexebb víziót valóra váltani. A Kerttel ezek a határok feloldódtak, így a konkrét feladatköröm jelenleg csak szűk listaként megválaszolható (nevet). Hozzám tartozik a tervezés, minden itt kerül papírra a füzetemben, aztán felkutatom az alapanyagokat, amik megfelelnek a felállított elvárásoknak. A varrásnak is neki akartam futni, de ez az elején még túl nagy vállalásnak tűnt, a Pinkponilo lányoknál meg annyira jó kezekbe került, hogy bevallom, már hiányoznának. Részfeladatok vannak nálam, esténként mackókat szabok és kezeket varrok, bojtot és masnikat készítek. Közben kezelem a weboldalt, az éjjeli órákban saját magam alkalmazott grafikusa vagyok, szöveget írok és képeket készítek.
Van segítséged mindebben, vagy csak kollaborációk erejéig?
Itt bizony csak egy kertész szorgoskodik. A kivitelezésben vannak állandó partnereim, mint a Pinkponilo, vagy az Inkredible Letterpress. Illetve egyetlen nem saját tervezésű lakója van a Kertnek, Benkő Sebestyén (Sebō Wood) képkeretei, amelyekkel képeslapjaim egy egészen új arcukat mutathatják meg. A kollaborációk lehetősége csak akkor merül fel, ha egymástól függetlenül is közös értékek mentén dolgozunk. A Kertben minden pillanatokhoz, élményekhez kapcsolódik. Mikor Martinovszky Zsófit felkerestem a Hey Darling Bridal-tól, azonnal igent mondott. A Memory Bag galambját én rajzoltam, ő hímezte. A kézzel készült részleteknek igazi hozzáadott értéke van, hiszen ugyanezek a kezek készítenek a nagy napokra felejthetetlen ruhákat. Több ötletem is van a következő kollaborációkkal kapcsolatban, amikről még korai beszélni, de szeretnék új alternatívát kínálni az ajándékozásban, mind értékben, mind jelentésében.
Ki felel a különleges grafikákért, és hogyan tudnád definiálni a Kert esztétikáját?
Most igyekszem nem (nagyon) elpirulni. Ez egy egészen váratlan jelenség számomra, hogy szakmai oldalról ilyen sok biztató és elismerő visszajelzést kapok. Egy különös kettősségre épül minden tekintetben a vizuális koncepció. Ez a személyes jellemvonásom, én ilyenkor érzem az egyensúlyt. Így lehet egyszerre karakteres és lágy, időtlen és mégis friss. Bárdics Adél (LÉDU Creative Studio) segített az ellentétpárokat sejtszintig alkalmazni, a közös munka során született meg ez a rejtett hely. Egy távoli és mégis közeli ismerős vagyok benne, a kertész. A gyűjtemény pedig a brand hiteles része, merítek a természetből, utazásokból és hétköznapi pillanatokból egyaránt. A klasszikus hatáshoz az európai kertek és építészet, valamint kulturális hagyományaink adnak inspirációt. Így például a mackó füzért egy 1909-es Steiff medve ihlette, míg a babakártya belső oldalán lévő írisz szecessziós jegyeket hordoz. A virágokat pedig élő növények alapján rajzolom. Amolyan eleven nosztalgia lengi be a Kertet, a múlandóság helyett a jelen pillanatait szeretné megragadni.
Hogyan tervezed bővíteni a termékpalettát, és milyen terveid vannak a közeljövőben a Kerttel?
Egyelőre szeretném, ha azok, akiknek örömöt jelentene a gyűjteményem, eljuthatnának a Kertbe. Még nagyon friss a kapunyitás, mindössze egy hónap áll mögöttem a nyilvánosság előtt, ráadásul elég organikus kertész módszereim vannak, mert én az időben hiszek és a kitartó munkában. Nem sürgetem az újdonságokat, ez a szemlélet lassabbá és megfontoltabbá tesz, de vannak ötleteim, amiken dolgozom. Nagyon örülnék, ha a Botanique képeslapokat sorozatként folytathatnám jövőre. Tavasszal pedig egy új, saját kezűleg készített anyaggal tervezek előrukkolni. Ez leginkább idő kérdése, mert a Kertben egy másfél éves kisfiú is szaladgál napközben (nevet).
L’Artboretum | Web | Instagram
Fotók: Sutus Fanni
Elegancia és fagyiszínek dominálják a magyar kisváros cukrászdáját
Baktériumkultúrákból indult ki a cseh Marlon studio a Wild. kombucha arculatához
