Elvira Golombosi élete első hét évét Ukrajna dél-nyugati sarkában, Kárpátalján töltötte. Nagyon különleges terület, hiszen ez a határvidék a Kárpátok hegyei közt Szlovákiával, Lengyelországgal, Magyarországgal és Romániával is határos, így különböző kultúrák és hatások olvasztótégelye. Ennek köszönhetően Elvirát gyerekkora óta négy nyelv ölelte körül: a helyi kárpátaljai dialektus, a hivatalos ukrán, a televízióban beszélt orosz és az óvodában hallott magyar. Nyolcéves korában a szüleivel együtt Szlovákiába költöztek, aminek hatására teljesen átállt a szlovák nyelvre – ez volt a kezdete a mai napig tartó nagy utazásnak. Később jött Németország és Spanyolország is, jelenleg pedig Ibiza szigete jelenti számára az otthont.
Elvira passzátszélként szeli át a világot ősi energiákat és újféle hatásokat kutatva, aminek kivetüléseit komplex művészeti projektjeiben és archaikus ékszereiben csodálhatjuk meg. Párjával, Hector Lassoval alapított ékszermárkájuk, az ORAÏK Ibiza mitikus szellemét idézi meg, amely korábbi munkáihoz hasonlóan a törzsi, totemisztikus világot alakítja viselhető, művészeti tárgyakká. Elvirát gyökerekről, alkotói folyamatokról és archetipikus szimbólumokról kérdeztük.
Gyerekkorod óta sokszínű kulturális közeg vesz körül. Ettől függetlenül van olyan kelet-európai örökség, amely a szülőföldedhez köt?
Ebben a többnyelvű környezetben felnőve úgy éreztem, hogy egyszerre tartozom az összes nemzetiséghez. Ez az érzés szerencsére velem maradt, abban a pillanatban amikor megtanulok egy nyelvet vagy másik országba költözöm, egyből kötődöm az adott kultúrához is. Számos országban otthon vagyok, ugyanakkor mégis valamilyen szinten idegennek számítok. Ami azonban a szülőföldemhez köt, azok a Kárpátok hegyei. Amikor Kárpátok erdeiben sétálok, elönt az az érzés, hogy ide tartozom. Még mindig azon az úton vagyok, hogy felfedezzem a mélyebb gyökereimmel és az őseimmel való kapcsolatomat – különösképpen amióta kitört az ukrán háború, ez fontosabb kérdés lett, mint valaha.
Többször is említed, hogy fontos számodra a szimbolika. Milyen szimbólumrendszerrel dolgozol? Úgy tudom kifejezetten fontosak számodra az ősi energiák, a totemállatok és a mitikus szellemek.
Alkotói munkámat tekintve mindig is erősen vonzódtam az ősi és a törzsi művészetekhez. Afrikai viseletek, inuit rajzok, európai pogány maszkok, etruszk ékszerek, prehispán kőszobrok – ezek a tárgyak hatalmas inspirációval és erővel töltenek fel. Van valami egységesítő és archetipikus a racionalizmus által uralt korszakok előtt létrehozott szimbólumokban és képekben függetlenül attól, hogy milyen kultúráról vagy kontinensről van szó, az ősi művészet tele van mágiával és természetfeletti szellemmel.
Amikor a munkáidat nézegettem, megragadt a szemem a maszkjaidon. Mesélnél kicsit a Visitorsról? Úgy gondolom, hogy nagyon különleges manapság, ha valaki ilyen kollekcióban gondolkodik.
Azért kezdtem el ezt a kerámiából készült maszksorozatot, mert szerettem volna anyagba önteni azokat a képzeletbeli lényeket, amelyek az évek során a rajzaimon felbukkantak. A maszkokat mitikus karakterek portréiként fogom fel, és azáltal, hogy háromdimenziós formát adok nekik, életre kelhet a lényegük.
A weboldaladon említed, hogy a munkafolyamatok során transzszerű állapotba lépsz. Ezt hogyan kell elképzelni? Mi az, ami inspirálni tud eközben?
Különösen a kreatív munkafolyamat során fontos számomra, hogy kikapcsoljam a racionális elmém zaját és ráhangolódjak a mélyebb áramlásra, a belső képzeletemre. Egyszerűen megpróbálom abbahagyni a gondolkodást és helyette spontán alkotok, így hagyom, hogy a képek a tudatalatti birodalmából bukkanjanak elő, ahelyett, hogy tudatosan irányítanám az eredményeket. Jobban szeretem a társalkotó és a megfigyelő pozícióját, mint a rendezőét, mert így meglepődhetek a saját munkámon.
Szeretek néprajzi múzeumokat, hagyományos kézműves piacokat, vagy akár kortárs dizájnboltokat és művészeti biennálékat is látogatni. Otthon az utazásaim során gyűjtött könyvekkel és tárgyakkal veszem körül magam. Amik pedig feltöltenek, azok a természetben tett séták naplementekor, a tánc és a meztelen fürdőzés a tengerben.
Jelenleg Mexikóban tartózkodsz, mit kaptál ettől a helytől? Mi a következő úti célod?
Jelenleg a három hónapos mexikói utazásomat zárom. Egyedül jöttem ide, azzal a szándékkal, hogy teret és időt adjak magamnak, hogy lássam, "ki vagyok én és hová megyek". Úgy gondolom, az ilyen pillanatokra szükség van az életben. Személyes és kreatív szinten egyaránt jelentős utazás volt számomra. Mexikó egy kulturálisan elképesztően gazdag hely, ahol szívesen fogadtak és biztonságban éreztem magam. A rengeteg inspiráció mellett magammal viszek haza kézzel szőtt textileket, kézműves kerámiákat, faragott fa maszkokat és még sok mást. Soha nem vettem még annyi kézműves terméket és nem készítettem annyi képet múzeumokban, mint Mexikóban! Őszintén szólva, ez az utazás annyira intenzív volt, hogy jelenleg nem is tervezem a következő úti célt. Először is fel kell dolgoznom az összes impulzust, amit ezen az utazáson gyűjtöttem. De van néhány gondolatom Guatemaláról és Japánról a jövőre nézve.
Fotók: Evelyn Bencicova
Tudod mire használod pontosan az emojikat? Megmutatjuk!
Womenture | Női vállalkozókat karol fel a Design Terminal
