A mai nappal végére érünk a DIALOG névre keresztelt, tematikus hónapnak, aminek kapcsán megannyi aspektusból jártuk körül a digitális vs. analóg témát. Ezúttal a hiperrealisztikus építészeti illusztrációs stílus (a dreamscape és a renderporn) ellenpontja, az úgynevezett postdigital irányzat lesz terítéken. Szabadkezi rajzok, akvarellek, montázsok és hibrid technikák következnek!
Kérdés azonban, hogy ez a két iskola valóban ilyen erőteljesen elhatárolódik egymástól, vagy csak külső szemlélőként tűnik így? Három sajátos (a keményvonalas render-trendtől eltérő) illusztrációs stílussal rendelkező, hazai építészeti irodát kértünk fel, hogy osszák meg velünk a véleményüket a témában. A BIVAK, a GUBAHÁMORI és a Paradigma Ariadné gondolatai (és természetesen illusztrációi) lesznek a kalauzaink.
Az építészeti illusztrációk, akár CGI-renderek, akár kézműves-, vagy vegyes technikákkal készültek, elsősorban kommunikációs eszközök, egyrészt az építészek és a megrendelő, másrészt az építész iroda munkatársai között. A social media korában a vizuálok publikálásá pedig az iroda külső megítélésének is plusz mélységet ad: színesíti és árnyalja a látásmódjukról és a szellemiségükről alkotott képet, amihez nagyban hozzájárulhat a választott technika is. A Hype hasábjain már több ízben foglalkoztunk a témával, többek között a dreamscappel, ami az úgynevezett renderporn irányzattal áll szoros kapcsolatban. Ezek hiperrealisztikus építészeti fantáziák, a 3D modellező szoftverek eredményei, és vagy megtévesztően valóságos, vagy egy idealizált valóságnak tetsző, utópikus képet festenek. A túlesztétizált renderek mellett közben egy analóg technikákhoz visszaforduló stílus is virágzik.
BIVAK
Szeretünk “kézzel gondolkodni” és hiszünk az absztrakt ábrázolás erejében.
„Az utóbbi húsz évben drasztikusan átalakult egy építész tervezőasztala: egyre kevesebb a rajzeszköz, és egyre több a digitális kellék. A fotórealisztikus látványtervek ugyan nagyon alkalmasak a meggyőzésre (főleg akkor, ha nem szakmabeli döntéshozóknak készül a prezentációs anyag), ez azonban veszélye is a gondolati felszínességnek. A kézi rajzokat közben valami misztikus nosztalgia, ugyanakkor egyfajta időtlenség lengi körül” – osztotta meg velünk Máté Tamás és Vass-Eysen Áron, a Bivak alapítói.
„A mi alkotói módszerünk nagyban épül a manualitásra. Ez azt jelenti, hogy szeretünk “kézzel gondolkodni”, mert ez a módszer teret enged a tervezői intuíciónak, és gyakran tapasztaljuk, hogy a “kéz megelőzi az agyat”. Ez gyakorlatban két fő témakörre osztható: rajzolásra és modellezésre, az első skicctől a prezentációs céllal készült vas modellekig. Mi mindkettőre úgy tekintünk, mint a gondolataink megnyilvánulási formáira. Számunkra ezek kézenfekvő és hatékony eszközök, amik szerves részei a tervezői identitásunknak. Különbséget teszünk továbbá a gondolkodó rajzok/skiccek és a prezentációs céllal készülő grafikák között. Mindkettő fontos része praxisunknak, és tervismertetésen mindig bemutatjuk az olyan rajzokat is, melyek készülténél nem volt szempont az esztétikai minőség. A modellezés is végigkíséri a tervezési folyamatokat, az első “félbehajtott papírlaptól” a gondosan megművelt absztrakt diófa tömegmodellig. Ezek célja mindig egy gondolat, vagy egy tervezői állásfoglalás rögzítése, a lényeg keresése. Meghökkentő látni egy sikeres építkezés végén, hogy az első, párvonalas skiccben mennyi információ tudott koncentrálódni. Prezentációs célokra pedig a digitális és kézi hibrideket preferáljuk. Úgy érezzük ezeken a saját hibrideken keresztül pontosabban tudunk koncepciót és atmoszférát bemutatni. Ezeknek technikája projektenként változik, egy állandó kísérletezést jelent az irodánkon belül. Hiszünk az absztrakt ábrázolás erejében” – fejtették ki álláspontjukat.
GUBAHÁMORI
Van egy különös bája annak, ahogy a különböző technikák együttes használata egy sokszor kevésbé kontrollálható, de kifejező eredményt hoz létre.
„Az iroda indulásakor volt bennünk tudatosság azzal kapcsolatban, hogy nem szeretnénk az akkor éppen igen erőteljesen megjelenő fotorealisztikus ábrázolás irányába elindulni. Mindig is szimpatikusabb volt számunkra a kísérletező attitűd. Arra törekszünk, hogy olyan technikával mutassuk be az adott projektet, amivel a leginkább át tudjuk adni annak építészeti gondolatát. Így készítettünk már különböző módon gyűrt papírfelületek textúráinak vagy préselt virágok szkennelt képeinek felhasználásával látványtervet. Szívesen kombináljuk az analóg és digitális technikákat: kézzel épített makettek befotózott tereit digitális módon, máskor egy nyers számítógépes rendert szabadkézi rajzi elemekkel rendezünk be. Az idei Velencei Építészeti Biennálén, a lengyel pavilonban kiállított modellünk esetében például 3D printerrel készült makettet módosítottunk több rétegben felvitt kristályosodó anyaggal. A városépítészeti léptékű munkáknál pedig azt figyeltük meg, hogy hatékonyabban tudjuk átadni a projekttel kapcsolatos információkat egy rövid animáció segítségével” – mesélte nekünk Guba Sándor és Hámori Péter.
„Van egy különös bája annak, ahogy a különböző technikák együttes használata egy sokszor kevésbé kontrollálható, de kifejező eredményt hoz létre. Mindehhez pedig inkább az építészeten kívüli területek inspirálnak bennünket: festmények, gasztronómia, a körülöttünk lévő természeti környezet. Szeretnénk viszont azt hangsúlyozni, hogy ezek az építészeti gondolatok kifejezésének eszközei, nem pedig a céljai” – tette hozzá Sándor és Péter.
Paradigma Ariadné
A technika vegyes, viszont a nézőpontok, valamint a képkivágások megválasztása identitásképző.
„Mi ugyan csak egy ötéves iroda vagyunk, de a kezdetektől ügyeltünk arra, hogy cégszerűen működjünk. Ennek köszönhetően a kortárs fiatal irodákra jellemző kézműves, postdigital render és illusztrációs technika (aminek fejlődését amúgy szemmel követjük) nálunk csak hullámokban van jelen. Ez két dologból fakad: egyfelől abból, hogy a kollégáink milyen rajzi technikákat ismernek vagy szeretnek, illetve abból, hogy miként ítéljük meg az ügyfelet. Vannak, akiknél a fotórealisztikus render működik jobban, mert szükségük van a realitás ilyenfajta illúziójára, hogy higgyenek abban, hogy amit terveztünk, az megfelel a vágyainak. Nálunk ezért a technika vegyes, viszont a nézőpontok, valamint a képkivágások megválasztása identitásképző. Kínosan ügyelünk arra, hogy milyen szögből és kivágással mutatjuk be a terveinket. Ezt pedig a fotókon is reprodukáljuk, ha elkészült a terv. Így történt az, hogy lassan másfél éve saját magunk fotózzuk a terveinket, mert van egyfajta “nézés” ahogyan láttatni akarjuk a megvalósult munkáinkat” –kezdte Smiló Dávid, az iroda egyik alapítója.
„Aztán persze vannak azok a rajzok, amik a saját tervezési folyamatunkat segítik. Ezeknek szintén nagyon vegyes a stílusa, viszont van egy grafikai igényszint, ami meghonosodott az irodában. Ennek a rajzi minőségnek az egyik legfontosabb funkciója, hogy kellemesebbé teszi a tervezési folyamatot. Ez elsőre furcsán hangozhat, de ha le kell ülni egy koncepcióterv mellé, akkor sokkal jobban esik szép és igényes rajzok felett beszélgetni a továbbfejlesztéséről. Ez a velünk dolgozó kollégáinknak is feltűnt, akik szerveztek is egy minikiállítás sorozatot a jelenség bemutatására. A kiállítás visszamenőleg válogat a kidobásra ítélt rajzokból, és mutat be skicceket, vázlatokat, amik akár egy éves távolatban jöttek létre. Nagyon érdekes látni, hogy különböző munkáink során hogyan alakulnak ki hasonló rajzi mintázatok” – folytatta Dávid.
„A különböző ábrázolási módok számunkra végeredményben mind eszközök. Ezeket pedig lehet kiemelkedő módon és átlagosan is használni. Egy kollázstechnikával készült kép is lehet arcpirító, és egy tisztán fotórealisztikus render is lehet művészi igényességű. De hova tovább, egy szimplán ArchiCAD-ben készült normcore rajz is lehet érdekes rajzi állítás. Az a fontos, hogy az építészekben meglegyen az igény arra, hogy minél szebb módon használják az adott eszközt” – fejezte be Dávid. Ez a zárógondolat pedig az egész témát keretbe foglalja.
BIVAK | Web | Facebook | Instagram
GUBAHÁMORI | Web | Facebook | Instagram
Paradigma Ariadné | Web | Facebook | Instagram
Nem csak háttérzaj | A Hype&Hyper csapatának kedvenc podcastjei
Saját kanapéról nézni a Grand Canyont – tanulságok az otthon töltött vakációkról
