fbpx
Nyomj Entert







Vizualizáció az építészetben: művészi reprezentáció vagy valószerűtlen ámítás?

Az építészek azóta megosztottak a digitális tervezési eszközökkel kapcsolatban, amióta azok léteznek. Sokak szerint a papír alapú terveket még ma sem múlják felül a valósághoz megtévesztésig hasonlító renderek. A meggyőzés hatásvadász eszközeinek vagy a digitális művészet egy válfajának tekinthetők az építészeti vizualizációk? Két budapesti iroda, egy építész és egy építészeti vizualizációkkal foglalkozó stúdió tevékenységét követve jártunk utána ennek a trendnek.

Már a fentiek is elég sarkos vélemények, azonban még mindig sehol nincsenek ahhoz képest, ami a Failed Architecture építészetkritikai portálon egy, az MVRDV építésziroda tervezte amszterdami felhőkarcolóról írott cikkben olvasható. „A render egy tünet  – tökéletesen illusztrálja, hogy reprezentálja a média az építészetet: valószerűtlen vizualizációkkal és semmitmondó szövegekkel.” Valóban ennyire rossz a helyzet, és az építészeti vizualizációk nagyjából olyan károsak a saját közegükben, mint például a divatipar irreális modelljei? 

Az idézett cikkben elemzett felhőkarcoló látványtervével kapcsolatban a következő problémákra hívja fel a figyelmet a szerző: azok az üvegfelületek, amelyek az épületet borítják, a valóságban visszatükrözik a fényt, nem engednek bepillantást a beltérbe, a dzsungelszerűen beültetett erkélyek pedig nagyon divatosak ugyan látványterveken, azonban a valóságban sok példát még nem láttunk rájuk, bármennyire is szeretnénk már. Ezeket a növényeket gondozni is kell, ráadásul, mivel Amszterdam nem az örök tavasz városa, télen egész más képet mutathat majd az épület. Erről azonban nem beszélnek a tervek. A szerző a perspektívát is problémásnak tartja: a vizualizáció madártávlatból tárja elénk a felhőkarcolót, amiből a városlakók, az utca emberei egészen más percepciót kapnak majd. 

Ellenérvekből tehát láthatjuk, akad bőven, és ezek mind jogos problémafelvetések is, de mégiscsak egy esettanulmány kapcsán hangzottak el. Ne felejtsük el azonban, hogy a CGI-renderek nemcsak tervek, hanem kommunikációs eszközök is a megrendelő és az építész között. A budapesti MÁS építésziroda építészei is épp ezt emelik ki. „Mi különösen nagy hangsúlyt fektetünk a látványerveinkre, szerintünk pontosan azért, mert ezek a kommunikációs eszközeink a megrendelőkkel – ezek a munkánk esszenciái” – fogalmazza meg Mészáros Orsolya, ugyanakkor ő is hozzáteszi, hogy a meggyőzés érdekében sokan valóban túlzottan is kihasználják a 3D-renderek nyújtotta végtelen lehetőségeket.

A MÁS építészek látványtervei

A kommunikáció szerepét emeli ki hitvallásában a budapesti és kolozsvári bázisú, de nemzetközi high-end ügyfelekkel, építész irodákkal (például Zaha Hadiddal vagy Kengo Kumával) dolgozó Brick Visual cég is, amely az építészeti vizualizációkkal nemcsak modellez, de történeteket is mesél. Ez az attitűd az iroda munkáit műalkotásokhoz teszi hasonlatossá, épp ez különbözteti meg őket a versenytársaktól.

Fotó: Brick Visual. Építészet: Zaha Hadid Architects

Ha már műalkotások: az utóbbi években – jelentős részben az Instagramnak köszönhetően – egyre nagyobb népszerűségnek örvendő dreamscape-k is részben az építészeti vizualizációkból nőtték ki magukat önálló műfajjá. Ezeket az alkotásokat egyértelműen művészetnek tekintjük (holott a designiparban is egyre inkább felismerik és használják a dreamscape-ek reklámozási célra bevethető lehetőségeit), de mennyiben műalkotás egy épület látványterve?

Fotó: Brick Visual, Építészet: Kengo Kuma & Associates

„A jelenlegi digitális világban rengeteg új technológia, eszköz áll az emberek rendelkezésére, hogy megkönnyítse az életet és a munkavégzést. Ezek az új eszközök azonban a hagyományos értelemben vett művészetet is megújítják, alakítják. Az építészeti vizualizáció egy ezek közül az eszközök közül. Minden egyes látványterv elkészítését komoly kompozíciós és színdinamikai vizsgálat előzi meg, klasszikus festészeti tudást felhasználva. Így szerintünk a válasz igen, minden látványterv egy-egy művészeti alkotás” – alkot véleményt a témában Mészáros Orsolya, aki a saját építész projtekek mellett a Brick Visual munkatársa is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a látványterv ne lenne megbízható: „Mi minden esetben úgy próbáljuk elkészíteni a képeinket, hogy az anyagok, vastagságok a valóságnak megfelelően legyenek rajtuk jelen” – egészíti ki Orsolya.


A művészetnek tehát a látványterveken is helye lehet, de a Brick Visuals nemrég egy külön platformot is létrehozott, ahová a csapat tagjainak azon alkotásai kerülnek, melyeket nem megbízásra, munkaidőben, hanem inspirációs és önkifejezési céllal alkottak. Az „Art of Brick”  szelekcióban olyan fantáziaképekkel (lásd felül és alul) találkozunk, melyek a digitális művészet, a festészet, a fotóművészet és a zene egyvelegéből jöttek létre, sokszor utalásokkal a klasszikus művészetre vagy a popkultúrára. A projekt tökéletes platformot biztosít arra, hogy a CGI-művészek kiélhessék kreatív energiáikat és elrugaszkodhassanak a megrendelői igényektől, a valóságtól, miközben technikai tudásukról is tanúbizonyságot tesznek.

Lehet támadni a rendereket, de azok – ahogy a kritikára adott válaszcikkében az MVRDV is megfogalmazta – a mai világ és építészszakma szerves részei. Ha az adott épület figyelembe vesz olyan szempontokat, mint például a városszerkezetbe illeszkedés vagy a fenntarthatóság, akkor a reprezentálásra vonatkozó kritika nem szűken szakmai vita, hanem az egész digitális reprezentáció etikai felelősséget veti fel. De ez már egy másik cikk tárgyköre.

(Art of Brick fotók: Riccardo Rovoletto, Senior 3D artist, Brick Visual)

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük