fbpx
Nyomj Entert

Érzéki élmények a virtuális valóságban – interjú a VR Nightsss lengyel alkotóival

Márciusban rendezték meg az ICA Londonban a Kinoteka Lengyel Filmfesztivált, melynek keretein belül egy különleges VR művet, a Nightsss (lengyelül: Noccc) című hétperces virtuális erotikus verset is megtekinthették a látogatók. A mű alapját Weronika Lewandowska tizenhat évvel ezelőtt írt verse adta. Weronika Sandra Frydrysiakkal együtt kutatta, hogyan lehet a költészetet a tánccal ötvözve és a virtuális valóságba adaptálva egy teljesen új szintre emelni. És egyáltalán: mitől lesz igazán immerzív egy VR élmény? Interjú!


Meséljetek kérlek a szakmai múltatokról, és arról, hogyan kezdtetek együtt dolgozni!

Weronika Lewandowska: Spoken word költő és előadó vagyok, emellett kreatív írást és transzmediális művészetet is tanítok. Már évek óta fellépek a verseimmel, ami a VR munkánkkal összefüggésben is fontos, hiszen a versek, amiket írok, nem olvasóközönségnek készülnek. Kifejezetten performatívak, éppen ezért előadásokon működnek a legjobban. Jelenleg több dologgal is foglalkozom, például egy, Byron verse után a The Darkness címet viselő VR műben segédkezem, előző héten pedig a prágai East Doc Platform eseményén tartottam workshopot az etikus történetmesélésről és a VR etikai kérdéseiről.

Sandra Frydrysiak: Én oktatóként dolgozom a varsói SWPS Egyetem Média és Kultúra szakán. Tíz évig táncoltam, ami aztán az akadémiai tanulmányaimban élt tovább. Doktori kutatásomban kognitív perspektívából vizsgáltam a táncolást, és azzal foglalkoztam, hogyan lehet megismerni a világot a táncon keresztül, hogyan tudja fejleszteni az érzékelési képességeinket. Weronikával egyszer csak a táncolás neurokognitív oldala iránt kezdtünk érdeklődni, innen indult az együttműködésünk. Mostanában a társadalmi nemek tanulmányával és feminizmussal is foglalkozom a művészetekkel, a tánccal és a filmmel összefüggésben, jelenleg például azt kutatom, hogy a női identitás hogyan formálja a női koreográfusok munkáját.

Tehát Weronika, te inkább a költészet, Sandra te pedig a tánc felől érkeztél a projektbe. Hogyan került egyáltalán képbe a VR?

Weronika: Sandra doktori kutatása idején én azzal foglalkoztam, hogyan lehet az új technológiákkal a történetmesélést fejleszteni. Az én PhD kutatásom az immerzív élményekről és a VR-ról szólt. 2010-ben kezdtem a kutatást, tehát néhány évvel a VR boom előtt, amikor még nem lehetett lakossági szinten könnyen VR headsethez jutni. Művészként és költőként egyaránt érdekelt, hogyan lehet a színpadi jelenlétbe az újmédiát és a technológiát bevonni. A VR a legjobb módja annak, hogy a performatív élményeket digitalizáljuk és a közönséggel egyedi módon találkozzunk.

Néhány éve ösztöndíjjal kezdtük együtt kutatni a virtuális valóság élményét, ez volt az első alkalom, hogy először teszteltük a VR-t. Egy kisebb szünet után egy újabb ösztöndíjra jelentkeztünk, ahol már több lehetőségünk volt a kreatív oldalával foglalkozni, és megtanulni, hogyan lehet VR művet létrehozni.

Nem sok VR élményben volt részem ezidáig, de azok főleg kiállítási helyzetben értek, és nem feltétlen nevezném immerzívnek őket – talán a mű maga, a múzeumi közeg vagy az aktuális kedvem is befolyásoló erő volt a megítélésben. Ti mire jutottatok a kutatás alatt, mi a kulcs egy igazán immerzív VR élményhez?

Sandra: Sokan mondják, hogy a VR immerzív médium, de a bevonódás szintje sok változótól függ. Néha immerzívebb élmény könyvet olvasni, mint VR szemüveget viselni. Van néhány, kutatásokkal alátámasztott tényező, amelyek segíthetnek bevonódni. Az elején feltettük magunknak a kérdést, hogy filmszerű VR élményt szeretnénk-e, ahol a fej forgatásával szemlélődik a néző a VR szemüvegen keresztül 360 fokban, vagy inkább interaktív VR-t tervezzünk, melyet program generál, és amelyben a fizikai mozgás együtt jár a VR élményben tett mozdulatokkal is. Az utóbbi mellett döntöttünk, hiszen könnyebb elfelejteni a külvilágot és belemerülni az élménybe, ha közben mozgunk és kinesztetikus érzékelésben van részünk. A VR Nightsss-ban olyan élményben lesz részed, mintha a vibráló kontrolleren keresztül a virtuális világot érintenéd meg, ez ugyancsak segíti a bevonódást. Ugyanakkor egy VR élményszerűsége sok dolgon múlik: a mű minősége, a narratíva és a befogadó korábbi tapasztalatai és nyitottsága a VR-ra is befolyásolják a sikerességét. Sok tényezőnek kell egyszerre összeérnie az igazán immerzív élményhez.

Weronika: Az emberek eltérő tapasztalatokkal és testi élményekkel érkeznek a VR-ba és – ahogyan te is említetted – gyakran a valóságot és a virtuális világot összekötő „folyosó” hiányzik. Hogy ennek elébe menjünk, a wrocławi bemutatónkon például egy installáción belül prezentáltuk a munkánkat. Egy különleges környezetet teremtettünk, amely felkészít a műre. Szerintünk a VR élmény már azelőtt elkezdődik, mielőtt felveszed a VR headsetet – fontos, hogy milyen mentális állapotban vagy, amikor megérkezel a műbe. Papír- és fényinstallációkkal igyekeztünk olyan hangulatot teremteni, amely megváltoztatja az élménnyel szembeni elvárásaidat és hangolja az érzékeidet. Emellett fontos beszélni a látogatóhoz, mielőtt a VR-ba csöppen. Volt, hogy instrukciókat írtunk le a közönség számára, és általában egy teljes szobát adunk a látogató számára a VR élményhez, ahol nem figyelik őt mások, és ahol a valós és a virtuális terek átfedik egymást.

Ezek szerint érdemes mindig kicsit más környezetet teremteni a VR Nightsss befogadásához, attól függően, hol mutatjátok be?

Weronika: Igen, előfordul, és a kurátoron is sok múlik, de arra mindig törekszünk, hogy a fényekkel intim környezetet teremtsünk. A mű világpremierje például a Sundance Filmfesztiválon a pandémia alatt a metaverzumban történt – az online események mindig kihívást jelentenek.

Sandra: Ekkor a filmszekció kurátora is velünk együtt ötletelt, milyen instrukciókat lehetne adni azoknak, akik az otthonukból a VR headsetükön keresztül fogadják be a művet. Azt tanácsolta, javasoljuk a ventilátor használatát, mert a Nightsss egyik részletében erős szél támad fel, és ez segítheti a bevonódást. Ő egyébként a saját kertjében nézte meg először a munkánkat, szeles időben a füvön, és elmondása szerint számára ezek ideális körülmények voltak a befogadáshoz.

Weronika: Igen, fontos akkor is instruálni, ha online zajlik a Nightsss befogadása. Ekkor te magad építheted fel az otthonodban a valóságos és a virtuális közti folyosót. Olyan ez, mint egy modern rituálé, amely támogatja a virtuális művek percepcióját.

A Nightsss elmondásotok szerint egy virtuális erotikus vers. Mit jelent ez pontosan? Mit tapasztal a befogadó?

Sandra: Vizuális és auditív szinten is élményszerű a mű. Weronika hangját halljuk, a versét a saját előadásában, miközben egy olyan különleges térben találjuk magunkat, amelyben egyszerre érzünk biztonságot, kíváncsiságot, nyugalmat és érzékiséget. Egy karakterrel találkozunk, aki interakcióba szeretne lépni velünk, az ő táncmozdulatait követhetjük. A hang interaktív, a narratíva pedig valójában erről a találkozásról szól, de sokféleképpen lehet interpretálni.

Weronika: A karakter táncra és a saját érzékelésed felfedezésére invitál. Az embereknek általában időre van szükségük, hogy megnyíljanak és elkezdjék felfedezni a műben rejlő lehetőségeket. Ezalatt én lengyelül beszélek – nem akartuk a vers angol változatát, illetve feliratokat sem alkalmazni a műben. A lengyel nyelv tele van hangutánzó szavakkal és ez pont jól működik a műben háttérhangként. Ennek ellenére az én előadásaim gesztusait és a vers ASMR rétegeit mindenképpen szerettük volna átfordítani a műbe, ezért a nonverbális jeleket a tárgyak és a környezet viselkedésébe, mozdulataiba ültettük át.

Milyen visszajelzéseket kaptatok a munkátokra?

Sandra: Két jellemző viselkedési formát figyeltünk meg. Vannak, akik nagyon óvatosak a mozdulataikkal, számukra időbe telik, amíg felszabadulnak és elkezdik használni a kezeiket is, pedig több mozgással több dolgot tudsz felfedezni, különböző hangokat hallhatsz és a tér elemeivel is interakcióba kerülhetsz. Ezzel szemben vannak, akik kifejezetten mozgékonyak és mindent fel akarnak fedezni. Általában ezek az emberek a testi élményekre jobban ráhangolódnak (például a tánc, a sportolás, az előadóművészetekben való jártasságuk vagy a nyilvános előadói helyzetek miatt).

Weronika: Azt is gyakran halljuk visszajelzésként, hogy a mű egyfajta nyugalmi állapotba hozza a befogadókat. Jó érzés tölti el őket, egy időre nem foglalkoznak a problémáikkal, olyan, mintha meghackeltük volna az elméjüket. Ez nagyszerű, hiszen éppen az volt a célunk, hogy jó élményekkel gazdagodjanak a munkánk által a látogatók. Sandra csoportjaihoz kapcsolódva én még megemlíteném azokat is, akik elvárásokkal érkeznek a VR élménybe. Nekik él a fejükben egy elképzelés, hogy milyennek kellene lennie a VR-nak. Az instrukciók és a felvezetés számukra különösen fontos, emellett az is hasznos, ha a munkát több különböző alkalommal is megnézi valaki, és ad időt magának arra, hogy felfedezze saját viselkedési formáit az új médiumon belül.

A VR Nightsss Weronika Lewandowska és Sandra Frydrysiak rendezésében, a Visual Narrative Lab (vnLab) és a Lodz Film School együttműködésében készült.

VR Nightsss | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük