Szilágyi Sapi legújabb BUDAI SMUKK elnevezésű kollekciójának darabjai viselhető gondolatokká alakulnak – a különleges, tűzzománcos ékszerdarabokat az Ivan & The Parazol zenekar BUDAI POP albumának dalai ihlették. A Budapest Jewelry Week-en debütált kollekciót még a Kastner Budapest helyszínén kaphattuk lencsevégre, de a BUDAI SMUKK-ok háttértörténetében és jelentésrétegeiben már a SAPI STUDIO-ban merültünk el. Beszámolónk!
Hatalmas pálmákkal és páfrányokkal díszített tapéta a falon, Sáfrán Anett kerámiákba ültetett növények egy kis látványműhellyel a sarokban – a MOM Park forgalmas zajától távolabb, a Csörsz utca 9. szám alatt egy kisebb oázis húzódik meg: Szilágyi Sapi stúdiója. Az üzlethelyiség természetközeli hangulata nem véletlen, ugyanis Sapi az alkotásban is innen merít ihletet: a különböző ágak, bogarak vagy éppen a bükk termése mind visszatérő elemei a SAPI Jewelry márkanév alatt jegyzett ékszerdaraboknak. Mint elmondta, bár fontos számára a márkája köré épített világ, a hordható darabok létrehozása mellett az is lényeges, hogy néha kitörjön ebből a keretből, és semmi ne szabjon határt az alkotásban. Így időnként más-más technikával kísérletezve, különböző gondolatok mentén alkot koncepcionális ékszereket – valahogyan így vette kezdetét a BUDAI SMUKK tárgyegyüttes története is.
„Inkább félistenek”
Sapit egyébként már régóta érdekli a férfiékszer, de mindig abba a nehézségbe ütközött, hogy kinek készítse el azt. Hiszen mint kiemelte, „az ékszer az valakié lesz, és egy férfiékszer nem lehet férfiékszer, ha azt nem veszi fel egy férfi”. Később elmerülve a Budai Popcast egyes epizódjaiban, az Ivan & The Parazol együttes tagjainak személyében lassan visszatalált tökéletes alanyaihoz. Ugyanis, ahogy az ékszertervező megosztotta velünk, néhány évvel ezelőtt a fiúk már felvetették neki, hogy készítsen számukra ékszert, ami akkor végül mégsem valósult meg. „Valószínűleg akkor nem lett volna ennyire kiforrott az eredmény, így örülök, hogy kicsit érettebb fejjel találtam vissza ehhez a projekthez” – mondta el Sapi. Így ezúttal már ő kereste fel a zenekart, és bele is vágtak a kollaborációba.
A kiindulópontot eleinte kifejezetten a fiúk karakterére szabott ékszerdarabok megalkotása jelentette, ami szépen lassan egy teljes kollekcióvá alakult.
„A megbeszélésünk során volt egy gondolatuk, ami egy elég jó ötletet ültetett el bennem: kiemelték, mennyire inspiráló számukra, amit csinálok, hiszen egy ékszer akár ötezer év múlva is ékszer marad, az ő dalaik viszont lehet, hogy akkor már sehol sem lesznek. Ez a gondolat elkezdett dolgozni bennem, és úgy döntöttem, hogy a zeneszámaikból inspirálódva készítek egy-egy ékszert, ezáltal is konzerválva a dalaikat” – mesélte.
A zenekar tagjainak ékszerei mellett így az Ivan & The Parazol legújabb, Budai Pop című albumának tíz dala is egy-egy ékszerben ölthetett alakot – amelyekre hamarosan részletesebben is visszatérünk.
Miután a zenekar tagjai kifejtették, milyen típusú ékszert hordanának szívesen, Sapi szeretett volna még jobban elmélyülni a világukban. „Inspiráló volt számomra, hogy a podcastjukban a hibáikról, nehézségekről és akadályokról is mesélnek: így fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy igazából ők is csak emberek. Amikor ezt megemlítettem nekik, akkor viccelődve ennyit mondtak: »inkább félistenek«. Ezt a motívumot ki is ragadtam és ezen a vonalon indultam el” – részletezte. Rengeteg videó és kisinterjú meghallgatása után vett egy füzetet, amibe a zenekartól származó idézeteket és különböző képeket gyűjtött össze. A félisten motívumból kiindulva pedig intuitív módon archaikus szimbólumokat kezdett el társítani az együttes zenéjéhez.
Szem, tűz, kéz, valamint a Budai Pop lemezborítóján is szereplő száj: ezek a jelképek jelentették a Budai Smukk darabjainak alapját. Az archaikus vonalra ráerősítve Sapi először a régi ékszerek színvilágát (piros, türkizkék és sötétkék) szerette volna használni, de ezek végül a Budai Pop színeivel (rózsaszín, piros, fekete és fehér) váltak teljessé. A választott tűzzománcos technika pedig, mint megtudtuk, kicsit az Ivan & The Parazol frontemberéhez, Vitáris Ivánhoz is köthető, mivel ő kimondottan színes ékszert tudott elképzelni magának.
Miután a szimbólumok és a színek adottak voltak, az ékszerek végleges formavilágának kialakításában Sapi azt is igyekezett elképzelni, hogyan mutat majd minden egyes darab a színpadon. „A basszusgitáros, Sprinyó egy pecsétgyűrűt szeretett volna, aminek a fő alapja egy rombuszforma lett, és ezt osztottam fel a négy különböző színre. Ivánnak egy tűz formájú medál készült, benne a Budai Pop grafikáját idéző szájjal. A dobos, Simi személyéhez egy szabálytalan csillagot társítottam. Vele volt a legkönnyebb dolgom olyan szempontból, hogy fülbevalót, nyakláncot és gyűrűt is szívesen hordott volna. Végül egy nagyobb méretű fülbevalót készítettem neki, ami mozog a dobolás ritmusára. Máté, a gitáros viszont feladta a leckét: ő egy egyszerű karika fülbevalóra vágyott, így szerettem volna rábeszélni valami olyan darabra, amiben kreatívabb tudok lenni. Végül aztán szépen összeállt a négy ékszer” – részletezte Sapi. Mivel az Ivan & The Parazol tagjai teljesen önazonosnak érezték a hozzájuk társított szimbólumokat, így ezekre a formákra épül majd egy tervezett merch kollekció is, aminek darabjait Sapi kisebb méretűre és a hétköznapokra szeretné hangolni.
Miért ne lehetne egy dalból is ékszer?
„Amikor megkerestem a zenekart, akkor még nem tudtam, hogy az új lemezük csak magyar nyelvű számokból fog állni. Mivel a dalok az anyanyelvemen szólnak, így egyből kihallottam a kétértelmű jelentéseket is: egyszerűen éreztem, hogy nekem is szól, és nagyon magával ragadott. Harminc felé vagy fölötte az ember már túl van egy-két szakításon, érdekli már valamennyire a politika és a világ történései, amelyekről ezek a dalok is szólnak” – mondta el Sapi, amikor a tíz dalt formába öntő tíz ékszerben kezdtünk egyenként elmerülni.
Ahogy az ékszertervező elmesélte, tulajdonképpen a Budai Pop lemez alapján ihletett novelláskötet is hozzájárult az ötlethez, hogy az egyes dalokat ékszerbe öntse: „Amikor megjelent a kötet, akkor gondolkodtam el rajta, hogy ha egy dalt át lehet értelmezni novellává, akkor miért ne lehetne ékszerré is formálni?” Majd a korábbi módszerhez hasonlóan ismét füzetet ragadott, hogy elmerüljön a Budai Pop dalainak sorai között. „Az volt bennem, hogy mindegyik ékszert egyszerre szeretném megtervezni, így fogtam egy füzetet, és külön oldalakra felírtam az egyes számok címét, majd azokat a gondolatokat és szavakat, amik eszembe jutottak róla, vagy fontosnak tartottam” – részletezte.
„Mást vártam” – a lemez első dala, ami a csalódásokról és számvetésről szól. Ehhez Sapi, a magyar szocialista korszak, és kissé a Besúgó sorozatból is inspirálódva egy kitüntetést képzelt el. A következő, „Játék” című dal is egyértelmű volt számára, amit egy társasjátékot imitáló nyaklánc formájában alkotott meg. Az „Akkor gyere” már nagyobb fejtörést okozott, majd többszöri meghallgatás után a dalt a tűz, az erő és a lázadás szimbólumaként egy hajtincset idéző, lángnyelv szerű brossként alakította ékszerré.
A zenekar tagjainak elmondása szerint a „Tartozom még” című szám gitártémája a kultikus New York-i klub, a Studio 54 hangulát idézi, így Sapi is ezen a vonalon indult el. Mivel a klub falát egy hatalmas hold, és egy nap díszítette, így az ékszertervező is ezekből a szimbólumokból inspirálódott: „a dal hangulata és a szövege között nagy az ellentét, ugyanis a zene diszkós jellegű, míg a szöveg a szakításról szól. Szerettem volna ezt a kettősséget én is megjeleníteni, így ezt a vészjósló holdat emeltem át az ékszerbe” – mesélte.
A „Ha változol” című szám, ahogy az Ivan & The Parazol is fogalmaz, tulajdonképpen egy Illés-dal, így a Sapi által alkotott nyaklánc is az egykori zenekar Illések és pofonok című lemezborítójának ikonikus grafikáját idézi. A „Van, aki úgy szeret” című számhoz Sapi egy szív formába zárt és révült szemet ábrázoló kitűzőt készített: mivel a dal a The Doors hangzásvilágához nyúl vissza, így az ékszertervezőt az együttes egyik verseskötetében megjelenő grafika inspirálta.
A „Mik ezek a hangok” esetében Sapit a dal kissé sötétebb hangulata és a „Fogd meg a kezem és magyarázd el nekem / Mik ezek a hangok a fejemben” sorok ihlették, így a szám egy kezet formáló talizmánként ölt alakot, rajta a Budai Pop lemezborítóján megjelenő szájjal. Hasonló hangulatot idéz a „Sötét” című számhoz tartozó ékszer is, aminek különlegessége, hogy Sapi a dal ritmusára fűzte fel a nyaklánc gyöngyeit, így ahol a zenében szünet van, oda csomó, ahol egy új hang, oda egy eltérő színű gyöngy került.
A lemez összes dala közül talán a „Fejezd be” okozta a legnagyobb fejtörést Sapinak: „már mindegyikhez megvolt az ötletem, de ezt a dalt egyszerűen nem tudtam egy formába zárni. Végül Iván segítségét kértem, aki a dal politikai tartalmára hívta fel a figyelmem.” Így a szélkakas motívumából kiindulva, a szabadságot hangsúlyozva a dal egy rózsaszínű madár formájában, rajta a szélirányt jelző nyíllal öltött alakot. A Budai Pop utolsó, „Milyen kár” című, lírikus dalához pedig Sapi olyan jelképeket keresett, amelyek szépek, de mégis szomorú a mögöttes tartalmuk: a dalt megtestesítő nyaklánc fő elemeiként olyan virágmotívumok jelennek meg, amelyek az elutasítást, a reménytelen szerelmet vagy a bánatot szimbolizálják.
Mivel Sapi számára fontos volt az is, hogy az ékszerek mögötti jelentés és kontextus látható legyen mindenki számára, így az egyes darabok egy-egy kollázs részeként válnak teljessé. Ezek megalkotásában pedig Lakatos Péter médiadesigner volt az ékszertervező segítségére. „Örülök, hogy a férfi energia az alkotói folyamat ezen részébe is bekerült” – emelte ki Sapi, majd azt is hozzátette, hogy bár mindegyik ékszerből egyetlen darab készült, itt az ideje azokat szabadon engedni, hogy történetük új viselőjük által épüljön tovább. A BUDAI SMUKK kollekció egyes darabjait a hozzájuk tartozó kollázsokkal együtt szeretné majd átadni, így ezek a statement ékszerek, ha már nem magunkon viselnénk, műalkotás formájában a szobánk falán továbbra is a mindennapjaink részei maradhatnak.
Fotók: Gaál Dani
SAPI Jewelry | Web | Facebook | Instagram
Buszmegálló vagy közösségi központ?
Mindenkivel háborúzhatsz, de a szakácsoddal nem | Interjú Witold Szabłowskival
