Talán a vendéglátást érintette az egyik legsúlyosabban a pandémia. Tönkrementek kocsmák, munka nélkül maradtak pincérek, elmaradtak fesztiválok. Idén nyáron azonban újra teljes gőzzel beindul a fesztiválszezon, Magyarország pedig az egyik fesztiválnagyhatalom a régióban.
Mindezek apropóján ült le egymással beszélgetni Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye igazgatója, Lobenwein Norbert, a VOLT Fesztivál alapítója, Papp Gergely, az MCC Feszt főszervezője, valamint Miklósvölgyi Péter, a Campus Fesztivál ügyvezetője. Tudósításunk.
A résztvevők által képviselt fesztiválok mind egyediek a maguk nemében, Oszkó-Jakab Natália a beszélgetés elején meg is említi, hogy a Művészetek Völgye savát-borsát a közönségből kialakult közösség adja. Sokkal inkább tekint magára összművészeti kulturális tégelyként, mint bármi másként, és ami talán a legjobban szétválasztja a többi fesztiváltól, az az, hogy 0-tól 99 éves korig mindenki megtalálja a neki való programot, legyen az a panoráma színpadon, vagy egy babás rendezvény keretein belül. Mindemellett a sok művészeti ág, műfaj találkozása inkább szinergikusan hat egymásra, sokkal valószínűbb egy ilyen rendezvényen, hogy miközben egy könnyűzenei koncert miatt megyünk el, végül néptáncolással töltjük a legtöbb időt.
Lobenwein Norbert szerint a VOLT egyediségét a hátuk mögött lévő három évtized adja, ami egy olyan patinával látja el a fesztivált, amely kiemeli a tömegből. Ekkora ranggal a legnagyobb feladat a megújulás, a mérce egyre magasabbra helyezése, és ennek átugrása, így sosem tudnak igazán hátradőlni. Papp Gergely MCC Fesztje pont ennek a patinának az ellentéte, hiszen idén még csak második alkalommal fog megrendezésre kerülni a fesztivál. Mivel a rendezvény nem tud a grandiózus múltjára hivatkozva bevonzani embertömegeket, ezért muszáj újat mutatniuk, betölteniük egy tátongó szakmai, tudományos, közéleti űrt a fesztiválpiacon.
A Campus Fesztivál maga egyediségét a városával, Debrecennel, illetve a város egyetemével való szimbiózisából kölcsönzi. Debrecen Magyarország egyik legdinamikusabban növekvő városa, az egyetem az ország egyik legnagyobb egyeteme, ez a szellemiség járja be a fesztivált is, azonban nem lehet azt mondani, hogy ez egy helyieknek fenntartott esemény, az országból, és a határon túlról is szép számban érkeznek a fesztiválra.
Több lista is kering az interneten, hogy hány fesztivál van Magyarországon. Egy biztos, hogy százas nagyságrendről van szó, néhol félezret mondanak, Oszkó-Jakab pedig ezt az oktatásnak köszöni. Mint elmondta, akár a Kodály-módszer miatt is olyan kulturális átitatottsággal hagyjuk magunk mögött az iskolapadot, ami arra ösztönöz minket, hogy a nyáron fesztiválokat látogassunk. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy a koronavírus után a közösségi programok iránti vágy megnövekedett, így nem csoda, hogy minden nyári hétvégére jut 4-5 fesztivál.
A mennyiség azonban nem minden. Lobenwein tapasztalatai azt mutatják, hogy Nyugat-Európában nem kell gigantikus erő ahhoz, hogy teltházas fesztiválokat hozzanak össze, nem kell akkora hangsúlyt fektetni a különböző szolgáltatásokra, míg a magyar piacon egy-egy régióban is sok kreatív energiába kerül 4-5 ezer ember bevonzása. Mindemellett Papp Gergely azt is hozzáteszi, hogy a 1990-es, illetve 2000-es évek akkora hypeot építettek ki a fesztivál megnevezés köré, ami máig hatalmas branding erővel bír, ezért lehet, hogy több rendezvény csak a hullámot meglovagolva aggatja magára a fesztivál jelzőt.
Kinek szólnak a magyar fesztiválok? Inkább hazai nézőközönséget vonzanak be, vagy inkább a külföldiek vannak többen? A résztvevők közül nem meglepő módon Lobenwein Norbert tudott leginkább beszámolni külföldi részvételről, hiszen míg a Campus Fesztivál magját a debreceniek adják, a Művészetek Völgye erősen színházi, irodalmi, vagy szövegcentrikus könnyűzenei kínálattal rendelkezik, aminek megértéséhez elengedhetetlen a magyar nyelv ismerete, az MCC Feszt pedig a panelbeszélgetések, viták által inkább a magyar fiatalokat vonzza be.
Lobenwein azonban több fesztivált üzemeltet, több oldalról belelát a kérdésbe, számára épp emiatt vegyes kép alakult ki. A VOLT Fesztivál az osztrák határ mellett helyezkedik el, a fesztivál zaja Ausztriából jobban hallatszik, mint Sopronból, a fellépők között is sok nemzetközi sztár van, idén is elég a Muse-ra, vagy a Bring Me The Horizon-ra gondolni, ehhez képest szinte mérhetetlen a külföldi jelenlét. Ez talán annak köszönhető, hogy egy külföldinek ijesztő lehet, hogy két világsztár között egy számára ismeretlen magyar zenekar lép fel. A Strand Fesztivál alapvetően nem a külföldieket célozza, a Balaton Sound viszont olyan szinten érdekes, hogy egyik évben egyszer csak észrevették a szervezők, hogy belgák, hollandok ráharaptak a zenei kínálatra, így nem, hogy mérhető, hanem kifejezetten erős volt a külföldi jelenlét. A külföldieknek leginkább vonzó fesztivál azonban a Sziget, az viszont olyannyira, hogy bár a pandémia alatt gondolkoztak azon, hogy legyen-e valamilyen Szigettel kapcsolatos program, rá kellett jönniük, hogy nemzetközi forgalom nélkül gyakorlatilag nem életképes a fesztivál.
A beszélgetés legérdekesebb része az idő múlásáról szólt: hogy buliztak 10-20 éve, illetve a jövőben mennyire fognak megváltozni a fesztiválozási szokásaink? Abban mind a négy résztvevő egyetértett, hogy ma igényesebb fiatalokat vonzanak be a nyári kulturális, könnyűzenei programok. Miklósvölgyi Péter szerint 20 éve egy fesztivál bejárata punkokkal, koldulókkal volt tele, ami mára szinte teljesen eltűnt. Az viszont borítékolható, hogy a távozók ugyanúgy néznek ki, mint 20 éve. Papp Gergely hozzáteszi, hogy szélesedett a fesztiválozók spektruma, több családos, több idős, vagy nagyon fiatal vesz részt ezeken a rendezvényeken, de ő is látja, hogy a fesztivál magja nem bulizik máshogy, mint régebben.
Mára egy fesztivál sokszor egyenlő magával a nyaralással egy család számára, így nem tehetik meg a szervezők, hogy 20 évvel ezelőtti körülmények között fogadják a résztvevőket. Ami Lobenwein Norbert számára viszont az egyik legüdébb színfoltja a mai és 20 évvel ezelőtti körülmények különbségének, az a diverzitás. Amikor ő volt fiatal, a könnyűzenei fesztiválok legfőképp rockra szakosodtak, volt egy klikkesedő hangulata ezeknek az eseményeknek, ma viszont a Sziget zenei felhozatalába ugyanúgy beletartozik az elektro, mint a hiphop, vagy a rock, és a különböző stílusok kedvelői inkább összetartanak, mintsem megvetnék egymást. Lobenwein szerint, ha a mindennapokban is úgy viselkednénk egymással, mint fesztiválokon, akkor egy békésebb világban élnénk.
A jövőt megtippelni vakmerő vállalkozás, de vannak azért alapvető, nagyvonalú trendek, melyek mentén ki lehet igazodni. Ilyen például a dizájn. 20 éve nem volt annyira fontos, hogy egy sörsátor hogy néz ki, hiszen nem volt mindenki zsebében okostelefon, amivel minden pillanatot megörökítünk, és rögtön megosztjuk, ma azonban a branding része, hogy amit a fesztiválozó lát, az legyen szép a szemnek. Hasonló, de társadalmilag fontosabb lehet a repoharak kérdése. Természetesen kellett találni egy megoldást arra az EU-s rendeletre, ami alapján az eldobható műanyag poharakat betiltják, de ami talán ennél is fontosabb, az a közönség véleménye. A mai fesztiválozó fontosnak érzi, hogy mennyire fenntartható egy fesztivál.
A fesztiválszervezők a jövőbe legfőképp a saját tapasztalataik, illetve visszajelzések alapján tudnak látni, mégis állandóan közbejöhet valami, beszéljünk akár az időjárásról, vagy a világjárványról. Oszkó-Jakab Natália éppen ezért jegyzi meg, hogy a szervezői szakma nem ijedősöknek való, mindent elő kell készíteni, gyorsan kell reagálni, de nem lehet 100 százalékosan felkészülni. Miklósvölgyi szerint pont emiatt a Jóisten a legfőbb szponzor, rajta áll végső soron, hogy lehet-e bulizni, vagy sem.
Úgy, ahogy ma is hasonlóan bulizunk, mint a szüleink, Oszkó-Jakab szerint 20 év múlva sem fog kikopni a pogó. Papp hozzáteszi, hogy digitalizáció, a metaverzum nem tud egy olyan autentikus élményt adni, amit az emberek megkívánnak. Lehet, hogy kiegészítő jelleggel látni fogunk 1-2 új, online megoldást, de nem fog uralkodni a piac felett a digitalizáció.
Ami a közeljövőt illeti, a beszélgetés tagjai bizakodóak. Papp Gergelyék újítanak, bemutatják az MCC-szigetet, ami kvázi egy fesztivál a fesztiválban, lesznek új színpadok, de a magyar fesztiválok idén inkább rendezik soraikat, az elmúlt évek esetleges kimaradásai után azt akarják elérni, hogy a látogatók újra átéljék a pandémia előtti szabadságot.
A soproni VOLT Fesztivál idén június 21. és 25. között kerül megrendezésre, a debreceni Campus Fesztivál július 20. és 24. között, az MCC Feszt július 28. és 30. között lesz Esztergomban, a Művészetek völgye pedig július 22-31. között várja az érdeklődőket Kapolcson és környékén.
BEST OF MOME KIPAK
Az Alíz Csodaországban mágikus atmoszféráját idézi meg ez a ljubljanai optika
