Atomzöld energia, Csernobil és Fukusima, megújuló zöldenergia és a Greenpeace átláthatósága – többek között ezekről is vitáztak szakértők a budapesti Klímapolitikai Intézet rendezvényén. Tudósításunkból megtudhatod, hogyan lehetünk klímasemlegesek!
Atomzöld-e a nukleáris energia? Napjainkban kifejezetten égető a kérdés, ugyanis az egész kontinenst érintő energiaválság olyan kihívások elé állítja az energiagazdálkodást és akár a hétköznapi fogyasztókat, amelyeket nagyon rég tapasztalhattunk. A Magyarországon található, budapesti Klímapolitikai Intézet Nukleáris energia: Atomzöld? című eseményén Prof. Dr. Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki Egyetem Természettudományi Karának dékánja, Nukleáris Technikai Intézetének tagja, egyetemi tanár és Perger András, a magyarországi Greenpeace Klíma- és energiakampányáért felelős környezetmérnöke vitáztak a nukleáris energia szerepéről a budapesti Mathias Corvinus Collegiumban.
A vita első területe az energiapolitikai prioritásokról kérdezte a résztvevőket. Aszódi szerint ez egy összetett téma, hiszen az utóbbi 15 évben előtérbe került a klímapolitika és a környezetvédelem, az ellátásbiztonság és a gazdaságosság mellett. Jelenleg a klímavédelmi szempont az első, a második helyen pedig az ellátásbiztonság van, hiszen „ha áram van, minden van, ha áram nincs, semmi sincs”, amelyet a gazdaságosság követ a sorban. Perger szerint az európai energiapolitika ebben a háromszögben mozog, a kérdés, hogy mi lesz a prioritás, ami szerinte napjainkban a környezetvédelem kellene legyen.
Perger ezzel kapcsolatban elmondta, hogy szerinte lehetséges a teljes mértékben megújuló energiaforrásokra való áttérés, de csak hosszú távon, Costa Rica esetében pedig volt már rá példa, hogy pár napig teljes mértékben zöldenergia fedezte az ország energiaszükségleteit.
Aszódi szerint azonban az energetikai transzformációt egészében kell nézni és nem csak a villamosenergia szempontjából. A villamosenergia folyamatosan felértékelődik, ha pedig el akarjuk érni a klímavédelmi célokat, akkor nemcsak át kell állni energetikailag, hanem újjá kell szervezni a vegyipart, nehézipart és sok más területet. A szakértő szerint jelenleg lehetetlen száz százalékban megújuló energiából fenntartani magunkat és a costa ricai példa pár napról szól csupán, miközben az év 365 napból áll. „Villamosenergiára mindig szükség van, a fenntarthatóság pedig környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság is” – emeli ki Aszódi, aki szerint az atomenergia és megújuló energia megfelelő energiatárolókkal kiegészítve működhet, de olyan szezonális tárolótechnológiára van szükség, amely jelenleg nem áll rendelkezésre.
Erre a felütésre a moderátor ledobta az atombombát, Emmanuel Macron francia elnököt idézve. „A nukleáris energia biztonságos, segít elérni a klímacélokat és alacsonyan tartani az energiaárakat”, miközben az új német kormány környezetvédelmi minisztere szerint továbbra sem fogja Németország elfogadni a nukleáris energiát zöld megoldásként, amíg a 2030-as klímacélokat nem tudják elérni.
„A politikusok időről időre elkövetnek hibákat, a német politika pedig óriási hibát vétett” – összegezte a fentieket Aszódi, aki szerint a németek olyan helyzetben vannak, ahonnan nem tudnak jól kijönni, hiszen folyamatosan lekapcsolják az atomerőműveiket, miközben a kieső kapacitást földgázzal pótolják, amely nem fenntartható energiapolitikai és klímavédelmi szempontból sem, külpolitikai szempontból pedig Oroszországra vannak utalva, ezzel növelve Európa kitettségét az orosz gázimportnak. Kiemelte, hogy Franciaország az 1973-as olajválság után állt át az atomenergiára, a rendszer pedig stabil, a nukleáris ipar fejlett, ezért Magyarországnak a francia oldalon van a helye.
Perger erre kontrázott, amikor elmondta, hogy Németországban nagyobb esély volt arra, hogy információhoz jussanak az emberek a nukleáris balesetekkel kapcsolatban, mint Franciaországban, ahol a lakossági fűtést villamosenergia táplálja, ezért az atomenergia és ellátásbiztonság szociális kérdés is. „Amikor az energiapolitikában döntéseket hozunk, akkor a jövőbe tekintünk” – mondta Perger, aki szerint a francia energiapolitika jövőbe látása nem a legjobb, hiszen az 56 reaktoros kapacitásból december közepén 17 reaktor nem üzemelt, mert technikai hibákat találtak és biztonsági kérdések merültek fel. Ennek eredményeképp voltak olyan pillanatok Franciaországban, amikor villamosenergiát kellett importálni. Németország egy nagyon érdekes kísérlet a Greenpeace szakértője szerint és most nem megítélhető, hogy jó vagy rossz döntés volt-e az atomenergia kivezetése, az viszont helyes, hogy gyorsítani akarják az átállást, és szerinte Németországnak lesz igaza hossz útávon, hiszen az utóbbi években a beépülő kapacitás nagy része megújuló volt, a német kormányzat pedig meg akarja duplázni tíz év alatt a megújulók arányát, ezt a piac pedig leköveti.
Aszódi ezzel szemben rámutatott arra, hogy a németek villamosenergiához kapcsolódó károsanyag-kibocsátása bár csökkent, az zömében szénbázisú volt, most pedig gázbázisú, miközben a francia atomenergia károsanyag-kibocsátása ennek töredéke. „A német kibocsátás csökkent, de sokkal magasabb bázisról; a jelenlegi német villamosenergia-rendszer nem fenntartható” – mondta a szakértő, kiemelve, hogy hiányzik 800 kilométernyi nagyfeszültségű áramvezeték, de ezt a zöld politikusok nem engedik megépíteni, mert hiszterizálták a közvéleményt. Aszódi hozzátette, hogy a németek transzparens mivolta kérdéses, ahogyan a Greenpeace transzparenciája is kérdéseket vet fel.
Perger gyors reakciójában elmondta, hogy az sem fenntartható, hogy leállnak a francia reaktorok, a német közvélemény pedig harminc évig küzdött az atomenergia ellen. Szintén kiemelte, hogy a Greenpeace átláthatósága nem kérdéses, minden megtalálható a honlapjukon, amit a magyar jogszabályok megkövetelnek.
Perger reakciójára pedig egy csattanós anekdota érkezett. Aszódi elmesélte, hogy az előző futball EB német-francia meccsének legelején egy Greenpeace aktivista repült a stadion felett, azonban szerencsétlenségére bekeveredett a csarnokba, beleakadt egy kábelbe, leesett és emitt megsérült két ember. A biztonság kiemelt szerepet kap a Greenpeacenél, ami ebben az esetben nem történt meg, ahogyan a nemzetközi médiát sem járta be a hír.
Aszódi szerint érdemes megvizsgálni a történeten túl, hogy a Greenpeace-féle szervezetek hogyan élnek vissza a biztonság fogalomkörével, hiszen a lakosságot megijesztik. „A német és amerikai zöld szervezetek nagy szerepet játszanak abban, hogy lenyomják az atomenergiát, amit utána fosszilissel pótolnak” – mondta Aszódi, kiemelve, hogy a Greenpeace hiszterizálja a politikát.
Perger mindezek után felemlegette, hogy a Greenpeace 50 éves, és csak akkor halt meg aktivistájuk, amikor a francia titkosszolgálat felrobbantotta a hajójukat Új-Zélandon. Szintén elmondta, hogy az atomenergetika esetében, emberi közrehatással a dominósorozat sok balesetet szült a múltban, amelyek súlyos károkat okoztak.
Aszódi szerint abban közös felelősségünk van, hogy a társadalom számára elérhető információ objektív legyen és a Greenpeace egy-egy dolgot ragad ki, eltereli a figyelmet, miközben a párbeszédnek helye van, azonban a társadalom félrevezetése gond, hiszen végsősoron félrevezeti a politikai döntéshozókat is. „Ha hiszterizáljuk a közvéleményt, akkor nem fog a döntéshozó valós kérdéseket megtárgyalni” – zárta Aszódi.
Perger erre reagálva elmondta, hogy komplett iparágak lobbija tudja megvezetni a döntéshozókat, a Greenpeace pedig nem ilyen szervezet.
Az atomkatasztrófák nyomán azonban az is felmerült, hogy mennyire biztonságos az atomenergia? Perger szerint senki sem hitte, hogy felrobbanhat Csernobil, Fukusima pedig egy esetleges földrengés és szökőár esetén is biztonságosnak bizonyult, tehát a strukturális problémák mindig utólag derülnek ki. „Bármennyit is dolgozik a nukleáris ipar a biztonságért, időről időre számítanunk kell egy-egy balesetre” – mondta Perger, aki szerint Fukusima esete rávilágított, hogy sok változás nem következett be Csernobil után sem.
Aszódi szerint azt az alapvető hibát követjük el, hogy azt hisszük a B-verzió kockázata nulla, azonban az atomerőművek működéséhez kapcsolódó társadalmi rizikók nem magasabbak, mint egyéb esetek kockázatai, a kiemelt létesítmények esetében pedig fő a biztonság és nem szabad egyes példákat kiragadva általános véleményt mondani.
Mindezek után merült fel a kérdés, hogy az Európai Bizottság taxonómia rendelete alapján az atomenergia és a földgáz is zöldenergiának minősül. „Se nem zöld, se nem fenntartható az atom- és a gázenergia” – summázta a helyzetet Perger, aki szerint az EU nekifutással arcon rúgta saját magát ezzel a döntéssel, ugyanis feladta azt a környezetvédelmi politikát, amelyet több évtizeden át képviselt. Véleménye szerint a rendelet kapcsán Magyarország azt csinálta, amit az EU-ban kell: lobbizott és a kelet-európai nukleáris országokkal karöltve, francia vezetéssel volt egy atomlobbi, német vezetéssel pedig volt egy gázlobbi, a végén pedig mindkét fél győzelmet könyvelhetett el.
Aszódi azzal kezdte, hogy van egy 30 éve halmozódó problémakör, ami abból áll, hogy olyan fenntartható gazdasági modellt keresünk, amely hosszú évszázadokig működtethető, miközben a politikának van egy olyan veszélyes tulajdonsága, hogy leegyszerűsíti a tényállásokat. Az EB döntés arról szól, hogy mik a zöld bélyegzők és mik nem. „Az egész nevetségesen le van egyszerűsítve” – mondja a szakértő, aki szerint nonszensz, hogy az atom- és a gázenergia zöld. „De miért is kellene zöldnek és nem zöldnek lennie?” – teszi fel a kérdést Aszódi, aki szerint nem az a kérdés, hogy valami zöld-e vagy sem hanem az, hogy rövid időn belül nem tud átállni az EU klímasemlegességre anélkül, hogy ne sértse az energiapolitikához kapcsolódó gazdaságossági és társadalmi elveket. Rámutat, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerint minden ország saját maga határozhatja meg az energiapolitikáját, ezt az alapelvet pedig a taxonómia rendelet megpróbálja megkerülni. „Evidens, hogy szükség van az atomenergiára” – zárta a mondandóját Aszódi, aki szerint földgáz nélkül a következő húsz év nem megoldható Európában, ezeknek a projekteknek pedig finanszírozáshoz kell jutniuk, amit a zöld energia minősítés lehetővé tesz.
Grafika: Pisla Réka | Hype&Hyper
Futurisztikus megjelenést kapott a legrégebbi közép-európai egyetem bölcsészkarának épülete
Csehország legmagasabb épülete több lesz, mint egy egyszerű felhőkarcoló
