Barátságos, szerethető és letisztult: a Szignó kártyajáték sztenderdizált, könnyen befogadható formában segít a jelnyelv elsajátításában, nem csak siketek, hanem hallók számára is egyaránt. Edukatív jellege mellett, további célja a jelnyelv használattal kapcsolatos kialakult gátak lebontása.
A nyelv az emberi kommunikáció és társas tevékenység legáltalánosabb eszköze. Kevésbé közismert tény, hogy a siketek által használt kifejezésformát, a jelnyelvet is egy különálló nyelvként tekintik: a hangzó nyelvhez hasonlóan önálló alaktannal, mondattannal és nyelvi szabályokkal rendelkezik. Ennek ellenére nagyon kevés vizuális eszköz áll rendelkezésre, ami a jelnyelv elsajátítását vagy a szókincsfejlesztést támogatná.
A Szignó alkotójával, Kiss Bencével beszélgettünk.
Speciális igényű csoportoknak tervezni mindig kihívás, ahhoz pedig, hogy megértsük az érintett csoportot, mi is valamilyen formában a részévé kell váljunk. A siketek is nagyon sajátos kultúrával rendelkeznek.
Igen, abszolút, ettől is volt olyan izgalmas a tervezés. A siketséggel, siket kultúrával már egészen korán megismerkedhettem: édesanyám audiológiai szakasszisztensként több mint 30 éve a részleges vagy teljes hallásveszteséggel élőkön segít, és ő maga is ügyesen jelel. Tőle jött az inspiráció, illetve egy, az érzékeléssel foglalkozó egyetemi kurzus is segített a témám megtalálásában. Amennyire lehetőségem adódott rá, igyekeztem magamtól is minél inkább belelátni a siketek sajátos világába. Ebben leginkább az a jelnyelvi képzés volt segítségemre, ahol körülbelül fél év alatt sikerült alapfokon elsajátítanom ezt a teljes egészében vizuális nyelvi kommunikációs formát. A SINOSZ jelnyelvi képzése nagyon izgalmas és kalandos volt számomra, nemcsak a jelnyelvben fejlesztettek minket, de a tanterv szerves része volt a siket kultúrába való betekintés is. Vizuális tervezőként igyekeztem felmérni és megfigyelni, hol találok olyan pontot, ahol nem öncélú módon, hanem tényleg hasznosan bele tudok tenni valamit magamból, a tervezői szemléletemből a jelnyelvi oktatás, jelnyelvvel kapcsolatos érzékenyítés témájába.
A jelnyelv területenként változó, és több jelrendszer is használatos: a fonomimika, amiben a kéz és az arcmozgás együttesen alakít ki betűket, és a daktil (az úgynevezett ujj-ABC), ahol csak az ujj és kézfej mozgásával fejezünk ki jeleket. A Szignó kártyáin mindkét betűző rendszert kidolgoztad: pontosan milyen logika mentén építetted fel a kártyák rendszerét?
Így van, léteznek betűző rendszerek, mint a magyar fonomimika, valamint a daktil. Ezen kívül leginkább sajátos, élő jelnyelvi kifejezések, amik jellemzik a magyar jelnyelvi kommunikációt. Érdekes, hogy ezek a sajátos jelek, főleg a régi siket iskolák területei szerint, változóak lehetnek: én a budapesti SINOSZ-ban oktatott jelnyelvvel foglalkoztam. Kutatásom alapján biztosan állíthatom, hogy a siket és halló emberek közötti jelenleg legegyértelműbb kapocs az írásos kommunikációban rejlik. Ez volt a tervezésem központi gondolata is. Érdekes továbbá, hogy a siket gyerekek nagyon nagy százalékban halló családba születnek, ahol probléma a kommunikáció. A szülők sokszor visszakoznak a jelnyelv elsajátításától, így célcsoportomnak főleg a gyerekeket választottam, akik akár otthon a családdal közösen is fejleszthetik jelnyelvi készségüket. A témám pontosításánál volt szerencsém több alkalommal is találkozni kisiskolás siket gyerekekkel, valamint az őket oktató szuper pedagógusokkal. A velük folytatott beszélgetések, illetve megfigyelés alatt vettem észre, hogy írás- és olvasási készségük elsajátításában a betűző rendszerek segítettek a legjobban. Sajnos izgalmas, könnyen befogadható, gyerekként is érdekes grafikai megoldást nem láttam a jelek ábrázolására. Erre a hiányra reflektálva kezdtem el megtervezni a diplomamunkámat, a Szignót.
Azt hiszem, a legnehezebb feladat a nyelvi jelek egységes, és jól érthető vizualizálása volt, olyan rendszerben, amit később sablonként tovább használhatunk, és könnyen bővíthetjük vele az elkészült 50 jelnyelvi kifejezésből álló paklit. A legnagyobb nehézség az volt, hogy a mozgás iránya, a testünkhöz viszonyított helye, valamint a kézformának együttes ábrázolásával együtt is letisztult, minimális vizuális eszközzel dolgozó, sorozatként értelmezhető kártyákat tervezzek.
Hogyan kell játszani a kártyákkal?
Minden játékos karakterlapokat kap, amiken a betűző rendszerek láthatók. Az egyik oldalukon a fonomimikai, a másikon a daktil jelek ábrázolását láthatjuk. Ezeket magunk elé helyezzük, a játék során pedig segítségként, puskaként szolgálnak arra az esetre, ha valaki csak ismerkedik a jelnyelvvel, vagy hirtelen nem jut eszébe egy-egy betű.
A játékpaklit középre helyezzük, ezeknek a lapoknak egyik oldalán írott, a másik oldalán pedig stilizált, jelnyelvi jelként ábrázolt formában szavakat találhatunk. A játék során ezeket a szavakat kell eljelelnünk.
Többféleképpen is fejleszthetjük vele jelnyelvi készségünk: ha a játék paklit betűkkel felfelé fordítjuk a jelnyelvi szókincsünket ellenőrizhetjük. Ilyenkor a játék lényege, hogy el tudjuk-e előbb helyesen jelelni a leírt kifejezést mint a többiek, vagy akár versenyezhetünk is ki jeleli le gyorsabban fonomimika vagy daktil segítségével a kártyán lévő szót. Ha pedig a játék paklit ezúttal a stilizált jelábrázolásokkal felfelé fektetjük le, úgy megszakítjuk az egyértelmű összeköttetést az írott szó és a betűző rendszer között, így nehezedik a játék. Ebben az esetben először ki kell találnunk az adott kifejezést, majd a többiek előtt le kell betűznünk azt. Kevésbé becsületes, vagy azonos gyorsasággal jelelő játékostársak esetén persze szükségünk lesz egy bíróra is, aki megítéli, ki volt a leggyorsabb. Aki a legtöbb kártyát a többi játékost megelőzve találja ki, az nyeri a játékot.
A kártyákon zöld, narancssárga, sárga, kék színek jelennek meg: miért ezeket a színeket választottad és mi a funkciója a színhasználatnak?
A tervezés során célom egy könnyen differenciálható, mégis egységes színvilág kialakítása volt. A karakterlapoknak azért lettek ilyen színei, hogy a játékosok könnyen megkülönböztethessék egymástól a lapjaikat, és a játék elején mindenki előtt hiánytalan jelnyelvi ABC legyen. A pontos színek megtalálásában kikértem a tesztjátékon résztvevő gyerekek véleményét is, így egy kicsit közösen is finomhangoltuk.
A karakterlapokon felül a játék pakli jelei is színeket kaptak, ez a koncepció szerint különböző témájú (állatok, sport, stb.) szavakat jelölnének a jövőben.
Mi a hosszútávú célod a Szignóval, milyen irányba szeretnéd továbbfejleszteni?
A megvédett diploma és a legutóbbi interjúm után meglepően sok megkeresést kaptam: látszik, hogy igény van a játékra. Elsősorban mindenképp gyártásra kész formába szeretném hozni a kártyákat, amihez még pár teszt-játék, finomhangolás és a játék pakli jelkészletének bővítésére lesz szükség. Ezután az alapjátékot különböző témájú, újabb szavakból álló paklikkal egészíteném ki. Az első paklik elkészítéséhez már egy ideje szemezek a közösségi finanszírozással is.
Az INCLUSIVE cikksorozat a MOME Transfer lab., a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem műhelyének együttműködésében jött létre, amely a design társadalomformáló szerepére hívja fel a figyelmet.
A MOME Transfer lab. (2012-2019) egy interdiszciplináris kutatási, alkotói és oktatási platform. A különböző szakterületek közötti átjárás és összefüggések mentén olyan tevékenységeket kezdeményez, amelyek elősegítik a fogyatékossággal élő személyek társadalmi láthatóságát és önrendelkezését az inkluzív design eszközei által. A labor a magyarországi esélyegyenlőségi design jelentős csomópontja.
A Pesti Hírlaptól a Los Angeles Times címlapig | Kovács Lehel illusztrátor
Ez az Airbnb a Chernobyl díszlete is lehetne
