Szőlőhegyek és pincehideg borok sallangok nélkül – Budavári Dóri Szent György-hegyi házában nyitotta meg az ország legkisebb borboltját, ahol fesztelenül élvezhetjük a régió kiváló tételeit. Mintha egy jó barátodhoz érkeznél, mondjuk strandolás után, aki nem mellesleg a borokhoz is ért, és mindig tudja, mit töltsön a poharadba.
Egy péntek délután érkezünk meg a Szent György-hegyre: a GPS-koordináták alapján hamarosan a szőlőhegyen találjuk magunkat. A Szent György pincénél parkolunk le, a kavicsos úton felfelé indulunk, ahol tábla jelzi: innen már csak néhány lépés a Borbolt a völgyben.
Igazán meghitt kis hely ez: domboldalba ékelt sátortetős házikó, hosszan elnyúló szőlősorok, itt-ott egy-egy magaságyás, az udvar végében hatalmas diófa – mintha csak egy vidéki rokonhoz érkeztünk volna látogatóba. Földi paradicsom ez a javából a maga tökéletlenségével együtt: itt nincsenek szigorú derékszögek, van viszont sziklakert, levendula, pár kerti szék és asztal, és persze kiváló borok. És van itt néhány elmaradhatatlan kellék is, amelyek egy életre összenőttek a hétvégi ház fogalmával: a légyfogó függöny az ajtón, a műbőrrel borított, felnyitható sarokpad, a villanyrezsó a terasz sarkába állított komód tetején a „nyári konyhához.”
Érkezésünk után alig telik el néhány perc, a ház hűvösébe csöppenve vendéglátónk, Budavári Dóri máris a lényegre tér: mit iszunk? Előállhatnánk valami frappánssal, látva a polcon sorakozó ígéretes kínálatot, de inkább Dórira bízzuk a döntést. Közben előkerül a fehér bádogvödör, jég kerül bele, erre jön egy-egy üveg bor a Szászi Birtoktól és a Gilvesy Pincészettől, végül pedig egy palack Laposa pezsgő.
„Nagy tételek, kis helyen” – hangzik el a borbolt mottója, és valóban: tényleg egy otthon, ahol vagyunk. Dóri néhány évvel ezelőtt döntött úgy, hogy a Szent György-hegyet teszi meg második otthonának, s alakította át a kis gazdasági épületnek minősített épületet kellemes, lakályos lakhellyé. Régi idők tárgyai és kortárs műalkotások egyaránt megjelennek itt: a konyhai falvédő közelében ott találjuk Simon Márton költő egyik idézetét keretbe foglalva („Kéne ide ültessünk néhány sor szőlőt, hogy jobban látszódjon a párhuzamos sorok miatt, merre van a végtelen”), odafenn pedig, egy üvegvitrinben Balaton tematikájú szuvenírek sorakoznak.
Dóri marketing-kommunikációs szakember, aki már jó néhány éve a Balaton környéki gasztrobrandek (azon belül is főként borászatok) elhivatott támogatója. Ügyfelei között említhetjük például a Laposa Borbirtokot, akikkel jelenleg is együttműködik, de dolgozott többek között a Homola Pincészettel is, a Paloznaki Jazzpiknik kapcsán pedig nemcsak az esemény kommunikációjáért volt felelős, de a rendezvényszervezésből is kivette a részét. Mindezek mellett a régió gasztronómiai csúcsait bemutató Gasztrohegy Badacsony kommunikációs vezetője. Meghatározó élmény volt számára, amikor néhány évvel ezelőtt két társával, Rákász-Losonczy Judittal és Scherer Annával megkerülték a Balatont, gyalogszerrel – ez volt a Balaton Camino, ami azóta két évadot is megélt, és már bárki csatlakozhat a túrázó lányokhoz.
A Balaton iránti szerelem azonban jóval korábban kezdődött: a család csopaki nyaralójában eltöltött vakációk hamar megtanították neki, hogy bizony öt családtagnak is jut hely egy aprócska hétvégi ház egyetlen szobájában, és hogy a péntek délután és a vasárnap este közötti idő egyet jelent a színültig megpakolt hátizsákkal, a naptej és a fokhagymás lángos illatával. Az egyébként győri születésű Dóri mindig is többlaki életet élt – számára ez jelenti a valódi otthonosságot.
Most Budapest és a Szent György-hegy között ingázik, s miközben többek között PR-anyagok szerkesztését végzi a Forbes berkeiben, arra is koncentrál, hogyan hívja fel a figyelmet a Balaton-felvidék rejtett kincseire. Az elmúlt években sok, azóta népszerűvé vált rendezvény, márka indulásánál volt jelen vezető pozícióban: a 2013-ban indult We Love Balaton főszerkesztője volt, a DiVino és a Paloznaki Jazzpiknik kommunikációjában is oroszlánrészt vállalt – a legjobban mégis azt szereti, amikor egy hely beindul, és az jelenti számára a kihívást, ha az ő segítségével tud megújulni az adott márka. Mindig új utakat keres: a június elején elstartoló Borbolt a völgyben is azért indult, hogy még inkább ráirányítsa a figyelmet a régió kiváló pincészeteire – sallangok nélkül. „És persze azért is, mert nagyon szeretek emberek poharába bort tölteni” – mondja.
Itt nincs fémesen csillogó, elegáns pezsgősvödör vagy kecses dekantáló, és a fehér kesztyűs felszolgálókat is hiába keresnénk – van viszont szakmai jártasság, alázat és nagy adag szeretet. Ez a vinotéka és a ház olyan hely, ahol az ember nem akar többet mutatni annál, mint ami. Egy hely, ahol közvetlen a hangulat, ahol nem kell rosszul éreznünk magunkat az évjáratok és a szőlőfajták kapcsán – egy jó házigazda többet ér ezer ismeretterjesztő borkalauznál.
Dóri személyes ismeretsége a garancia, hogy kiváló nedű kerül a borospoharakba: a polcon pihenő tételeket kóstolás után meg is vásárolhatjuk, s ahogy Dóri mondja, erre a legtöbb esetben sor is kerül. Pontosan ez a közvetlenség az, ami feloldja még a legkevésbé tájékozott borkedvelő vendég gátlásait is – itt mindenki otthon érzi magát, s ha ezt az otthonosságot hazavihetjük magunkkal, miért is ne tennénk meg?
Az aprócska borbolt, a hely szelleme ugyanakkor megkívánja, hogy tisztelettudóan viselkedjünk: ez mégiscsak egy otthon, egy szeretettel és odafigyeléssel kialakított közeg, ahová beengedést nyerünk. A Balaton telítődik, ez kétségtelen, és a korábban felfedezetlen helyek egyre nagyobb közönséget vonzanak, így egy-egy étterem, bisztró, borászat elveszítheti azt a meghitt hangulatot, ami a startkor még a sajátja volt – ez így törvényszerű.
A Borbolt a völgyben nem akar nagyra nőni, éppen csak akkorára, hogy benne otthonra találjon a strandról fáradtan megérkező baráti társaság: egy választott üveg borral a kézben leheveredhetünk a kertben, elfoglalhatunk egy szimpatikus függőágyat, vagy kiülhetünk a panorámás teraszra.
Lévén, hogy a borbolt pop-up módban üzemel, a naprakész információkért (nyitvatartásért, megközelíthetőség) érdemes figyelni a Borbolt a völgyben Facebook-oldalát. Mindenesetre annyit elárulunk: Dóri legközelebb július 3-án és 4-én nyitja ki a vinotéka kapuit. Vidd haza a hegyet!
Fotók: Mohai Balázs
Légiessé vált beton | Hugo Pereira Arquitetos
Ezek a klasszikusan kényelmes lábbelik biológiailag lebomlanak | Balagan
