Glaser Eszter a tavaszi karantén idején, ösztönösen talált rá a kerámiára. A főképp animációs berkekben mozgó alkotó kezei közül különféle méretű és formájú, egyedi tárgyak kerülnek ki, melyek a maguk tökéletlenségével és vidám mintázatával szólítják meg a gyanútlan szemlélőt. Ha azt gondoltad, hogy az ikebanaműfaj csak vérszegény és unalmas lehet, most rácáfolunk. Íme a KOKOMO ceramics!
Egy napsütötte délutánon érkezünk Glaser Eszterhez: hívogat bennünket a napfényben úszó terasz, egy zöldre kárpitozott régi karosszék, a sok növény. Akad belőlük bőven kinn is, benn is. Az egyik virágosládában, ketrecbe zárva nyújtja felénk a kezét egy arasznyi méretű Terminátor-akciófigura. „Korábban az akváriumban volt” – világosít fel bennünket Eszter nevetve, és egy picivel távolabbi üvegdobozra mutat. A fotelt egy lomtalanításon szedték össze, teszi hozzá.
A fürdőszobában egy ufófejet formázó szappantartóba botlunk, a lakás különböző pontjain pedig különféle méretű dinoszauruszok bukkannak fel: a számítógép melletti, méretes darabot Eszter egy adományboltban zsákmányolta párezer forintért, az újabb fajta Godzilla-figurát jó barátja hozta neki Japánból, a felfújható változat pedig a csehországi Třeboňból érkezett egy animációs fesztiválról.
A könyvek, egyéb csecsebecsék és szobanövények mellett jócskán akadnak szárított virágok is: míg mások a szekrény tetején „felejtik” egykor szebb napokat látott csokraikat, addig Eszter ennél egy fokkal nagyobb figyelmet szentel nekik. Részint ez a hobbi volt az egyik elindítója a KOKOMO ceramics-nak is: a japán ikebana műfaját Eszter a saját értelmezésében gondolta újra, és készített különös kinézetű kerámiakiegészítőket.
„Nem igazán tudtam, és talán nem is nagyon akartam definiálni a tárgyaimat, nem akartam megmondani, hogy mire használják őket. Nálam a forma keresése abszolút ösztönös volt, de a tényleges funkcióval nem igazán foglalkoztam” – mondja Eszter, mikor a KOKOMO-tárgyak születésére kérdezünk rá. Azt is elmeséli, hogy amikor a barátok, ismerősök először kézbe vették azokat, jó néhány hasznos tipp el is hangzott azzal kapcsolatosan, hogy ki mire használná a fura kinézetű elemeket: volt, aki például a fogmosópoharában találta meg a tökéletes helyet az új tárgy számára. Eszter azt mondja, örül annak, ha valaki kreatívan használja az általa készített tárgyakat, elvégre ezek a formák megengedőek annyira, hogy ne csak egy-egy szál virággal lehessen őket feldobni. Ő például a lánykérés alkalmával kapott vadrózsáját őrizgeti egy KOKOMO-kerámiába tűzve.
Ez az újfajta kézművesség, úgy tűnik, egyre többeket ér el a hazai designszcéna szereplői közül: azok is belevetették magukat a tárgyalkotás folyamatainak megismerésébe, akik korábban teljesen más területen mozogtak otthonosan. A kétkezi alkotás örömét az utóbbi időben egyre több tervező kezdi felfedezni, s ennek a jelenségnek valószínűleg a koronavírus okozta karanténhelyzet is katalizátora volt.
A legtöbben persze nem adták fel eredeti szakmájukat, éppen ennek köszönhetően maradhatott meg az újonnan választott „szerelemprojekt” olyan tevékenységnek, mely elsősorban örömforrást jelent az alkotó számára. Így indult például Hoffmann Petra és Bárdy Anna márkája, a Studio Clayground (akikkel akkor interjút is készítettünk) vagy a What the Rug brand, amelyet az animációs rendezőként ismert Lovrity Anna Katalin jegyez (egy előző anyagunkban őt is bemutattuk már). Hasonló forgatókönyvről beszélhetünk a KOKOMO ceramics esetében is: bár Eszter soha nem tanult kerámiatervezést, az agyaggal való első találkozás kijelölte számára az utat, amely nem tökéletesen megformált kerámia tárgyakkal, hanem sokszor esetlen, de nagyon is szerethető darabokkal van kikövezve. Ebben a világban a márkaépítés mellett legalább annyira fontos a terápiás jellegű, flow-állapotot előidéző munkavégzés folyamata is.
A hol kisebb, hol nagyobb méretű, funkció szempontjából talán első ránézésre nehezen definiálható kerámiatárgyak mindegyike itt, Eszterék lakásában készül, de a zsenge égetés és a mázazás már egy kis műhelyben történik a nyolcadik kerületben. Ottjártunkkor épp egy friss adag KOKOMO pihent az étkezőasztalon: az új kollekcióban a korábbról ismert karakteres jegyek (fekete, sárga, piros és kék színek, valamint a rovátkaszerű mintázat) mellett a négyzetrácsok is megjelennek, ezúttal rendhagyó vázák formájában. „Nemrégiben keresett meg Kanyári Eszter, aki cukorvirágokat készít, ő találóan kontúrvázának nevezte el ezeket a tárgyakat, azóta én is így hívom őket” – meséli, miközben egy-egy szál virágot helyez a vázákba (a SugarCraft márka alapítójával, akiről korábban mi is írtunk, közös fotósorozatot is terveznek, de ez még a jövő zenéje).
A posztmodern tárgytervezés egyik neves képviselője, az olasz Memphis Csoport, és a modernizmus úttörőjének számító Bauhaus egyaránt nagy hatással van Eszter munkáira, ám míg utóbbitól inkább az univerzális színeket és az egyszerű, geometrikus formákat kölcsönözte, addig az előbbi inkább a tervezők játékossága, merészsége miatt fontos számára. Ő maga sem elégszik meg a közepesen jóval vagy az unalmassal: saját elmondása szerint általában három-négy évente bele kell fognia valami teljesen újba. Divat- és stílustervezőként szerzett szakképesítést, évekig dolgozott képszerkesztőként egy női magazinnál, majd rendező unokatestvére, Glaser Katalin elhívta, hogy legyen a „Városi legendák” animációs sorozat egyik rendezőasszisztense (Bányai Zsuzsanna mellett). Később a MOME animáció tanszékén is megfordult, ahol projektmenedzserként és gyártásvezetőként vett részt a különféle animációs produkciók megvalósításában, jelenleg pedig a KOKOMO mellett Szirmai Márton egész estés filmjében, illetve Gelley Bálint „Átjáró Másvárosba” című animációs sorozatán dolgozik.
És miért éppen KOKOMO? A válasz egyszerű: ez Eszter kedvenc slágere a Beach Boys-tól, ami, valljuk be, igencsak jó választás, ha egy olyan márkát akarunk illetni ezzel a névvel, ami rendhagyó, kissé furcsa, ugyanakkor nagyon is vidám, életigenlő és l’art pour l’art – valami, aminek nem feltétlenül kell az értelmét keresnünk, mert anélkül is mosolyt csal az arcunkra.
Fotók: Rácmolnár Milán
Visszatér az Atari
A városi képlet | Datapolis
