Jártál már olyan étteremben, ahol az ajtón kilépve azt érezted, hogy tulajdonképpen akkor sem válna unalmassá, ha néhány óra múlva visszatérnél? Bátor vállalás manapság olyan helyet nyitni, ami több stílust és karaktert ötvöz, és minden akar lenni egyszerre. A frissen debütáló SHO restaurant, bar & café azonban vállalta a kockázatot, és milyen jól tette! Huszár Krisztián és Soóky Gábor chefek ugyanis felnőttek a feladathoz.
A Kopaszi-gáton járva nehéz meghatározni, pontosan milyen is a környék attitűdje. A BudaPart-projekt miatt azonban folyamatosan nő a környék ismertsége, egyre többen választják a korábban kietlen területet otthonul, vagy éppen irodájuk lokációjának. Bár a part mentén régóta működnek különböző éttermek, bárok, az öböl túloldalán, a toronyépületek árnyékában még sok az üres üzlet, ami szépen lassan, de annál érdekesebben telik meg tartalommal. Egyrészt itt a Cioccolatte Fagylaltozó nagyobb boltja (ahol a konyhájuk is van), vagy az izgalmas, specialty kávéra szakosodott The DAM n Good Place is. Tavaly júliusban szintén felbukkant a SHO BEACH Budapest első szabadvízi strandjaként, ahol a nyugágyakban való ejtőzés mellett a MÁK terrace-on kóstolhatták a vendégek Mizsei János séf olyan ikonikus fogásait, mint a MÁKlángos (mákos tészta, mákos tejföl, kesudió, vászolyi sajtok, medvehagymavirág). A hidegben azonban ez kicsit funkcióját vesztette, ezért kellett valami, ami legalább ilyen minőséget, ugyanakkor kényelmet és otthonosságot is ad a környék lakóinak/dolgozóinak, valamint a kiemelkedő gasztronómiára éhes turistáknak.
A történethez hozzátartozik, hogy hamarabb született meg egy étterem ötlete, mint a teraszé. A SHO (ejtsd. só) gondolata 4 évvel ezelőtt fogalmazódott meg a tulajdonosok fejében, de az üzletvásárlás és felújítás során rengeteg akadályba ütköztek (járvány, háború, stb.), így folyamatosan tolniuk kellett a nyitás dátumát. Közben érkezett a felkérés a BudaParttól a terasz üzemeltetésére, ami egyfajta alternatív lehetőséget jelentett. A fókuszt azonban nem vesztették el, idén decemberben pedig végre elkezdődhetett az új fejezet, miközben figyeltek arra is, hogy illeszkedjenek a környék sajátosságaihoz – nemcsak stílusban, hanem szellemiségben is (pl. együttműködve a Madártani Intézettel, hogy környezetbarát kültéri megoldásokat alkalmazzanak).
A SHO restaurant, bar & cafe több mint 100 fős beltéri- , illetve közel 150 fős teraszkapacitásával első pillantásra impozáns látványt nyújt. A 81font által tervezett étterem jól láthatóan három részre tagolódik, ami nem véletlen. Az ajtón belépve a café fogad minket, ahol a Bagira által biztosított specialty kávék, a Hiša Franko étteremmel közösen kialakított juice-ok, valamint frissen készülő szendvicsek, bagelek, saláták, sütemények és poké bowl-ok várják a korán reggel érkezőket már fél 9-től. A nagyobb konyha 11-kor indul, innentől válik elérhetővé az ebédmenü is – kockás abrosz és rántott hús helyett azonban fine bisztró stílusba illeszkedő, izgalmas ételekre számíthatunk, főként hazai és szezonális alapanyagokból. Szimpatikus, hogy az egész atmoszféra, és maguk az étlap elemei is inkluzívak, érthetőek, nem az az érzésünk, hogy “úri budai” vendégeket várnak, hanem mindenki számára tartogatnak valami kis meglepetést.
Az étlapot nem bízták kisiskolásokra. A vezető séf Soóky Gábor, aki a Felvidéken felnőve szerette meg a konyhaművészet és a természetes hagyományok ötvözését, majd rengeteg tapasztalat gyűjtése után a nemrég Michelin-csillagot kapott 42 étteremben dolgozott, Barna Ádám séf mellett. Nyáron azonban felkereste Mizsei János, hogy társuljon a SHO-koncepcióhoz és erre nem tudott nemet mondani. Őt executive-ként Huszár Krisztián erősíti, akit csak a magyar gasztronómia fenegyerekének hívnak. Dolgozott San Sebastianban 3 csillagos étteremben, de a MÁK, Zóna, Beszálló, Fáma konyháját is uralta egy ideig. Ezt követően saját lábára állt, hogy a Szirom, majd a Vietnámigulyás.hu HK bisztrókban nyűgözze le a vendégeket ázsiai ihletésű, fúziós, felettébb csavaros fogásaival. Kettejük kollaborációjában izgalmas kompozíciók kerültek a tányérokra, amiket a nyitóeseményen mi is megkóstolhattunk.
Amit különösen szerettem minden fogásban, az a rengeteg zöldség, a bátran használt, friss fűszernövények (pl. thai bazsalikom), illetve a fermentált ízek/alapanyagok magabiztos megjelenése. Itt a cékla vagy a római saláta nemcsak ígéret, hanem önálló, saját jogon értékes szereplő. Az aranyszalagos tahitótfalusi marinált pisztráng egészen fantasztikus, vajpuha és szinte nem is halízű, a gránátalmás kacsa-alaplé testes, mégsem nehéz. Vegetáriánus fronton könnyű sajtos polentakrém és sült karfiol egészítette ki egymást egy igazi komfortérzést adó ételben, de talán még finomabb volt a csicsókás jus-s sütőtökkrém shiitake gombával és mentával.
Annyi állag és forma jelent meg, hogy kicsit néha vicces is volt, mit kell kanállal fogyasztani vagy mihez kell kés (láthatóan ebben néha a szerviz is bizonytalan volt), de pont ez a lazaság adta az egész este szerethetőségét. Nem kellett állógallérban feszengeni, átengedhettük magunkat az ízeknek. Bár volt, ami nem állt össze (pl. nekem a desszert túl kakofón volt, az ízek és az állagok sem illettek össze), őszinte volt a csapat részéről az érdeklődés és hálásak voltak a kritikáért, amit utólag is köszönök. Közben nehéz volt nem a látványkonyhában lévő show-t figyelni – mindig szerettem látni azt a szinte táncszerű mozgást, ahogy egy szorgos szakácscsapat gyakorlottan tálal.
Délután egyébként zárva lesz a konyha pár óráig az esti szerviz előtt, de éhen akkor sem maradunk – újra teret kapnak a kis fogások, bagelek. Este pedig eljön a bár ideje, ahol a minőségi ital-, bor-, sör- és koktélkínálat mellett snackek is rendelhetők lesznek. Tény, hogy sokat akar egyszerre a SHO, és még közel sem tökéletes, de a jó szándék, igyekvés és lelkesedés látszik, ez pedig, úgy hiszem, elég lendületet adhat ahhoz, hogy igazán értékteremtő dolog kerekedjen a végére. Csak még kell neki egy kis idő, érés – épp úgy, mint a fermentált zöldségeknek.